Kék az ég
Zöld a fű
Menetirànynak háttal
Vonatablakból látom
Ez volt a múlt?
Nem tudom
mi van mögöttem
Azaz előttem
Merre visz
vonatom
Mert amit látok
Mindig csak a múlt
Mégha jelenen
át is visz
Menetiránynak háttal utazom
Ahogy élek.
Múltba nézve
S előre nem látva
Hova
A kalauz néha
Bemondja a
mikrofonba,
S a fülkébe
Be-berohan
Jó utat és
Jó egészséget is
kiván nekem
Nem kéri az
Öregkorom igazoló
Dokumentumot.
Én már kétségtelen
Hogy ingyenutazásra
Jogosult vagyok
Csodalatos, szép, jó napot is
Harsog a mikrofonba
Mindenkinek kijáróan
A Nap egyre lejjebb száll
A horizontra
De még szemembe süt
Kápráztat, vakít
Szédülök is
Meg kéne
Fordulnom talán
De a mögöttem levő ülésen
Egy nő telefonál
Hangosan, mintha
Egyedül "vonatozna"-
mint mondja
S nincs is térerő.
Nekem sincs erőm
Se terem...
Csak visz a vonat
Valahonnan valamerre
Hazulról hazafele
A kalauz további
".nagyon csodálatos
és szép napot" kivan
azaz estét ...
Honnan tudja hogy
Eddig az volt?
Bár ő mindent elkövetett.
De mégse "mindenható"
Csak egy túlbuzgó ember
Tán munkamániàs lehet
Ahogy föl s le rohangál
Én meg olvasnék
Aludnék kicsit
Mielőtt leszállitana
Mert itt a végállomàs
Fáraszt az utazás
A fejem is fáj
közben
lányom hiv
Neki is fáj
Miközben a bölcsődében
Már fiára vár.
Ki épp rajzolni kezdett
Majd találkozunk
Útközben valahol
Miután a vonatom
megérkezik...
Ezek szerint
Még nem a végső
Végállomàsra.
