nem is gondolt "hülyeséget" Karinthy abban az írásában, amiben forditva képzeli el az életünket, úgy hogy öregen születünk és újszülött csecsemőként megyünk el...

nem is olyan vicces ez.

persze igy - eredeti, kronológiai sorrendjében - még annyira se. Amúgy talán több tapasztalattal és okosabban élhetnénk... bár bölcsességben a kisgyerekek se szűkölködnek, amig el nem rontják őket az u.n. felnőttek, akik azt hiszik, hogy mindent jobban tudnak, náluk - pedig dehogyis,  de hamar sikerül elrontaniuk a gyerekeket, az öregekre meg már ugyan ki figyel oda... mit ér a tapasztalatu(n?)k a nehezen megszerzett bölcsességü(n?)k,. kihull a semmibe..., "újrahasznosítatlan"... szemétként...

(de úgy kell nekünk! mi se hallgattunk rájuk annak idején..., sőt most se, már magunkra se! - az is lehet, hogy a tapasztalatok egyszerűen (újra)felhasználhatatlanok...mert minden változik...és mint tudjuk - kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba, s ugyanabba a tapasztalatba se..., s már csak azért se , mert mi is... "folytonosan" változunk, nem csak az a bizonyos "folyó", és semmi-senki se "ugyanaz" ...)

(2010. aug. 11)