a magyarországi holokauszt emléknapja április 16-én van (lenne) pár éve

de mivel  idén sőt tavaly is 16 vasárnapra esett, ezért átrakták a megemlékezést a nagyokos szervezők  péntekre (mintha minket zavarna a vasárnap?)

egész nap zuhogott, végül elindultam (bár egész nap nyitva a zsina) délután 3 körül az esőben, a 4 kor kezdődő kismenetünkre

és lássatok csodát, teljesen kisütött a nap, ragyogó idő lett ekkorra, végszóra

csakhogy alig voltunk! várhatóan...

hogy megszűnt a Kecskeméti Társaságunk, délután U. Zsolt se jött el, egykori vezetőnk...(haragtartó?)

zsidók vagyunk vagy hatan....

de vagyunk, ha nem is főszereplőkként ezúttal (án ugyan soha, elég nekem elviselni az elviselendőket, családfa bővülésem óta egyre többet....) 

 

a Kecskeméti emléktáblánál Halmágyi v. múzeumigazgató beszélt szigorúan történelmi szempontból és merev keretek közt (ahogy szokott)

koszorúzás...

az emlékjelnél leültünk egy padra két megfáradt holokauszttúlélő

a polgármesterasszony vont párhuzamot múltunk és a mostani ukrajnai háború között... 

itt is koszorúzás

kaptunk a hagymaháztól kosárban levő mécsest és emlékez(tet)ő köveket.. leraktuk

 

több kimaradt, a koszorún kivül csak 5-t láttam az emlékjel előtt

mindenesetre megköszöntem a hagymaház ignőjének a kellékeket, mondta más években is igy volt, de én csak most köszöntem meg...

meghatódva hallgattuk a gépzenei a himnuszt

miközben a műszakiak már pakolgattak

kihúzhatják... s meg se áztak---"megúszták")

a polgármesterasszony búcsúzóul kezet fogott, minden jót kivánt (én is) de nagyon siethetett - mert már SZ Gizit nézi mig a keze még az enyémben... - hát igen, sok dolga van, 5. től már egy fotókiállitást nyitott meg a könyvtárban- bár ott is találkoztunk)