erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

dédapám archiv lapokon

2015. február 19. - gond/ol/a

Digitalizálják a szegedi Délmagyar újságot....

Ez adta az ötletet, hogy kiváncsian kikeressem szegedi őseimet is (merthogy anyai ágon minden dédszülőm szegedi...)....

Anyukám  anyukájának az édesapjáról:

Bárány Salamonról... viszonylag keveset tudtam (a familiáról, a beszélő név adásával kapcsolatos régi legendáról, s a rokonságról Bárány Róbert Nobel-dijas orvossal, ill. Bartos Gyula szinésszel - igen )...  de a dédapámról most fedeztem fel - ezeken a régi újságlapokon -, milyen nagyszerű ember is lehetett...ő is.


1923. okt. 28-án... Félszázad cimel egy megható jubileumi ünnepségről irnak.... a száztiz éves hires Eisenstädter cég  köszöntötte három öreg tisztviselőjét, akik több mint félévszázadig szolgálták a a céget, köztük ... a jubilánsok közt Bárány Salamon, a dédapám...


http://dm.ek.szte.hu/sztekk/delmagyar?dmp=1923+244+4


1924-es lapokban már sajnos a haláláról olvashatok: http://dm.ek.szte.hu/sztekk/delmagyar?dmp=1924+265+7

"Bárány Salamon, az Eisenstadter és tsai cég 55 éven át volt érdemes tisztviselője folyó hó 18-án 80 éves korában elhúnyt. Több mint fél százados munkássága alatt mintaképe volt a fáradhatatlan szorgalmú, odaadóan kötelességtudó tisztviselőnek.
A szeretetreméltó, rokonszenves öregurat két társával együtt múlt év decemberében ünnepelték jubileumán a kereskedelmi kamarában. Halálát mélyen sújtott gyermekei, unokái és kiterjedt rokonság gyászolja. Temetése folyó hó 20-án, csütörtökön délután 2 órakor megy végbe a Feketesas utca 22. számú gyászházból"
Másnap a gyászjelentés, a családtól és a cégtől:
http://dm.ek.szte.hu/sztekk/delmagyar?dmp=1924+265+9
Drága dédapám..." Szeretetreméltó, rokonszenves öregúr!, a becsületesség, odaadás és kötelességtudás mintaképe" Most ismertelek meg...?!

És a többiek. a családban....akiknek "legönfeáldozóbb" apja.., nagyapja voltál ... akiket még  én is ismerhettem:... a gyerekeid: nagymama, Erzsi néni, Aranka néni, Pista bácsi, az unokáid: Lili néni, Gyuri bácsi, Anyu, Magdi néni, Feri bácsi....... Már mindenki... veled van.... Akik utánuk jöttek, jöttünk, nem ismerhetted, nem ismerhettek....

.....

Elmúlt több mint 90 év.... A régi újságlap meg majdnem jelenné teszi a múltat... Kicsit visszahozza őket nagyon kicsit. De mégis....

.

ébrednek a nők, Makón is!

van ez a mozgalom, már pár éve, "Onebillion rising"... tánccal az erőszak ellen, azaz a nők, gyerekek bántalmazása ellen.

február 13-án, a mi kis városunk öntudatos női is kiálltak a szőkőkútnál a városközpontban és táncoltak...erőteljesen, szépen, összeghangoltan, kifejezően... erre a  mintára:
https://www.youtube.com/watch?v=fL5N8rSy4CU
aztán elhangzott egy harcias kiáltvány a vezetőjük szájából, aminek egy mondata valahogy igy hangzott: azt táncolták el, amit másképp nem lehet kifejezni

ezért is vagyok én most bajban..mert ugyan én, aki nem is táncoltam, csak a biciklim tartva álltam oldalt, és néztem őket,egyetértően és főleg egyetérezve,  fotózva....és közben  egy-egy könnycsepp megindult a szememből!... mitől is? meghatódottságtól, örömtől, régi sérelmek, sebek feltörésétől?... én sem tudom szavakkal elmondani , de jó volt legalább látni, hogy ébrednek a nők, és nem hagyják a bántalmazást, tiltakoznak, és szolidárisak a bántalmazottakkal, ha  őket nem is bántják épp... (mert akit bántanak , az biztos nem táncol...)

