mindent akartam

színész akartam lenni

maradtam semmi

Menjünk, menjünk

rángatja a kisgyerek

anyja kezét

ki megállt

útközben

beszélgetni

valakivel

de az

rá se hederit

beszél tovább

s a gyerek is

mondja egyre

menjünk már…..

s jut eszembe

én is ezt tettem

mikor

anyám minden

sarkon

útonútfélen

leállt

ha szembejött

egy ismerőse

s beszélgettek

felettem

rám se

hederitve

ó de dühös voltam

bosszankodtam

akár ez a gyerek

itt most előttem

ki leroskadtam

egy padra

jártamban

keltemben

elfáradva

s már nem akarva

sehova se menni

csak pihenni

hova is siettem annyira

mi volt olyan sürgős

mikor anyám megállt

minduntalan

ez a gyerek tudja?

Vagy csak hajtja

az életenergia

a kisérlet folytatódik? árnyalódva

....mármint a jó dolgok gyűjtése, akaratlanul  is, u.i. arra jöttem rá, minél inkább van ezek elvárása, annál inkább gyülekeznek. Amire és ahogy figyelünk, mindig az kap prioritást, így aztán át is lehet hangolódnunk rájuk

-ébredéskor álomnyomok nyomokról (örülök, hogy hasonlókép maradhat(unk) a mi matrixunkban, mint ahogy az interneten se törlődik olyan egyszerűen, ami felkerül(?),,,de rögtön a radir, radirozás betársul emellé,  már ébren...

-reggel csetteltem Izraelből valakivel, a szegedi Virág cuki újranyitása kapcsán ill. az Anna vízről, amit - mint közölte - egyik oldalági felmenőjéről neveztek el...kedves,közös ismerősökre is bukkantunk.. a régi Makóból....

-meglepően kellemes, szellős az idő kint

-a kerékpárjavitónál nyitva a kapu, már záróra után is kapok levegőt mindkét bicikligumimba (pedig csak a hátsóba kértem)

-ebéd friss, klasszikus rántott szelet (a pincér bevallja őszintén, hogy a húsleves most nekem zsiros lenne, mert már az alja)

-ráakadok a Délmagyarra benne a szokásos szombati kedvenc szivmelengető Darvasi  (vagy inkább Sziv tárca., kisbeszéde, vigasza az árvaságról. Ami messziről nézve s az ő leirásában ugyancsak szép lehet.

-megint tarka , ragyogó rózsák sorfala közt vezet a bicikliutam a fürdő mögött

itt leülök egy padra, és több gyönyörűség vesz körül

-a hagymatikum szürke tornya fölött kameleonszürke felhők változó rajzolatai (Képzőművész is megirigyelhetné a háttérrajzot és koloritját)                   (de hát művésznek is a természet és/vagy  (majdnem mindegy) Isten a legnagyobb)

-de szépek a felhők nem csak a hagymatikum fölött, mindenütt, azok a felhők a legszebbek, amik mögött sejlik a nap

-a Nap néha kibukkan, olyankor felragyogtat mindent, ilyenkor a rózsák színei még élénkebbek, s rajtam is a királykék...és melegít

-madárcsicsergést is hallok az autózaj fölött, vidámak . fecske ficserg... gimiben sokat fecsegtem (én is) órán , beírták az ellenőrzömbe, most ennek is örülök, utólag, jókedvű lehettem, akkor... mégis, talán

-a szél úgy rezegteti a fán a leveleket, mintha kommunikálnának, mintha szóra akarná bírni őket (utólag jut eszembe, ezt is Petőfi szépen megírta: beszél a fákkal a (bús, őszi) szél..."

