Azt olvasom a fb-on , Bagdy Emőkét idézve, hogy reggel határozzuk el, hogy csak jó dolog fog érni bennünket a nap folyamán, és erről (az elvárásainknak megfelelően bekövetkező napi jó dolgokról) irjunk is naplót.... Biztos jó ötlet. Nem sokkal előbb az m1 reggeli műsorában meg a krónikus fáradtságra, kialvatlanságra tanácsolta ugyanő a relaxálást, meg hogy legalább egyszer egy nap a hétből, pótlásként, pihenjünk eleget. (jut is eszembe a 7. nap Isten is megpihent... az viszont igaz, hogy az előtte levő 6-ot hasznosabban, produktivabban töltötte (a teremtéssel)... mint pl én... aki tegnap megint ma feküldt le., mert soha nem tudja elvégezni, amit kéne... azt hiszem kifutok az időmből véglegesen..... lányom viszont megint frissen ébresztett a telefonba, 7, 57-kor - olyan mint egy atomóra - , már leadta fiát-unokámat a bölcsibe, aki ott már motorra is szállt életvidáman, én meg nyomom az ágyat... nem olyan könnyű az a felkelés, amúgy se, a derekam, gerincem miatt... de most nem lustálkodtam, fogtam magam és...no, csak kivánszorogtam, a konyhába, kávét főzni, (pedig el vagyok tiltva a szivbillentyűim miatt tőle, de 20 évnyi kihagyás után , nemrégiben újrakezdtem, és muszáj is innom, azt hiszem, hogy valamennyire mozgásba jöjjek meg némileg aktiv legyek... meg aztán a fürdőszobába is becsoszogtam a félpár papucsomban, mert a másikat nem találtam-láttam, ahol tegnap óta vár az amúgy csak 15 perces öblitésre betett lavornyi ruha a mosógép mellett, ami meg már hónapok óta nem működik! Hm. Hivtam én mosógépszerelőt, de nem boldogult, ráfogta a vizvezetékre a bajt, pedig csak éppen hogy csöpögött a csap, most már egyáltalán nem , szóltam én a vizvezetkszerelőnek is, de nem ért rá, még hónapokig nem... én meg azóta nem mozdultam, feléjük... de amúgy se igen. Pedig nehéz emelnem, még a teli lavort is, s sőt az is gond, hogy lehajoljak valamiért, ha leejtem... Node ezek nem „jó dolgok”, tahát hagyjuk is, Bagdy Emőke jótanácsa jegyében... Persze, hogy miről is irhatok, ilymódon, nem tudom. Hogy marad-e téma... Mert így nem irhatok, sőt nem is vehetem észre akkor a párisi terrortámadási hireket, de a helyi hireket se (amik egyébként országossá is duzzadtak, az újévi koncert botrányáról, hogy koncert közben jelentik be a műsorváltozást – s az első magyarországi babát ért rasszista támadással kapcsolatos hirekről se... Azt azért nem mondanám, hogy „Ricardo vagyok", és "Charlie" se....mert annyira nem empatikus meg bátor se talán. De igazán nem érzem jól magam ezektől az eseményektől...enyhén szólva... És nem tudom nem érintve érezni magam.Az élet a legnagyobb érték. Egy gyerek születésének – mindentől függetlenül csak örülni szabadna! És ahhoz senki se formálhat jogot , hogy elvegye mások életet. (Akármilyen izléstelen és sértő karikatura erre messze nem adhat okot!!!)

Nagynehezen elkészülök, neheziti a készülődésem, hogy nem találom a multifokális szemüvegem, csak az olvasót, de sajnos már távolra se látok jól, S ahhoz hogy megtalálhassam a szemüvegem, az épp nem talált szemüveg kellene.... Jut is eszembe, ahhoz , hogy hogy boldogan élhessek, eleve boldognak kéne lennem...? Ördögi búvös körök ezek.. De jutott is eszembe évekkel azelőtt, hogy milyen jó, hogy látok szemüveg nélkül is, vagy hogy ha leejtek valamit, nem probléma felvenni....vagy tartottam én külön jó dolognak míg csendes volt a lakás és nem dübörögtek fölöttem? Most meg a szembeszomszédban fúrnak-csiszolnak, igaz hónapok óta – s ott a bocsánatkérő papir a felújitás miatti esetleges kellemetlenkedésért. Épp szembetalálkozok a felújitókkal, azt mondják a kérdésemre, hogy addig csinálják (a zajt) is, amíg készek nem lesznek. (dodonai válasz) – mindenesetre jó munkát kivántam neki. S mivel csak 4-ig dolgoznak, gondoltam, legfeljebb nem sietek haza.

