van ez a mozgalom, már pár éve, "Onebillion rising"... tánccal az erőszak ellen, azaz a nők, gyerekek bántalmazása ellen.
február 13-án, a mi kis városunk öntudatos női is kiálltak a szőkőkútnál a városközpontban és táncoltak...erőteljesen, szépen, összeghangoltan, kifejezően... erre a mintára:
https://www.youtube.com/watch?v=fL5N8rSy4CU
aztán elhangzott egy harcias kiáltvány a vezetőjük szájából, aminek egy mondata valahogy igy hangzott: azt táncolták el, amit másképp nem lehet kifejezni
ezért is vagyok én most bajban..mert ugyan én, aki nem is táncoltam, csak a biciklim tartva álltam oldalt, és néztem őket,egyetértően és főleg egyetérezve, fotózva....és közben egy-egy könnycsepp megindult a szememből!... mitől is? meghatódottságtól, örömtől, régi sérelmek, sebek feltörésétől?... én sem tudom szavakkal elmondani , de jó volt legalább látni, hogy ébrednek a nők, és nem hagyják a bántalmazást, tiltakoznak, és szolidárisak a bántalmazottakkal, ha őket nem is bántják épp... (mert akit bántanak , az biztos nem táncol...)
talán megváltozik a világ...mintha igazságosabb lenne, affelé haladna a nők "felébredése" révén...
Ébresztő! Ne az szégyellje magát akit bántanak!, hanem aki bántana, szégyellje el magát, még mielőtt megtenné.... Nnna... Mindjárt inkább táncolok én is, mert az -ugye- erősebben "szól"?!