-de  a madarak tényleg kommunikálnak, jókedvűen, változatosan, vidáman valóban

-a szökőkút vizének halk aligcsobogása, mikor mellette elmegyek

-ébredési(álmodási?) gondolatfoszlányaim nyomhagyásról (mint az interneten, a mátrixunkban is)meg a radir/ozásról) tán sikerül félig-meddig megfogalmazni egy haikuban:

ami nem törlődik

nem viszi radir
van ami mély nyomot hagy
van. s ez nem panasz

-az út végén kanyarban váratlanul elémbukkan még egy rózsa

-már otthon, kis de jóleső biciklikörút után, tvben film Petőfi 73. jut eszem Paál Isti Petőfi rockja is 73-as... azok a hatvanas, hetvenes éveink... elvesztett ifjúkorunk...mégis jó visszaemlékezni rájuk...

-fb-on valaki idéz Kosztolányinak tulajdonítva egy mondatot, ami amúgy alapkérdés -de nekem rögtön gyanús - és tényleg, nem ő, hanem Karinthy a szerző .Különös eset

..."De vagyunk-e azok, amik lehetnénk?"

-régi egyetemi barátnőm felhivja figyelmet egy irodalomtörténész (Angyal Zsuzsa)új könyvére regényféle Kosztolányi életéről, a 8. fejezet különösen érdekel, "melyben Desirét...egy titkos társaság tagjává avatják."...mert ez az életrajzi mozzanat találkozás a nagyapámmal....(mert épp ő, dr Gonda Jenő volt a főtitkára ennek a titkos társaságnak) beirom, hogy ez a fejezet különösen érdekel (hiszen nagyapám vette fel , mint főtitkár a "titkos társaságba"), majd, hogy amúgy Kosztolányiból ("Desiréből") szakdolgoztam anno 1966. s a könyviró gáláns reagálása:őt meg a szakdolim érdekli , viszont

-végre sikerült telefonon beszélni kanadai unokabátyámmal, már ideges volt, mert azt az üzenetet kapta a vezetékesemen, hogy ki vagyok kapcsolva (pedig csak a kagylót nem rakhattam vissza, mikor a mobilom kerestem a vezetékesen)..(előtte smsek nekem, lányomnak, ő engem hiv, tud...megtudom unokabátyámtól, mindenki jól van, V is!:), D jön hamarosan Magyarországra...

-eszembe jut, milyen jó, ha rámtört az éhség, ehetek, ha az álmosság, később, eldönthetem kávét iszom vagy alszom (persze, előbbi lett)

-vásárolok,hogy holnap ne kelljen kijönni,  megint csavart mozdulat, a kocsiból a pultra rakosgatás közben, de most nem csípődött be annyira, mint szeptemberben a fürdőszobában, a kád és mosdó derékszögében,, és utána 4 hó...fájdalom, most nem lehet

itthon tv Trianon könyv Trvko műsorában,

kiderül számomra, hogy Sátoraljaújhely 1920-ban ketté vált és Szlovákiához került egy része Trianon miatt, jó tudni. mert ha mégis meglátogatnám őseim (Gonda/(Guttmann) egykori lakhelyét ...lehet, hogy Szlovákiában kell keressem....?!

- lányom hív játszótérről, hallom unokám kedvderitő hangját is, mellőle. Örülök ha hiv a lányom telefonon, de mindig figyelmeztetem,- ha ez akkor történik , ha fiával van -  inkább figyeljen rá.  Én is , ha hallom a hangját, a csacsogót,  a telefonba, ...

Mikor már elaszik a gyerek, beszélgethetnénk többet, még,de elengedem lányom, mert álmos lehet.. és hallom,telefonálás közben is  pakol -

-a Száműzött filmből Tom Hanks tekintete a négyes úton..(indent elvesztett) . és most hova...

--az éjszakai Hitchcock filmbe belealszom (de úgyis láttam már)--- aludni meg  jó.mégha  hajnalban fel is ébredünk (a derékfákjásunkra), de végül is felébredni is jó! addig jó...

------


az van igazán, amire a figyelmünket fókuszáljuk  (a derekamra moat nem)

ha nem figyelsz valamire (valakire), az olyan , mintha kétségbe vonnád, tagadnád a létét.

KISkoromban milyen fontos volt, mielőtt csináltam valamit (akrobatikus bravúrt, ügyességet) Anyu, figyelj! sose maradt el...és ő (ha) figyelt,  akkor még ügyesebb  voltam , a figyelmétől...

