erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

római, bizánci kultúra

szép versek, körkép 2024

minden napra egy...

kiállításaink

a növekedés csodája

korok és életkorok

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2017. március 07. - gond/ol/a

a Márai naplót már napok óta befejeztem... akartam valami összegzést írni, a korbeli megegyezésekről


közben 74 lettem, ő akkor kezdte írni ezt a most olvasott naplóját *
ami egybeesik 1974-gyel, amikor meg én még csak  31 (kb mint most a lányom)

az érdekesség az, hogy több az életkorbeli egybeesés.... mint a korbeli reflexióké

(most érdekes lenne összevetni ebből a szempontból az én akkori (1974-) gondolatvilágomat lányom mostaniéval? persze korháttértől függetlenül...de lehet-e ...erre még visszatérek esetleg

 

persze az is lehet, hogy fiatal korában az ember még jobban el van  foglalva magával (az én esetemben legalább is, mert elég kevés legalább is a naplómban a korra utalás)


az öregségnek meg  úgy látszik vannak örök - kortól független -  princípiumai (persze kéne lenni a fiatalságnak is...)

ez bizonyos szempontból megnyugtató, de tartalmát lényegét tekintve a megerősítés ellenére is elég nyugtalanító (vagyis ha én pesszimistán látom ezt az öregedési kérdést vagy legalább is aggályosan, szkeptikusan... mondjuk inkább ambivalensen...és pl Márai is, akkor nincs mentség ill. menekülés. U.i. nincs hova.Ne hazudjunk. (én sose tudtam, nem is akartam,  de a fiatalabb környezetem olykor , most elvárná... ne legyek letargikus, ne mondjam ,, hogy öregasszony vagyok, mert nem. Mondják ők, kívülről... De, igen!( Csak szeretném, én is, persze, ha nem így lenne. De nem bújhatok vissza a fiatalabb bőrömbe. pedig néha de szeretnék újra gyerek lenni! DE nem második gyerekkorbeli, persze...
----
*
74
öreg vagyok a változáshoz  93.o
megöregedtem,De még mindig van kedvem élni és írni, olvasni. Emberekhez már nincs kedvem.  100
szeptember 30. Szeptember végén. "Még zöldell a nyárfa az ablak előtt."... De mindenen az öregség árnyéka. Öreg szemmel már nem látni a színeket, csak a félhomályt. 105.
október 20. Vénség, megújult csecsemőség: fogzás 116
november 3.A halottak. Mécsest gyújtok, életemben először. Valószínűleg, mert öreg vagyok 118
december 1. reggel a Példabeszédek... Igaz, hogy egyszer mindennek rossz vége lesz. De "addig" - milyen érdekes ez az egész! 130.
Szólj hozzá!
irodalom öregedés

tejföl, szódavíz, Shelley és a figyelem

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2017. március 07. - gond/ol/a

különböző postai zűrök miatt , amit most nem részletezek - megoldódott az is, különben - de késve értem az étterembe, az egyetlenbe, ahova amúgy nem reggeli időben kellene menni, hogy rendes terítékhez ülhessen az ember és kapjon a menüsorból, amit szeret. Egy ember ült egy ablak melletti asztalnál még. A fiatal , új pincér felém jőve órájára pillantott, kérdeztem későn jöttem, van még menü egyáltalán?   (vagy csak maradék? élcelődtem) .volt még minden, és még le is segítette rólam a bundám, miután engedélyt kért rá, (régebben zavartak ezek a gesztusok női egyenjogúságom védett csorbíthatatlanságára tekintettel, de az öregségem most már prioritást élvez, és nem bánom az efféle figyelmet, segítséget se...sőt)

a másik ablak melletti asztal üres volt, odaültem... közben jóétvágyat kívánva nyársat? nyelt volttanitványomnak (akivel mióta a fbon politikai csatározásba estünk, elég kimért lett, holott korábban még felnőtten írt verseit is ideadta, sőt meaculpázva is kicsit  bocsánatot kért ifjúdiákkori rosszalkodásaiért... ) no nem baj, változnak az idők, minden irányban... (ő is...én is)

 

a frankfurti leves fincsi volt, de telepakolva tejfellel, úgyhogy a tejfölös felét otthagytam, mondván is, és kérésem nélkül a szintén tejfölös sültet  , zöldségekkel már kevesebb tejföllel kérte a pincérem a konyhán.... Aztán kértem még presszókávét, hozzátettem, hogy ugye viz is lesz hozzá (mert nagyon megszomjaztam) persze, kis szóda, az jár is  - így ő, de nem ő hozta ki, hanem a pincérlány tálca nélkül, és persze szóda ill. mindenféle víz nélkül, a kávézóba szokták a szódát is.. mondja, najó, akkor máskor átülök oda ebéd után  - viccelődtem. közben kaptam egy kancsó langyos vizet, muszáj volt inni, mert majd szomjan haltam, de már jött a tálca, és a finom hideg szódaviz is... (pedig tényleg csak vicceltem...)

