Tudom miről beszélek
már tudom
az évek sora feljogosít
hogy ne hallgassam el
mit eddig se kellett volna
mert akkor is jól sejtettem
csak nem mertem
még ifjan
elmondani
kár volt...
már ezt is tudom
2015. DECEMBER 26.
erről-arról-amarról még
az ünnepek vége felé
Bevallom, én már ugyancsak várom, hogy vége legyen az "ünnepeknek"... főleg azért is, mert tele vagyok tennivalókkal, amiben most gátolva vagyok, bár lehet, hogy ez a gátoltatás elhúzódik a jövő év elejéig is, mert sokan a karácsonyi és újévi "ünnepek" közti időt is annak, de legalábbis munkaszünetnek fogják fel. Aztán meg az új év is egy nagy pangással kezdődik. Az üzletek is addigra kifosztva, legfeljebb ajándékcserék zajlanak bennük... (Olvastam valahol, hogy valaki az életét szeretné kicseréltetni... nem rossz! de vajon hova tudja visszavinni , cserére?... talán-talán magamagánál kéne elintézni, megoldani...)
tulajdonképpen születésnap a karácsony, Joshua ben Mirjam (ismertebbé vált nevén Jézus) születése napja, nem is értem, miért két illetve majdnem 3 nap... bár valójában a fény ünnepe is a karácsony (akárcsak a Chanuka) és a fény várakozása már előbb is elkezdődik, az adventtel, ami hónapnyi, a menora is 8 ágú gyertya, amit fokozatosan gyújtunk meg, akárcsak az adventi koszorú négy gyertyáját - fokozatosan hetente... hogy legyen már több fény, több szeretet a földön!
az ajándékokkal is ezt próbáljuk kifejezni
csak ezt ne higgyük, hogy ezzel letudtuk, a következő évig - mint ahogy azt se kellene, hogy a világ már meg van váltva, nélkülünk
akinek a születését ünnepeljük, csak elkezdte... nekünk kellene befejezni!
(mindannyian Isten gyermekei vagyunk - ő mondta!)
(ha nem is viselkedünk sokszor ennek jegyében s ehhez méltóan - ezt mondom , most, én...)
(2007. december 26)
DE HOGY IDÉN, AZT MONDTA VOLNA A PÁPA, HOGY LEHET, HOGY EZ AZ UTOLSÓ KARÁCSONY?!... akkor inkább prolongáljuk!
(2015. december. 26.
születésöröm, mindenütt
mindenhonnan ömlik a karácsony... a szeretet, a születés öröme
most valahogy más dimenzióba kerül minden, valóban
elhangzik egy elcsépelt mondat a rádióban: "Az isten emberré lett", és egyszer csak megnyílik mögötte a valóság,
(ami mindig is ott volt! csak nem láttam igazán(?)
egy igazi gyerek születése a közelemben, az unokámé nyitotta fel a szemem (szívem)? rá
hogy tulajdonképen minden gyerek az "isteni" világból jön, hogy milyen magasrendű szellemiséget, szeretetet hordoz, mennyivel tisztább, "istenibb" jelenség, mint a megkérgesedett felnőttek (akik
szintén úgy kezdhették?), még tiszta, még jóságos, még ártatlan, még csupa szeretet, maga a szeretet... és mennyire ki lesz szolgáltatva az itteni -már eldurvult, gyűlölködő- világnak(?!)...
....
azt mondják még a rádióban, a karácsonyi prédikációban, hogy jó ilyenkor együtt lenni, azokkal, akikkel összeköt a vér, akik életünk részei.. és hogy keressük meg Jézust, nem vesztettük-e el útközben..jelen van-e életformáló, megújító szeretete, békessége,, vagy mi vesztünk el igazán útközben, a rohanásokban..
nekem most szerencsém van, ránézek az unokámra, és nem tudok mást érezni, mint ezt a szeretetet, ami belőle árad... még a békességet is, (pedig a békétlenség is zúdul rám...., másfelől)
estefelé a Bazilikában járok,
gyönyörködöm, rögtön a belépés után elém bukkanó Mária szoborban
(nocsak nem véletlen!
, Pátzai Pál műve).
meg a falfestményekben...
meg van itt egy nem annyira magas szintű műalkotásjelleggel,
de érdekes betlehemes is
lányom fürdetni hiv... mobilon (hiszen olyan ritkán látom az unokámat)
persze hogy megyek, rohanok, ki a Bazilikából, de közben meg-megállok, és hallgatom a a karácsonyi prédikációban, hogy örvendezzünk együtt a gyermeket létrehozó családdal
a születés öröméről beszélnek itt is ...,
hogy adjuk tovább azt a szeretetet, amit ő ad. Meg hogy ismerjük fel a z istenit a mindennapokban is.
...Isten felismerni a hétköznapokban olyan mint pl. amikor egy pedagógus leguggol a kisgyereke mellé, hogy hallja mit mond, lássa a gesztusait, befogadja mindazt, amit a gyerek közvetíteni akar
mint befogadni a gyermek Jézust a Jászolban, letérdelni mellé, nézni őt, és várni, hogy befogadjam egészen... szívemet öröm és boldogság tölti el..
megtapasztalom, mit jelent az Isten szeretete..."
igen, meg,
hogy megszületett az unokám....aki csupa jóság, kedvesség és szeretet...
és ezt az örömöt tovább kell adni...