Ha figyelünk valakire, megerősítjük a létezését. Éltetjük.

De mindenre figyelni kell , a jóra, de a rosszra is. visszalépek az egyoldalúságból. Fáraszt is. Mint minden egyoldalúság és hamisság, torzítás.

viszont mindent nem fogok leirni, ez más kérdés. Bár itt is különböző vélemények lehetnek.

nemrég találtam rá anyukám egy mondatára: (mondta, nem irta, csak én lejegyeztem - de milyen jó:igy megmaradt.

Nem kell mindent leírni, 

Szilasi viszont a makói könyvtárban Grecsó könyvbemutatója közepette pont az ellenkezőjét mondta:, 

Mindent le kell írni!

Igy teljes a világ . A maga összetettségében (bipolaritásában is),  és ellentmondásaiban. minden lehet igaz. (és mindennek az ellenkezője is)  miénk a döntés.

de biztos nem fogok mindent leirni, elmondani már.... ez lehetetlenség. és hallgatni se fogok (tudok)

de szétválasztani se jót és rosszat ("jóról, rosszról nem gondolkodom"(J.A:)- fárasztó és erőltetett.)s különben is utólag kiderülhet, hogy a jóból rossz lett, s a rosszból jó....

maradjon az összetettség, a jing és jang... a lényeglátás és a figyelem...

tegnap kipróbáltam, legalább egy félnap, hogy összegyűjtöm azokat a jó dolgokat, pillanatokat, benyomásokat amik érnek: (állitólag ez jó szorongás, depresszió stb ellen):

a fb-on egy régi tanítványom "szíven üti" egy régi hármas (generációs)fotónk (anyu, én, lányom ), mert pont igy emlékezett ránk...

finom az ebéd (házias, bár éttermi): zöldborsóleves, paradicsomos húsgombóc

"Jól sikerült a vezetés :)" olvasom lányom sms-ét , 2 példányban is

."Olyan  szépen hordja a haját"...kiált utánam egy cigányasszony, aki kávézgat az áruház párkányan ülve.

 Könyvtárban egy Nagyvilágban csupa ismerős név- (majdneem időutazás), Camus: Bukásáról,  (Nádasdi az új Dante fordításáról magyarázkodik (jut eszembe , lányom a könyv szerkesztője)- de Barthestől ez a mondat csimpaszkodik belém" úgy irni, mint Proust, de ma"- én is ezt szeretném, de lehet-e...(ugyanakkor ő (is) fragmentumokban , beszédtöredékekben ír!) Sartre-ről is... olvasok (régi kedvenc)

a Nagyvilág makulátlanul tiszta...(::)

jó kávé, teraszon, (s most nem is hull bele semmi...)

6 után már várt hívás lányomtól, Margitszigeten vannak bölcsiből, játszótérről unokámmal és játszótársával s annak anyjával is, a szökőkútnál...jókedvűen.

Virtuózok  a tévében! A nagybőgős , Tamás, aki líraian játszik , magas hangokat is, Schindler listája....rá szavaztam volna, ha szavazok, de így is ő nyert!

Öröm nézni a zsűri arcát is , (Miklósa Erika! aki énekel is...) végig...nem kritikusok , zeneélvezők, ők is. A zene maradéktalan  öröm.

........

aztán rájöttem , hogy mindez a dolgok egyik oldala,és mindennek van egy árnyoldala is, amit elhallgatunk...de mi lesz azokkal. szerintem épp azokból lesz a depresszió! amiket  elfojtunk nem mondunk ki, nem irunk le!    nem biztos, hogy annyira bölcs volt az a napórás....(aki csak a derűs órákat vette tudomásul,) (Madách)Lucifere - sajnos jobban fején találta a szöget :" Az élet mellett ott van a halál,/ A boldogságnál a lehangolás,/ A fénynél árnyék, kétség és remény. -"

szembe kell nézni mindig a dolgokkal a maguk teljességében

de most ezt játszottam , ..nem írom le a többit (de tudom, és gondolom)

azt hiszem számomra nem járható út. nincs csak "napos oldal"drága tanítónénim...és az élet nem csak szépségeket tartogatott számomra,  bár még mindig átmegyek a túloldalra , ha csak ott süt a nap.

