Menjünk, menjünk
rángatja a kisgyerek
anyja kezét
ki megállt
útközben
beszélgetni
valakivel
de az
rá se hederit
beszél tovább
s a gyerek is
mondja egyre
menjünk már…..
s jut eszembe
én is ezt tettem
mikor
anyám minden
sarkon
útonútfélen
leállt
ha szembejött
egy ismerőse
s beszélgettek
felettem
rám se
hederitve
ó de dühös voltam
bosszankodtam
akár ez a gyerek
itt most előttem
ki leroskadtam
egy padra
jártamban
keltemben
elfáradva
s már nem akarva
sehova se menni
csak pihenni
hova is siettem annyira
mi volt olyan sürgős
mikor anyám megállt
minduntalan
ez a gyerek tudja?
Vagy csak hajtja
az életenergia
