tegnap kipróbáltam, legalább egy félnap, hogy összegyűjtöm azokat a jó dolgokat, pillanatokat, benyomásokat amik érnek: (állitólag ez jó szorongás, depresszió stb ellen):

a fb-on egy régi tanítványom "szíven üti" egy régi hármas (generációs)fotónk (anyu, én, lányom ), mert pont igy emlékezett ránk...

finom az ebéd (házias, bár éttermi): zöldborsóleves, paradicsomos húsgombóc

"Jól sikerült a vezetés :)" olvasom lányom sms-ét , 2 példányban is

."Olyan  szépen hordja a haját"...kiált utánam egy cigányasszony, aki kávézgat az áruház párkányan ülve.

 Könyvtárban egy Nagyvilágban csupa ismerős név- (majdneem időutazás), Camus: Bukásáról,  (Nádasdi az új Dante fordításáról magyarázkodik (jut eszembe , lányom a könyv szerkesztője)- de Barthestől ez a mondat csimpaszkodik belém" úgy irni, mint Proust, de ma"- én is ezt szeretném, de lehet-e...(ugyanakkor ő (is) fragmentumokban , beszédtöredékekben ír!) Sartre-ről is... olvasok (régi kedvenc)

a Nagyvilág makulátlanul tiszta...(::)

jó kávé, teraszon, (s most nem is hull bele semmi...)

6 után már várt hívás lányomtól, Margitszigeten vannak bölcsiből, játszótérről unokámmal és játszótársával s annak anyjával is, a szökőkútnál...jókedvűen.

Virtuózok  a tévében! A nagybőgős , Tamás, aki líraian játszik , magas hangokat is, Schindler listája....rá szavaztam volna, ha szavazok, de így is ő nyert!

Öröm nézni a zsűri arcát is , (Miklósa Erika! aki énekel is...) végig...nem kritikusok , zeneélvezők, ők is. A zene maradéktalan  öröm.

........

aztán rájöttem , hogy mindez a dolgok egyik oldala,és mindennek van egy árnyoldala is, amit elhallgatunk...de mi lesz azokkal. szerintem épp azokból lesz a depresszió! amiket  elfojtunk nem mondunk ki, nem irunk le!    nem biztos, hogy annyira bölcs volt az a napórás....(aki csak a derűs órákat vette tudomásul,) (Madách)Lucifere - sajnos jobban fején találta a szöget :" Az élet mellett ott van a halál,/ A boldogságnál a lehangolás,/ A fénynél árnyék, kétség és remény. -"

szembe kell nézni mindig a dolgokkal a maguk teljességében

de most ezt játszottam , ..nem írom le a többit (de tudom, és gondolom)

azt hiszem számomra nem járható út. nincs csak "napos oldal"drága tanítónénim...és az élet nem csak szépségeket tartogatott számomra,  bár még mindig átmegyek a túloldalra , ha csak ott süt a nap.