 

talán megváltozik a világ...mintha igazságosabb lenne, affelé haladna a nők "felébredése" révén...

 

Ébresztő! Ne az szégyellje magát akit bántanak!, hanem aki bántana, szégyellje el magát,  még mielőtt megtenné.... Nnna... Mindjárt inkább táncolok én is, mert az -ugye-  erősebben "szól"?!

inkongruens kései levél

Nem tudtam kongruens lenni

kedves Szőke tanár úr

egész életemben nem

s nem csak az egyetemen.

Diploma után
sőt nyugdijasként sem.
De meg kell mondjam
Ön is csak beszélt róla
kicsit nagyképűen
s a viselkedése
nem kongruens
ellenkezőleg
többértelmű volt
mint bármely
agyonelemzett
közöskedvenc
József Attila vers
vagy akár egy
Dosztojevszkij regény
mitől pedig óvott
engem rendesen.
Aztán magam is
túl óvatos lettem.
Élni is.
Marhaság” volt
valóban, hogy
eleve  s nem csak
irodalmat tanitottam
olyan művészi érzékkel
mint (nocsak)  bevallotta
(ha kicsit késve is)
s hogy abbahagytam
mit legjobban tudtam
a szinházrendezést
egy küzdelmes napon
és iró se
lett belőlem.
se zenész.
Csak egy bátor
tettem lett:
a gyerekem.
egyetlen s főművem
de legfontosabb nekem
a lányom - aki bátor
legalábbis kisgyereknek
az volt- (s verseiben most is az),
kimondott mindent
amit látott s érzett
s kongruensen
én meg kincsként
minden szavát
lejegyeztem
lássa mindenki:
ilyen „gyereknek lenni”
minden mondat
mély és igaz
s akár egy költemény.
Nem hiába figyelt fel rá
Ön is...
s irt is neki
”szeretettel”
örvendő levelet
emlékezve saját
gyerekkori verseire
de ezeket azok fölé emelte
s csodálta rajzait.
Meg nem látogattuk mégse
hiába volt e kedves kérése
(sajnálom ma is)
Lám „inkongruens” ez is.
Ez a levél is az.
Nem is lehet hova cimezni
pedig még annyi mindent
szeretnék mondani, kérdezni
s válaszát őszintén várná
"gondáskodó gondolkodó"
gondajulija
u.i:
Utoljára
volt még egy
felemás
levélváltás
egy lapba irtam
visszhangot
ez lett csak az igazi
inkongruencia...
az a két
józsefattilai
adalék...
okoskodásom
ahhoz amit
korábban Ön  irt
a költő vallásáról
de Önnek volt  igaza
engem tévútra vitt a helyi
s hizelgő városi legenda,
ahogy még gimnáziumi
magyartanárom oktatta
pedig azt a (zsidó) kabátot
Attila nem is Makón kapta
bár sok egyebet itt
például egy jó tanárt
ki több lett : Galamb - barát
s kinek kongruens leveleket írt
a már nemdiák költőzseni
utaltam is rá
de Ön nem erre reagált
pedig most már
csak ezzel vigasztalódhatom
s vigasztalódhatnánk
valamennyien
minden
magátemésztő
szikár alak
túl Irodalmon
És túl Életen
diák- tanár- szülő-
emberi léten:
"Minden lélek
az Urba szabadúl,
ott eggyé békülnek."

Igy legyen
.......

 

jön, mosolyogva

anyu jön felém
a Szegedi utcán
szikrázó napsütésben
havas tájban
sugárzó mosolyával
fehér minden
s tiszta
körülötte
akár a tekintete
és újra örülök
ideér a mosolya
ha lépteink már
nem is érhetnek
össze soha
csak messziről
látom őt
mégis oly közel
érzem
mint mikor
egyszer
dél körül
a gimiből
tanitasból jövet
váratlanul feltűnt
a havas uton
s jött felém
egyre közelebb
többhetes otthonfekvő
dermedt depresszió után
jólesőn meglepett
hirtelen fölkelt
kockás kabátba
kötött sapkába
sálba, kesztyűbe,
csizmába
s tetőtől talpig
mosolyba
öltözve
jött szembe
velem
és jön
azóta is
egyre jön
ma is
bár sose
ér ide
de a mosolya
igen
és mosolyra is
fakaszt engem
mert az a mosoly
még mindig ott van
ott lebeg
éterien
a Szegedi utcán
az aszfalt felett
és hiszem
meg is marad
anyu jön
szembe velem
mosolyogva
örökösen
ha arra
visz az
utam

capuccinók

ezt a capuccinót

a régiek emlékére

hörpinteném fel

e kávéházi szegleten

ha izlene

de nemédes

agyoncukrozva se


 

ó, boldogtalannak tűnt

megboldogult  édes

boldog hatvanas évek!