2012. dec. 25. 23:22
szelíd utonállóim
ha kinn járok
mindig utam állja
valami tiszta szépség
remélem meg nem zavarja
hogy megcsodálom
s le is fotózom
hogy később felidézzem
mikor utam állta szépségével…
(én is) köszönöm...
"a jót, a rosszat, amit meg kell élnünk,
áldd meg Isten, karácsonyoddal!"
Illyés Kinga versmondásában hallottam, a Duna tévén,..
nem tudom, ki írta,
(de eszembe juttatta Adyt is...(napsugarak zúgása, amit hall...) köszöni, köszöni, köszöni)
(és szerénytelenül tolakodón egy régi verszárlatom is...: (mindegy, hogy mi éltet: bánat vagy öröm, a rosszat s a jót is neked köszönöm....) (csak én akkor nem Istenre gondoltam, bár, ha belegondolok, "istenítettem", akire... de ha még jobban belegondolok, nem is sokat tévedtem, csak a részt és az egészet cserélhettem föl, hiszen mindannyiunkban benne lakozik "Ő", és akit szeretünk, abban még többet látunk belőle, és talán épp ezáltal még több is van benne... ilyentájt talán különösen érezhetjük így, amikor annak a kisgyereknek a születését ünnepeljük, aki éppen hogy azt tanította, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Legyünk is azok! Rajtunk múlik, hogy mennyire... és a másikon is.... mindenkin...
(2011. december 24)
ünnepek. hétköznapok
Nem szeretem az ünnepeket. Nem szeretem a hétköznapokat. Ha kizárólagosak.
Szeretem az ünnepeket és a hétköznapokat.
Szeretem az ünnepet a hétköznapokban. És a hétköznapit az ünnepekben.
Nem szeretem, ha nagyon szétválnak. Ha nagyon szürkék és földiesek a hétköznapok. Vagy ha az ünnepeknek semmi közük a mindennapi valósághoz.
Nem szeretem az ünnepek előtti rohangálásokat, felfordulást, amiben már semmi nincs az ünnepre készülés áhítatából. Ami az ünnepre inkább kifárasztja, mint felkészítené az embereket. (ahogy pedig Saint-Exupery kishercegének mondja a róka: hogy kellenek az előkészületek, idő kell ahhoz, hogy ünneplőbe öltöztessük a szívünket - vagy még inkább József Attila:
"igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat, gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre."
azt hiszem egyikük se ilyen földies előkészületekre gondolt, amit utcák, üzletek lázas forgatagában látni mostanság... ("Az emberek már nem érnek rá arra, hogy bármit is megismerjenek. Kész dolgokat vásárolnak a kereskedőnél." - megint a kis herceg....)
de holnap délutántól és még két napig csend lesz
remélem a kamionok is elcsitulnak, s valahol ők is ünnepelni fognak
a csöndben aztán még bármi történhet.... valami egyszerre hétköznapi és ünnepi, valami földi-égi....
(2007. december 23.)
eldönthető kérdések (avagy az öregség relàciói)
Minden olyan nehéz
Vagy én lettem könnyű
Minden olyan gyors
Vagy én lettem lassú
Minden olyan szép
Vagy én lettem rút
Minden olyan eleven
Vagy .. ...... .... ?
do you understand?
Àlmomban
a nagybàtyàmmal
vitatkoztam
màr megint
nem hallgattam rà
ahogy az angolt se
tanultam meg
olyan jól
s még akkor
mint s mikor
tanàcsolà
S se az életet
(akàr a halàlt)
De I UNDERSTAND!
kiàltottam most neki végre
(erre vàrhatott egész életébe')
s magàhoz ölelt
oly szorosan
(hogy most is érzem)
s megkérdezte:
hàt még emlékszel
régi regényünkre?
Mit is felelhettem
hiszen màst se teszek
folyton-folyvàst
mint emlékezek
àlomban és
éberen
múltra és jövőre
(ekkorra felébredtem)
De én őt igazàn sose értettem
(mint ahogy magamat se)
s mint ahogy most se teljesen
ezt az àlmom
pedig hogy örült benne
mert elhitte
hogy megérte:
megértem
legalàbb
halàlàban
végre
bàr én nem értek
most se semmit
csak érzek
mint mindig
s úgy érzem
àlmomból ébredve
az ölelését
mintha még
most is élne...
(S réges régen
megölt
apàm is
véle...)
időjàték
Ötven év utàn
a fia mosolyàban
talàlta meg
mit is kedvelhetett
az apjàban
ifjúkoràban
De őt màr
làtni nem akarnà
s magàt se
làttatni vele
legfeljebb
sajàt lànyàval
dicsekedhetne
Mert:
elhagy mindannyiunkat
az ifjúsàg édes madara
S még jó
ha gyermekeinkben
visszahozza
mindazt
mi miénk volt
valaha
....
De azért
csak az a
régi mosoly
az eredeti
volt az igazi
meg azok az
elhamvadt érzések...
mik ezek szerint
mégse
végleg...
magyar ugar 2
Begyöpösödött parlagorszàg
Hiába volt a sok fényes elme
Meg se értik a gazok
Legfeljebb félreidézve
Hitvány sötét alakok
De hát ez már megint
Ama hres magyar ugar
Ismerjük rég
Innen s onnan
Fuldoklunk belé
Csoda ha még
Egyáltalán vagyunk
Valahogyan
Vagyogatunk
Csak