(no akkor térjünk vissza a jelen időbe és a prózába, mielőtt belepusztulok a múlt újraélésébe,,,meg a "költői" túlzásokba)..de egyelőre a tegnap (de ezúttal szó szerint)
u.n egészségnap volt a városban...Richter Gedeon neve alatt... s mint menet közben kiderült, nemhogy nem kellett fizetni a különböző előadásokért, szolgáltatásokért,szűrésekért, tanácsadásért, pontokat kaptunk érte, amiből a kórház terheléses EKG készüléket vehet...
még ebéd előtt kikarikáztam körülnézni, hogy fest ez, mert a prospektusból el se tudtam képzelni - az egész főtér le lett zárva , s tele rakva fehér sátrakkal. Tóth Vera énekelt a színpadon (legutóbb Óbudán hallottam, akkor tél volt, karácsony előtt, a jókedve és a hangja hasonló volt, áradó, de mintha az összekötő szövegével alább szállt volna ....
de közben volt egy intermezzo, valaki megfogta a biciklit tartó karom, és ez váratlanul is rosszul érintett: ne tessék engem megijeszteni- mondtam , ezzel el is ijesztve a támadót, miközben látom egy régi tanítványom... (de később tisztáztuk:), már ebédről visszafelé...azt is, hogy utólag jöttem rá, hogy ez a mondat olyan volt mintha a Makk Károly Szerelem c filmjében Darvas Lili mondta volna (a mennyét játszó Törőcsiknek akit pedig azért kedvelt...)
bekukkantottam egy sátorba ahol Jakupcsek, Krizsó, Jaksity.... gyerekeikről beszéltek, (elvileg a gyereknevelés kérdéseiről)épp a kütyüzéseikről...számomra elég érdektelenül és szubjektíven, csak a sajátjaikról, úgyhogy az Agora felé vettem utam az út végébe, ott már folyt a szó a csontritkulásról ami érint (mondjuk az unokám is imád a mobillal játszani meg tévézni...) a csontritkulásom effektíve megvan. bár a rosszon belül valamit javult az aránya, de tény, hogy a calciumot meg a d vitamit továbbra is szednem kell, (sok vízzel!) biztos, az is, hogy javulhat az eredmény (de attól még marad a diagnózis, ha enyhébb is), de hogy ha valaki nem éri már el a felső könyvespolcát mit addig igen, és 4 cm-t is összemehetett, az csigolyatörést jelezhet és ez végállapot -elég durván hangzott. számomra. és nem is akarom elhinni.
,
elmentem, persze biciklimmel (a "kerekesszékemmel") egy kávét inni az új politurt kapott bútorzatú kerthelyiségbe, csináltam egy teszt fotót...akár lehetne tesztelni ezt az arcot is...beteg vagyok-e? (a ráncok nem betegség jelei ugyebár, csak a koré, bár a kor sok betegséget vonzhat, sajna...) .
de inkább a Beck féle elavultat töltögettem ki a múlt század elejéről , ahogy visszamentem, a sátorsorra,és a a feledékenység, depresszió standon kitöltöttem 3 idétlen tesztet, ami az én bemondásaim alapján a válaszaim összegezve megállapíthattam, hogy olykor feledékeny vagyok, hogy enyhe depresszióm van, és közepesen szorongok. de jó, hogy nem volt egy 4. teszt. A doktor(?)nő megkérdezte, hogy nem akarnék-e hangulatjavítót szedni. mondtam inkább gyakrabban látogatom majd az unokám. ő mindig felvidít (és mellékhatástól se kell tartani)
aztán előadást hallgattam a depresszióról meg a z Alzheimer kórról. Sőt egy kapott RG noteszba jegyzetelhettem...
azt hiszem maradtam az enyhénél.... az át is szövi a mindennapjainkat hallom az orvostól.
a szorongás meg szinte kell is szerinte a mai világban (akár a stressz)
hogy az ingerlékenység nincs ellentmondásban a depresszióval (tapasztalat) itt el is hangzott!s hogy csak látszólag ellentmondás. persze nem reggeli hanem nappali jelenség lehet. a súlyos depresszióban, amikor fel se kel a páciens, nem eszik és elutasító. (ó, hogy tudom, s hogy milyen tehetetlen voltam ilyenkor mint segíteni akaró!))
kiválthatja gyász (de arra szükség is van ) vagy státuszelvesztés (annál különösen akinél a statusz a domináns)
a személyközi , rokoni, baráti kapcsolatok fontosak, mert védelmet nyujthatnak.
testi folyamatok is kiválthatják (bizonyos transzmitterek pl szerotonin hiánya,genetikai hajlam
gyógyszereket dicséri 30 év óta nagy a fejlődés gyógyszerkísérletek eredményeképp. de ezek nem rögtön, fokozatosan hatnak
a sírás gyógyító...tudom. de ma állítólag nincs kultusza , tudtam , hogy kezdek anakronisztikus lenni, a könnyeimmel, de akkor legalább az egészségem szolgálja (na nem mintha fiatalkoromban is nem zokogtam volna épp eleget, sőt)
na és vajon miért gyakoribb a depresszió előfordulása a nők körében. hát mert emocionálisabbak (vagyunk)
(hányszor tapasztaltam, hogy egy férfi még csak nem is értette, hogy miért sirtam, ha sirtam, pedig benne volt mint ok)
...Kurai Dóra az Alzheimer kórról beszélt. sötéteket, de roppant világosan.de azt hiszem nem kell pillanatnyilag ettől tartanom, (hiszen) a kulcsaimat már kollegista koromban is folyton, nótóriusan kerestem.... (állandó eposzi jelzőm is lett a kulcskereső - még jóval Örkény darabja előtt...) és ez tipikusan öregkori betegség...
a balett viszont a fiataloké! és van itt egy nagyszerű balettiskola, ahol a jövő "igazi" ballerináit is nevelik ki...de az biztos, ha nem is lesznek azok, máris gyönyörű a tartásuk, a mozgásuk....
Ők voltak a záró műsorszám... én elfáradva a nézésükben is,(pedig valaha én is ballerína szerettem volna lenni:), már a biciklimen ill. egy meghagyott padon ülve hallgattam az eredményhirdetést... meglesz a z EKG... (a pontjaimmal én is hozzájárultam, némileg)..
