azt mondta ma nekem valaki, hogy meg kellene irnom (akár a blogbejegyzéseimből is), hogy milyennek, hogy láttam én az 50-es, 60-as stb. éveket... s kb két hete gondolt erre, hogy megmondja... ez nagyon meglepett, mert kb akkor gondoltam én is erősebben arra, hogy talán "kutyakötelességem" is lenne, elmondani, amit láttam, saját szemmel, hallottam saját füllel, az én időmben, mert hogy azok, akik még nem éltek akkoriban, nem is tudhatják, hogy volt... persze más forrásokból igen, és sose lehet pótolni a személyes tapasztalatokat, de el kell mondani - a "meséld el fiadnak" nem csak (zsidó)vallási parancsként értelmezhető (olyan kevés a zsidó vallásban amúgy is, ami kifejezetten vallási megfontolás - és még az ünnepek is főleg történelmi emlékezések)... a meséld el, te, aki átélted, és úgy add tovább, (szájról szájra hagyománya) épp mindenkori jelenként (tehát hamisitatlanul) akarná megőrizni a történelmet, átéltetni, saját élménnyé tenni... amit de mennyire, folyton hamisitanak! mint látjuk..
persze, történelem könyvet nem tudnék, nem is akarnék irni. (azt mindig a győztesek irják - mondta valaki) de ahogy a mindennapokba szűrődik akaratlanul is a történelem, szinte észrevétlen, az úgyis ott van a sorokban, ha azok csak arról szólnak is, hogy hogy is volt, mi is volt... "akkor"... az emlékek meg sokszor valóban úgy jönnek elő, mintha nem is a múltból, hanem jelenné válva. (ahogy elmesélve egy ilyen élményt a lányomnak úgy summázta, nem is emlékeztem, hanem magam voltam az emlék)
szerkeszteni se tudnék. de a "napok hordalékát" tényleg, Déry Tibor-i mintára , talán... "reflexions" - mondta franciásan az ötletadóm... és Francois Hardyra, emlékeztetett, 63-ból, meg a La Mer-re... megjelent előttem az a régi arc, a szolid hosszúhajú francia énekesnő arca, meg a sanzon dallama... meg az idő hullámai...
igen, el kell mondani (le kell irni) mindent, amit tudunk, amit még elmondhatunk. kötelesség. F. Hardyról én pl. az évek folyamán teljesen megfeledkeztem. Pedig mégse. Csak elő kellett (lehetett!) hivni, és egyből itt termett...
Van ez a közös blogunk: évek, emlékek, - mi minden jön ebben is elő a homályból... és innen nézve... ugyanaz és mégis más. mert távlatot ad az idő neki ...de mindennek más az értelme az előzmények birtokában. nem mondhatunk le semmiről, egy eltöltött évünkről se. nem hullhat feledésbe. semmi. ami egyszer volt.
2011. szeptember 4.
