Àlmomban
a nagybàtyàmmal
vitatkoztam
màr megint
nem hallgattam rà
ahogy az angolt se
tanultam meg
olyan jól
s még akkor
mint s mikor
tanàcsolà
S se az életet
(akàr a halàlt)
De I UNDERSTAND!
kiàltottam most neki végre
(erre vàrhatott egész életébe')
s magàhoz ölelt
oly szorosan
(hogy most is érzem)
s megkérdezte:
hàt még emlékszel
régi regényünkre?
Mit is felelhettem
hiszen màst se teszek
folyton-folyvàst
mint emlékezek
àlomban és
éberen
múltra és jövőre
(ekkorra felébredtem)
De én őt igazàn sose értettem
(mint ahogy magamat se)
s mint ahogy most se teljesen
ezt az àlmom
pedig hogy örült benne
mert elhitte
hogy megérte:
megértem
legalàbb
halàlàban
végre
bàr én nem értek
most se semmit
csak érzek
mint mindig
s úgy érzem
àlmomból ébredve
az ölelését
mintha még
most is élne...
(S réges régen
megölt
apàm is
véle...)
