Most láttam a tévében A király látogatását ugyanarról a (dadogós) György királyról , akiről a szenzációs A király beszéde is szólt (bár ott inkább a beszédtanár volt főszereplő), itt meg tán inkább Roosevelt elnök, mint menet közben kiderült, a kerekesszékes, rossz lábú legendás és közkedvelt elnök. De egy barátnője(?) ,szeretője(?) narratívájában. (aki egyszer erre rá is kérdezett, egy mellőzés után, de hát mi vagyok én... )Mégse ő a főszereplő. Ebben a világban a nők statiszták. Még az elnök felesége is, aki látszólag mindennek és mindenkinek  (királyoknak, királynőknek is) fittyet hányó önálló (talán pökhendi?) személyiség. Végül is a többi nő is az, de mintha csak azért lennének, hogy ki-ki a maga külön adottságaival  maguk is kiszolgálják uraik kényét-kedvét. Hát van ilyen. Volt is és maradt is. De a fő mondanivaló mégis csak az volt inkább, hogy "embernek lenni jó", ha esendőnek is bizonyos szempontból; akár dadogós királynak, akár nyomorék elnöknek ha elsősorban emberek maradnak... és még tán asszonynak is  az lenni... körülöttük. Sőt még filmnézőnek is. Mert jó igazi embereket látni, akik esendőségükkel együtt tiszteletreméltóak. (mégha ezt olykor titokban is kell tartaniuk) Már csak azért is mert egy-egy népet (amerikait, angolt) és jó ügyeket, képviselnek, s igy közvetve a "nőik" is.

(meg közben anyának, nagymamának is milyen jó lenni!   mert a film nézése közben hívott lányom, miután már elaltatta (máris uralkodó hajlamú s mindenki által (joggal!) imádott és körberajongott) fiacskáját, aki kiosztotta a szerepeket maga köré rendezve apját annak  anyját, és kiderülvén , hogy anyjának/lányomnak épp nem jutott szerep, s mikor ő szomorkásan  rákérdezett, hogy hát  akkor ő micsinájjon...  csak annyit mondott neki, hogy "anya, te csak szerkessz!" (hm)

(én meg - erre ma utasított telefonon: mama, te küzdd le az oroszlánt!:) -

(2015. október 25.)

erről volt szó az u.n. kerekasztal beszélgetésen a déli órákban itt Makón, a Korona dísztermében. Az "asztal" ugyan nem kerek volt...makói egykori képviselőt, első polgármestert  két szélen közrefogott 2 nem makói: Rákay Philip, (akinek mondataitól és attitűdjétől párszor már égnek állt volna a hajam, ha nem lenne túl hosszú és lefogott) és régi jeles diákom Marjanucz  "Laci", akit most én figyeltem tanítványként a hátsó padsorok egyikéből,  (hiszen a szegedi egyetemen a magyar történelmi tanszéket vezeti, és igazán tekintélyes ember lett, nem csak külsőre, a nyurga, de már gimiben is figyelemreméltóan intelligens és okos fiúból),de nem is hozott szégyent rám (igaz, én irodalomból okitottam, csak), ő magyarázta el rögtön az elején, hogy

a sok toldalékos szóvariációból feltétlen a rendszerváltoztatás mellett voksol, mert az aktív és benne van a szándék, és akarat, ami munkált az emberekben... "hogy akartuk, végrehajtottuk, megtörtént" R-nek viszont mintha  az lett volna  a főmondandója, illetve arra futott ki minden (kirohanása), hogy 1989-ben nem is volt rendszerváltás ..(vagy bárminek nevezhette), csak most, nem rég, 2010-től....

Első polgármesterünk (Dr Sánta  Sándor )

viszont leggyakrabban az "én" névmást használta, mintha  - legalább is városunkban -  ő egymaga csinálta volna meg az egész rendszerváltást...

ezt a megközelítést már a tegnapi plakátkiállítás megnyitásán  is elkezdte - most  is utalt az  "énplakátom"-ra

Az akkori országgyűlési képviselőnk (Dr Mihály Zoltán MDF)  tárgyilagosabban utalt rá, hogy olyan nagyok voltak az elvárások, a rendszerváltással szemben, hogy így eleve programozva volt a csalódás az irreális reményekben. Befutott aztán Lázár is, (a mostani képviselő) csendben leült középtájt egy székre..

Végül a  rendszerváltó politikusok illetve sokuk esetében már csak hozzátartozóik plaketteket kaptak az új polgármestertől... és csináltak egy közös fotót a beszélgetés részvevőivel is...

A közönség kérdéseire nem volt lehetőség... (lehet, hogy nem is éltek/éltünk volna vele, ha lett is volna. De az még zavaróbb volt, hogy a moderátor egymástól elszigetelt kérdéseket tett fel az asztalnál ülőknek, kinek-kinek mást, és ott se alakult ki beszélgetés nemhogy vita, az kár. Talán akkor nem maradt volna meg az a végkicsengés, ami , se nem felemásság., s az elképedésem,

hogy  tényleg a nagyhatalmak meg az SzDSZ lett volna oka a kudarcnak ?! , ahogy R. F. bizonygatta (összefüggésben is azzal, h szerinte 2010-re halasztódott az "igazi" váltás ....

az Eldorádó c filmet teljes  egészében még csak ma láttam (eddig csak részleteket), most , 56 előestjén díszelőadásnak szánták , egy rendszerváltó plakátokat bemutató kiállításmegnyitó után... a plakátok 89-esek, a film 56-tal zárul, 45-től... Már minden múlt, mindenképp. A főhős kisfiú  (pontosabban a főhős nagyapa unokája) egy-két évvel fiatalabb nálam, (én a háborúban születtem, ő pont utána) - nem sokat érthet a világából (vagy mégis? hiszen önéletrajzi a film, és az iró-rendező Bereményi magáról mintázhatta a figurát, és feltűnően realisztikusan és sokat mutat meg az akkori időkből... A korból, zsúfolt képekben, intenzitásban, de leginkább - a már-már elviselhetetlenségig fokozódó hangulatában...egyszer hangosan fel is jajdultam (még az elején, a- mikor a háborúból visszatért fiatal férfit köszöntik, a színpadról a zongorakísérőnő, ő fásultan csak annyit mond, hogy szüleit elgázosították, kér egy dalt, szomorút, szülőkről szólót,-micsoda arccal hallgatja végig, elönti közben a veríték,  és mire a női páros elénekli, előveszi a pisztolyát ... és már nem tudják megakadályozni öngyilkosságát... A dallal búcsúzott. .Amikor meg a kisfiút torokgyíkkal, diftériával viszik a kórházba... beugrott ez a szó nem egészen véletlenül tehát: fullasztó...volt ez az egész film (diftéria kórokozó nélkül is) igen fullasztó. Nem is értem, hogy nem fulladtunk bele mindabba amit átéltünk, korokról korokra... (igen, jól ismeri Bereményi, amiben élt(ünk), (bár ez valójában egy egyedinek tűnő családtörténet, de mégis benne a kor valamennyiünk kora)...  a   későbbieket meg a Cseh Tamásnak írt dalokban is milyen remekül mutatta meg).

és a fullasztó érzést a filmen kívül és túl is megtalálom, most is,

pedig milyen jó is  (lenne) szabadon levegőt venni...