(no akkor térjünk vissza a jelen időbe és a prózába, mielőtt belepusztulok a múlt újraélésébe,,,meg a "költői" túlzásokba)..de egyelőre a tegnap (de ezúttal szó szerint)

még ebéd előtt kikarikáztam körülnézni, hogy fest ez, mert a prospektusból el se tudtam képzelni - az egész főtér le lett zárva , s tele rakva fehér sátrakkal. Tóth Vera énekelt a színpadon (legutóbb Óbudán hallottam, akkor tél volt, karácsony előtt, a jókedve és a hangja hasonló volt, áradó, de mintha az összekötő szövegével alább szállt volna ....

de közben volt egy intermezzo, valaki megfogta a biciklit tartó karom, és ez váratlanul is rosszul érintett: ne tessék engem megijeszteni- mondtam , ezzel el is ijesztve a támadót, miközben látom egy régi tanítványom... (de később tisztáztuk:), már ebédről visszafelé...azt is, hogy utólag jöttem rá, hogy ez a mondat olyan volt mintha a Makk Károly Szerelem c filmjében Darvas Lili mondta volna (a mennyét játszó Törőcsiknek akit pedig azért kedvelt...)

,

elmentem, persze biciklimmel (a "kerekesszékemmel") egy kávét inni az új politurt kapott bútorzatú kerthelyiségbe, csináltam egy teszt fotót...akár lehetne tesztelni ezt az arcot is...beteg vagyok-e? (a ráncok nem betegség jelei ugyebár, csak a koré, bár a kor sok betegséget vonzhat, sajna...) .

de inkább a Beck féle elavultat töltögettem ki a múlt század elejéről , ahogy visszamentem, a sátorsorra,és a  a feledékenység, depresszió standon kitöltöttem 3 idétlen tesztet, ami az én bemondásaim alapján a válaszaim összegezve megállapíthattam, hogy olykor feledékeny vagyok, hogy enyhe depresszióm van, és közepesen szorongok. de jó, hogy nem volt egy 4. teszt. A doktor(?)nő megkérdezte, hogy nem akarnék-e hangulatjavítót szedni.  mondtam inkább gyakrabban látogatom majd az unokám. ő mindig felvidít (és mellékhatástól se kell tartani)

aztán előadást hallgattam a depresszióról meg a z Alzheimer kórról. Sőt egy kapott  RG noteszba jegyzetelhettem...

a szorongás meg szinte kell is szerinte a mai világban (akár a stressz)

a személyközi , rokoni, baráti kapcsolatok fontosak, mert védelmet nyujthatnak.

gyógyszereket dicséri 30 év óta nagy a fejlődés gyógyszerkísérletek eredményeképp. de ezek nem rögtön, fokozatosan hatnak

a sírás gyógyító...tudom. de ma állítólag nincs kultusza , tudtam , hogy kezdek anakronisztikus lenni, a könnyeimmel, de akkor legalább az egészségem szolgálja (na nem mintha fiatalkoromban is nem zokogtam volna épp eleget, sőt)

(hányszor tapasztaltam, hogy egy férfi még csak nem is értette, hogy miért sirtam, ha sirtam, pedig benne volt mint ok)

a balett viszont a fiataloké! és van itt egy nagyszerű balettiskola, ahol a jövő "igazi" ballerináit is nevelik ki...de az biztos, ha nem is lesznek azok, máris gyönyörű a tartásuk, a mozgásuk....

Ők voltak a záró műsorszám... én elfáradva a nézésükben is,(pedig valaha én is ballerína szerettem volna lenni:),  már a biciklimen ill. egy meghagyott padon ülve hallgattam az eredményhirdetést... meglesz a z EKG... (a pontjaimmal én is hozzájárultam, némileg)..