Olyan hideg van kint , hogy elgémberedik a kezem a biciklikormányon . Persze,  a kesztyűm nem húzom fel, úgy látszik tényleg unokám nagyanyja vagyok, ő se engedi anyjának, hogy ráadja, akit aztán emiatt állandóan zaklatnak a járókelő öregnénik úton-útfélen: nem fázik a gyerek keze? Sőt már a gondozónénik is megjegyezték, a bölcsiben, hogy de hideg a Vince keze! Én iskolásként a sálat is levettem a nyakamból, mihelyt, a sarokra értem s anyám bement a kapuból, mert már úgyse látott volna odáig... (s akkor még nem is voltak multifokális szemüvegek)

Az étteremben már alig vannak, ilyentájt, ez nem is zavar, az már jobban , hogy emiatt már nincs viz az asztalokon... és hogy megint az ebéd után kávézom. Általában ez a legjobb az ebédben,, meg a viz (ha lenne), és így jó utóizzel megyek ki. Közben csetten a fb-on váltottunk is egy-két szót lányommal. (azt se mondhatom h egyedül voltam, így, meg a pincérekkel is szoktunk váltani egy-két mondatot...Régről ismerősök. Kisvárosban így van ez.

Vásárolni megyek...a Spar előtt, épp mire belépnék, hirtelen kisüt a nap. Alig pár percre, míg épp le tudom fotózni bizonyságul...

Több fény kéne nekem! A csontritkulásomra is, meg a depressziv hangulatomra...de a tél már ilyen. Csak arra lehet jó, hogy várjuk a tavaszt, a tél elmúltát. (már aki, de hát én már nem korizok....nem szánkózom... és egyre fázósabb is lettem. Csak az első , még szűz hóban tudok gyönyörködni, de hamar osszetapossuk, és aztán, ha visszafagy, mint most is, jégpálya az egész város, vigyázni kell nehogy csontunkat törjük, csontritkulásos öregek... a bicikli is inkább csak kétkerekű járási segédeszköz, gyalogláskönnyitő...

Este másodszor is megnézem a tévében -őrület! - a legújabb kisvárosi sorozatot (most -tán a szivek szállodája cimet , a nagy sikerű szintén vidékien játszódó sorozatot megnyergelő Szivek doktora címűt. (első kedvenc még az Alaszka volt...) És megint elgondolkodtat, hogy ezek a kisvárosokban játszódó filmek, az atmoszférájuk, miért is olyan vonzó... holott kisvárosban élni már nem annyira az. Persze nagyban se. Csak éppen más okokból. Ha birnám az utazást, azt mondanám, hogy úton lenni jó, mert akkor ott mindig reménykedhetünk. De nem szeretek, nehezemre esik utazni is már.

Talán majd tavasz felé. Hiszen nem késhet, ha már itt a tél, ahogy Shelley is mondta, biztatón, De most inkább Vörösmartyt idézném, most tél van és csend és hó és halál...

De majd csak eljön a hajfodrász, a tavasz... (?) egyszer talán az igazi is..? Bár mostanában minden olyan hamisnak tűnik. Hamisan énekelnek , a tévében is...

Lesznek még szép napjaim...?

2015. január 8.

nem emlékszem

csak arra

hogy többen voltunk

aztán hirtelen

egymagam

voltam

valahol

magamra hagytak?

vagy én őket?

nem tudom

lányom telefonja

ébresztett fel

reggeli álombeli

magányomból

bölcsődében hagyott

unokámról beszélt

hogy sirt a küszöbön

de aztán , bent

a többiek közt

már vigyorgott

ő munkába sietett

éber-friss-lelkesen

szép napot kivántam

nekik

amilyen a tegnapi is volt...

mint este is mondta

a telefonba

de alig jött ki hang

a torkomból

ritkán beszélek

még álmomban is

…...