erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

egy megőrzött sms

2016. január 09. - gond/ol/a

az sms-ek arra valók, hogy kitöröljük időnként, helyet csinálva újabb aktuális, apró-cseprő, de az adott pillanatban halaszthatatlanul fontosnak érzett üzeneteinknek, nélkülözhetetlenné vált mobiljainkon
de vannak kivételek, amiket nem tudunk kitörölni, ezért vagy azért...
..már nem emlékszem, konkrétan mi volt az előzménye, ennek a régi sms-emnek, amit se én se lányom (még) nem tudott azaz nem akaródzott kitörölni
talán időtlen, aforisztikus, poénos jellege miatt; pedig egyáltalán nem vicces! mert igaz, még ha parabola is: (bár, miért is ne lehetne vicces az is, ami húsba- de lélekbevágóan is igaz):
"én mindenen tudok aggódni. sőt"
ebben a "sőt"-ben minden benne van. pontosan a "minden" van benne.
valószínű egy konkrét aggodalmamra kaptam a választ, hogy "ne aggódjak semmin, mert..." s jött a nyugtató-ésszerű indoklás, hogy semmi okom rá, mire én ekképp hárítottam, s védtem meg aggodalmaskodásom jogosságát - kitágítva és általánosítva, hogy úgy mondjam: abszolutizálva - a
képtelenségig: "sőt" !
talán még külön külön-ok se kell az én örök aggodalmaimhoz...
alapíz? mint az élet sója. néha kicsit keserű is. de úgy látszik kell.

ez is jelzi, hogy milyen nagy érték az élet.
(2009. január 9)

kávé, szeretettel

tulajdonképpen nem szabadna kávét innom a kardiológus szerint......
de mikor olyan finom, különösen ez a ristretto, kicsi is, erős is, aromás is, kávétejszín nélkül is, pont jó, még a szívemnek is!
nem is tudom, miért, de annyira jólesik...!
hát mert szeretettel csináljuk!
mondja a kávéház gazdasszonya, mosolyogva....
tényleg... erre nem is gondoltam
pedig ez a legfontosabb
mindenben.

 

2012. január 7.

egy film illata

...még érzem...

éjszaka, jóval éjfél után tűzte műsorra az "Egy asszony illata" c. filmet a tv 2, hajnalig nézhettem tágra nyitott, csöppet sem álmosodó, de végig könnyes szemekkel. Magam sem értettem, miért... már J. A.-ra kellett gondolnom: "...ki érzéketlen , mint én, s kinek szeméből mégis könny pereg"...? nem, nem .. mint ahogy dehogyis volt érzéketlen a film főalakja, a megvakult, s csak látszólag kérgessé vált, csupa-ember nyugállományú ezredes, Al Pacino feledhetetlen alakításában. Ő volt, lett különösen a film végére a vak, aki lát, aki arra döbbent rá, hogy nem élünk eléggé, pedig még a korlátozott élet is korlátlan lehetőségeket rejt - ha emberek vagyunk. És segíthetünk másokon, mint ahogy más is rajtunk - talán épp abban, hogy életben maradhassunk, mindenek miatt és mindenek ellenére. Mert lehet tévedni, de lehet, kell, helyén valón cselekedni, jót tenni. Láthattunk példát minderre, a tapasztalatlan, az élet dolgait még nem jól látó, de jószándékú fiú és a már nemlátó, és elkeseredetté váló középkorú vak férfi - kölcsönösen mentik meg egymást a film végére. "Nem aludtál el?" -kérdi lányom, nem, jó filmbe nem alszik bele az ember, akármikor is nézi. És itt is marad az "illata"..

 

(2007. december 29.)

fotofotofoto

 

A napokban felvettük a kapcsolatot skypon kanadai unokanővéremmel. Hát azt is mondhatnám majdnem, hogy vendégségben voltam nála... láttam még a virágait is, gyönyörűeket! én meg hirtelenjében körülnéztem itt az íróasztalom fölötti könyvespolcomon, ami tele van fotókkal, és megláttam rajta egy fotót , amin a fia (akkor még karonülő, most komoly diplomata) és én, a kis gimnazista "unokanagynéni" vagyunk láthatók, anno 1958. augusztus 22 a hódmezővásárhelyi nyári szünetben, ahol szokásos nyaraimat töltöttem

és egy másikon kicsit később az anyukáink, az öccsükkel, nagybátyánkkal, a pesti utcán...

 

megmutattam neki... most meg beszkenneltem...

minél régebbi egy fotó annál többet jelent nekem is...


(egyébként karácsonyra is fotókkal kapcsolatos könyveket kaptam ajándékba: egy Mai Manó albumot, és Susan Sontag esszéit a fényképezésről,

 

én meg pár nappal előbb leptem meg magam André Kertész fotográfiákkal, sőt Bacher Iván könyve is -ami ugyancsak találó meglepetés (Megyek Budára - ahova végül is nem megy, mert olyan jól érzi magát Újlipótvárosban, amiről szól a könyv - fotómellékleteket is tartalmaz, ami teljes értékű a szöveggel…

(Ha egyszer lesz egy könyvem, azt hiszem én is tele fogom rakni fotókkal is... mint ahogy ezt a blogot is...:)

Most is.)

(Egyébként azt olvastam az előbb az Elixirben , hogy hasznos sőt fájdalomcsillapitó szeretteink fotóit nézegetni! Kísérleti igazolást nyert!)

 

(2011. december 29.)

süti beállítások módosítása
Mobil