Nem szeretem az ünnepeket. Nem szeretem a hétköznapokat. Ha kizárólagosak.

Szeretem az ünnepeket és a hétköznapokat.

Szeretem az ünnepet a hétköznapokban. És a hétköznapit az ünnepekben.

Nem szeretem, ha nagyon szétválnak. Ha nagyon szürkék és földiesek a hétköznapok. Vagy ha az ünnepeknek semmi közük a mindennapi valósághoz.

Nem szeretem az ünnepek előtti rohangálásokat, felfordulást, amiben már semmi nincs az ünnepre készülés áhítatából. Ami az ünnepre inkább kifárasztja, mint felkészítené az embereket. (ahogy pedig Saint-Exupery kishercegének mondja a róka: hogy kellenek az előkészületek, idő kell ahhoz, hogy  ünneplőbe öltöztessük a szívünket  - vagy még inkább József Attila:

"igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat, gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre."

azt hiszem egyikük se ilyen földies előkészületekre gondolt, amit utcák, üzletek lázas forgatagában látni mostanság... ("Az emberek már nem érnek rá arra, hogy bármit is megismerjenek. Kész dolgokat vásárolnak a kereskedőnél." - megint a kis herceg....)

de holnap délutántól és még két napig csend lesz

remélem a kamionok is elcsitulnak, s valahol ők is ünnepelni fognak

a csöndben aztán még bármi történhet.... valami egyszerre hétköznapi és ünnepi, valami földi-égi....

(2007. december 23.)