ó, az a nyár, az elején

vasfüggönymögötti nyugaton

apapótló nagybácsi

vendégszerető capuccinói

meghitt kávéházi asztalokon!

 

hazatérve mindent

megirtam, ahogy kérte,

egy krónikásregénybe'

még a capuccinókat is....

 

de a kéziratom

a lektor visszavetette

kijavitván a szót capucinerre

mondván márpedig

capuccino nem létezik

(ha egyszer ő nem ismerte)

mostanában mindenki

capuccinokat rendel

fennhangon körültem

tudják már mi az

de annyimindenről

fogalmuk sincs

arról ami volt

s elfelejtik

mi régi evidencia

s nem csak "szimpla"

(bár az mára könyvcim lett

múltidéző s romkocsma)

 

a nagybátyám?

idegen föld alatt

(a szűlő- kivetette)

levele mind

megmaradt,

magyar nyelven,

remekbe szedve

akár kéziratai...

drótsövényekről

s függönyökről,

s meg- az enyém is

miben a capuccinónk

sorra capuccinerre

lett javitva

(mert mások

mindig mindent

jobban tudnak

a mi életünkről is)

 

Ó, boldogboldogtalan

elszállt ifjúkorom!

keleten s nyugaton...

 

nyugalom!

 

fenékig kiittam

akkori italom?

milyen erős volt

coffein nélkül is....

és keserédes

cukortalan...

ezt a mai capuccinót

mai asztalomon

inkább meghagyom...

hetvenkét évesen

magam.. magam...

 

ihatatlan!


(A Régi jobb volt!)



menetiránynak háttal utazom

Kék az ég

Zöld a fű

Menetirànynak háttal

Vonatablakból látom

 

Ez volt a múlt?

 

Nem tudom

mi van mögöttem

Azaz előttem

Merre visz

vonatom

 

Mert amit látok

Mindig csak a múlt

 

Mégha jelenen

át is visz

 

Menetiránynak háttal utazom

Ahogy élek.

Múltba nézve

S előre nem látva

Hova

 

A kalauz  néha

Bemondja a

mikrofonba,

S a fülkébe

Be-berohan

Jó utat és

Jó egészséget is

kiván nekem

 

Nem kéri az

Öregkorom igazoló

Dokumentumot.

Én már kétségtelen

Hogy ingyenutazásra

Jogosult vagyok

 

Csodalatos, szép, jó napot is

Harsog a mikrofonba

Mindenkinek kijáróan

 

A Nap egyre lejjebb száll

A horizontra

De még szemembe süt

Kápráztat, vakít

Szédülök is

 

Meg kéne

Fordulnom talán

 

De a mögöttem levő ülésen

Egy nő telefonál

Hangosan, mintha

Egyedül "vonatozna"-

mint mondja

S nincs is térerő.

Nekem sincs erőm

Se terem...

Csak visz a vonat

Valahonnan valamerre

Hazulról hazafele

 

A kalauz további

".nagyon csodálatos

és szép napot"  kivan

azaz estét ...

Honnan tudja hogy

Eddig az volt?

 

Bár ő mindent elkövetett.

De mégse "mindenható"

Csak egy túlbuzgó ember

Tán munkamániàs lehet

Ahogy föl s le rohangál

 

Én meg olvasnék

Aludnék kicsit

Mielőtt leszállitana

Mert itt a végállomàs

Fáraszt az utazás

 

A fejem is fáj

közben

lányom hiv

 

Neki is fáj

Miközben a bölcsődében

Már fiára vár.

Ki épp rajzolni kezdett

 

Majd találkozunk

Útközben valahol

Miután a vonatom

megérkezik...

Ezek szerint

Még nem a végső

Végállomàsra.

 

süti beállítások módosítása
Mobil