a fényképész bácsi
kitekerte a nyakam
a híres Homonnai
műteremben
az emeleten
és könyörgött
hogy mosolyogjak már
végre egyet
vagy nevessek
addig nem fotóz le
végül ő győzött
de emlékszem
ahogy jöttünk lefele
a lépcsőn
anyukámmal
azt panaszoltam
a fülébe
elégedetlen
hogy olyan
erőltetetten
mosolyogtam
ugye?
Erre a szóra
különösen
emlékszem
ERŐLTETETTEN
úgy látszik
már ekkor is
fontos volt
lett volna
a természetesség
számomra
de ugyanakkor még
szófogadó voltam
a fényképet meg
csak napokkal később
láthattam
s először csak
a nyers fotót…
aztán a készet
s nem is tudom,
mi volt róla
a véleményem
de az biztos
hogy
mostanában ez az
egyik legkedvesebb
képem
erőltetett vagy sem
rajta az a régi mosoly
s szeretnék még egyszer
tudni
így mosolyogni
ha erőltetetten is
de nem lehet
csak nézem
már nem nyersen
immár készen
fanyarul mosolyogva
régi magamat
mintha
valaki
más volna
de hát más is
itt
ez a kisgyerek….
ugye.
