Nem tudtam kongruens lenni
kedves Szőke tanár úr
egész életemben nem
s nem csak az egyetemen.
Diploma után
sőt nyugdijasként sem.
De meg kell mondjam
Ön is csak beszélt róla
kicsit nagyképűen
s a viselkedése
nem kongruens
ellenkezőleg
többértelmű volt
mint bármely
agyonelemzett
közöskedvenc
József Attila vers
vagy akár egy
Dosztojevszkij regény
mitől pedig óvott
engem rendesen.
Aztán magam is
túl óvatos lettem.
Élni is.
„Marhaság” volt
valóban, hogy
eleve s nem csak
irodalmat tanitottam
olyan művészi érzékkel
mint (nocsak) bevallotta
(ha kicsit késve is)
s hogy abbahagytam
mit legjobban tudtam
a szinházrendezést
egy küzdelmes napon
és iró se
lett belőlem.
se zenész.
Csak egy bátor
tettem lett:
a gyerekem.
egyetlen s főművem
de legfontosabb nekem
a lányom - aki bátor
legalábbis kisgyereknek
az volt- (s verseiben most is az),
kimondott mindent
amit látott s érzett
s kongruensen
én meg kincsként
minden szavát
lejegyeztem
lássa mindenki:
ilyen „gyereknek lenni”
minden mondat
mély és igaz
s akár egy költemény.
Nem hiába figyelt fel rá
Ön is...
s irt is neki
”szeretettel”
örvendő levelet
emlékezve saját
gyerekkori verseire
de ezeket azok fölé emelte
s csodálta rajzait.
Meg nem látogattuk mégse
hiába volt e kedves kérése
(sajnálom ma is)
Lám „inkongruens” ez is.
Ez a levél is az.
Nem is lehet hova cimezni
pedig még annyi mindent
szeretnék mondani, kérdezni
s válaszát őszintén várná
"gondáskodó gondolkodó"
gondajulija
u.i:
Utoljára
volt még egy
felemás
levélváltás
egy lapba irtam
visszhangot
ez lett csak az igazi
inkongruencia...
az a két
józsefattilai
adalék...
okoskodásom
ahhoz amit
korábban Ön irt
a költő vallásáról
de Önnek volt igaza
engem tévútra vitt a helyi
s hizelgő városi legenda,
ahogy még gimnáziumi
magyartanárom oktatta
pedig azt a (zsidó) kabátot
Attila nem is Makón kapta
bár sok egyebet itt
például egy jó tanárt
ki több lett : Galamb - barát
s kinek kongruens leveleket írt
a már nemdiák költőzseni
utaltam is rá
de Ön nem erre reagált
pedig most már
csak ezzel vigasztalódhatom
s vigasztalódhatnánk
valamennyien
minden
magátemésztő
magátemésztő
szikár alak
túl Irodalmon
És túl Életen
diák- tanár- szülő-
emberi léten:
"Minden lélek
az Urba szabadúl,
ott eggyé békülnek."
Igy legyen
.......
