2 mondat a szegedi Reök palotából, a Hundertwasser kiállításról
1. életrajzi adaiból:
1943. 69 zsidó családtagját deportálják és meggyilkolják
2. életbölcsességéből:
"Minden adott, hogy boldogok legyünk a Földön. Van havunk és minden nap egy új reggelünk, vannak fáink, és hozzá eső, van reményünk és vannak álmaink, gazdagok vagyunk." (1981)
kerülendő
kétszeresen vagyok hálás
hálás, mert szép a világ
s azért még inkább,
mert
tudatában vagyok
ennek
"Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell" - írja Wittgenstein sokat (s félre is?) idézett Traktátusában, utolsó tételeként, stílszerűen.... (mert a többi néma csend), de aztán, munkássága 2. szakaszában revideál...
a mondat jópárszor eszembe jut, sajátos és aktuális értelmezéseimben (is) itt (is)...
mert hogy ugyan mi az, amiről "nem lehet beszélni" (beszélője (irója) válogatja...
mi határozza meg, mi szelektál...
sokminden...
számomra csak az zavaró (itt és most), ha pont a legfontosabbnak tűnő dolgok azok
merthogy sokszor épp a megfogalmazás, a nyelv világithatna meg, tisztíthatna ki akár bonyolultnak tűnő dolgokat, problémákat... mert a nyelv csak a tiszta megfogalmazásokat tűri, és a legbonyolultabb dolgok is megfogalmazhatók lehetnének - egyszerűen...
(másrészt, miért is vagyok én folyton mindenkire és mindenre "tekintettel"...? (mikor ezt forditva nem is tapasztalom - még sajátmagam felől sem:)...Ja, és ráadásul el sem várom igazán...(?):) legalább is ez is az, "amiről nem...":))
(2012. augusztus 11.)
nem is gondolt "hülyeséget" Karinthy abban az írásában, amiben forditva képzeli el az életünket, úgy hogy öregen születünk és újszülött csecsemőként megyünk el...
nem is olyan vicces ez.
persze igy - eredeti, kronológiai sorrendjében - még annyira se. Amúgy talán több tapasztalattal és okosabban élhetnénk... bár bölcsességben a kisgyerekek se szűkölködnek, amig el nem rontják őket az u.n. felnőttek, akik azt hiszik, hogy mindent jobban tudnak, náluk - pedig dehogyis, de hamar sikerül elrontaniuk a gyerekeket, az öregekre meg már ugyan ki figyel oda... mit ér a tapasztalatu(n?)k a nehezen megszerzett bölcsességü(n?)k,. kihull a semmibe..., "újrahasznosítatlan"... szemétként...
(de úgy kell nekünk! mi se hallgattunk rájuk annak idején..., sőt most se, már magunkra se! - az is lehet, hogy a tapasztalatok egyszerűen (újra)felhasználhatatlanok...mert minden változik...és mint tudjuk - kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba, s ugyanabba a tapasztalatba se..., s már csak azért se , mert mi is... "folytonosan" változunk, nem csak az a bizonyos "folyó", és semmi-senki se "ugyanaz" ...)
(2010. aug. 11)
Néha elgondolkodom:
ha nem születtem volna
s majdnem haltam is
zsidónak
mi lennék:
anti- vagy filoszemita
vagy netán közömbös
e téma iránt
tulajdonképpen
ha mélyebben
belegondolok
ez zavar leginkább:
hogy már nem lehetek
közömbös kivülálló
mert/hogy „benne vagyok”
akár akartam (volna)
akár nem
de gyűlölködő nem lennék
semmiképp sem!
Mert gyűlölni nem születtem
én se , akár Antigone
még ha gyűlöletbe is
s még ha gyűlöltek
s gyűlölnek ma is
oktalan
egy jelző miatt
mi nekik persze
szitok
jelzettszóként önállósított
általános(ító) alany és
megkülönböztetés
én legszívesebben
csak ember lennék
(elég is az! Még sok is
mindenféle jelző nélkül is)
de szitokszó semmiképp.
És csak szeretnék.
-------
De ha még jobban belegondolok:
nem lehetnék "kívülálló"
nem-zsidóként sem
azok után ami
igaztalan
velük/velünk történt
(egyremegy)
s kérdés az is
hogy ki embert öl
még ember-e?
s csak szeretni se
tudnék már
mindenkit
sohase
-------
és ha még tovább
gondolkodom
azt hiszem,
ha választhatnék:
még nemzsidóként
is inkább zsidó lennék
ha már így hozta
a történelem
persze, történelem könyvet nem tudnék, nem is akarnék irni. (azt mindig a győztesek irják - mondta valaki) de ahogy a mindennapokba szűrődik akaratlanul is a történelem, szinte észrevétlen, az úgyis ott van a sorokban, ha azok csak arról szólnak is, hogy hogy is volt, mi is volt... "akkor"... az emlékek meg sokszor valóban úgy jönnek elő, mintha nem is a múltból, hanem jelenné válva. (ahogy elmesélve egy ilyen élményt a lányomnak úgy summázta, nem is emlékeztem, hanem magam voltam az emlék)
szerkeszteni se tudnék. de a "napok hordalékát" tényleg, Déry Tibor-i mintára , talán... "reflexions" - mondta franciásan az ötletadóm... és Francois Hardyra, emlékeztetett, 63-ból, meg a La Mer-re... megjelent előttem az a régi arc, a szolid hosszúhajú francia énekesnő arca, meg a sanzon dallama... meg az idő hullámai...
igen, el kell mondani (le kell irni) mindent, amit tudunk, amit még elmondhatunk. kötelesség. F. Hardyról én pl. az évek folyamán teljesen megfeledkeztem. Pedig mégse. Csak elő kellett (lehetett!) hivni, és egyből itt termett...
Van ez a közös blogunk: évek, emlékek, - mi minden jön ebben is elő a homályból... és innen nézve... ugyanaz és mégis más. mert távlatot ad az idő neki ...de mindennek más az értelme az előzmények birtokában. nem mondhatunk le semmiről, egy eltöltött évünkről se. nem hullhat feledésbe. semmi. ami egyszer volt.
2011. szeptember 4.
Hogy is lehetnek
ilyen elbizakodottak
és felfuvalkodottak
egyesek
Mikor még
felfújni magukat is
csak másból
az éltető levegőből
tudják
ami nem övék
ami éltet
mindenkit
de nekik
abból is
több kell
Csak nehogy
kipukkadjanak!