 

aztán mikor fizettem, megkérdezte, a pincérlány, szokás szerint hogy jó volt-e az ebéd, mondom, minden nagyon jó volt, de a legjobb a szódavíz! )


aztán az időjárástól beszélgettünk  ugye nincs hideg, nincs, csak túlöltöztem, plusz van, mondom, igen ő már reggel is valahogy tavaszi leheletet érzett a levegőben... és ő már alig várja a tavaszt...hát igen, mondom..itt van már a közelben.... van is egy költő: Shelley, ő írta egy versében: "késhet a tavasz , ha már itt a tél?".. 

Rácsodálkozott, és mosolyogva elismételte, "késhet a tavasz, ha már itt a tél?" ?! - láttam rajta, hogy tetszik neki, s meg is akarja jegyezni... Nagyon jólesett ez a figyelem. Még a szódavíznél is jobban.

 

jan. 17.

Szólj hozzá!
vers

75.be lépve

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2017. január 13. - gond/ol/a

hát ez a nap is elmúlt, a 74. szülinapom. most már reggel azzal keltem, hogy beleléptem a 75-be, elég mereven és bizonytalanul egyszersmind

emlékszem, hogy gyerekkoromban milyen óriási csodának, számított még egy-egy szülinap, minden másodpercét - reggeltől estig , intenzíven át akartam élni... lehet, hogy akkor gondoltam, éreztem jól, bár mintha öregségemre megint nagyobb jelentőséget tulajdonitanék neki...(második gyerekkor?) közben volt olyan, hogy szinte meg is feledkeztem róla (mint ahogy rólam is! az élet munkás forgatagában)

tegnap elárasztottak a fb-on, rengetegen, s nem is sablonos jókivánságokkal... bevallom jólesett...

a postás 11 körül (pont mikor születtem..) csomagot hozott lányomtól... kedvenc irónőm Ulickaja legujabb könyvét a Jakob lajtorjáját... aminek főhőse is 1943-ban született (maga az irónő?) és az utolsó mondat, a hátsó boritón, máris belémakaszkodott:

"Jakov, Jakov! Ezt a könyvet akartad megírni, és nem irtad meg?"


elmentem a Gloriusba ebédelni, és még desszertet is és presszókávét a menű után. a szomszéd asztalhoz a könyvtárigazgató ült a vendégével, Nádasdy grófnővel, aki író-olvasó találkozóra jött, 5-re a könyvtárba, meg is lettem híva... bizonytalan voltam, de el is mentem, alig fértem be... nem is értem ezt a nagy rajongást, bizonyára nem irodalmi (csak) a közönség részéről...(én nem lettem rajongó)
 

este be se tudtam tolni a biciklit, mert a tárolót takaritották kedves lakótárs ill közös képviselő, jönnek majd ellenőrizni, s nekem is lenne tennivalóm bőven ott (is), de pont a szülinapomon nem akartam,
annál is inkább nem, mert skypon bejelentkeztek  lányom-unokám, hogy teljes legyen az örömnap... sajna unokámnak csalódást okoztam, mert képernyőn nem tudtam megkinálni  tortával -s ő már tudja hogy szülinapi köszöntőhöz az dukálna, de majd sürgősen pótolni is kell...

ő 4 és én 74   (ennyi gyertya már rá se férne egy tortára se)

az ö szülinapjára mindenesetre jó, hogy el tudtam menni személyesen , felköszönteni... már ő a lényeg... éljen soká... és majd adja tovább ő is az életet ! ez a lényeg... 
9 komment
élet könyv elmélkedés kapcsolatok emlékezés öregedés gyerekkor lányom unokám

74

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2017. január 12. - gond/ol/a

ha hozzávesszük a fogantatást
három hó híján 75
mióta itt vagyok

hagyok-e nyomot

lányom 32
unokám 4
ha összeadom 36
éveim számának fele se
de milyen jó hogy
továbbadódott
DNSeim fele
negyede

bár mit én nem tettem meg
nem háríthatom rájuk sem

itt vagyok 74 évesen
életem vége felé
s mégis oly tétován
mintha az elején
pedig mögöttem
már mennyi év
és borítani fogja
mind a feledés

majdnem háromnegyed évszázad
sok év, a huszadikból 57
jaj '943 mikor születtél

te kedves szőke kislány
mosolygó naiv
hová lettél…
már csak sárguló
fotókról tekintsz

s jaj ifjúságom
nyaraim, szerelmeim
odalett minden
tanuló tanító évek
kemény évtizedek

anyját féltő lány
fáradt feleség
gyerekszülés
aggódó anyaság
majd nagymamaság

itt sorakozik mind
felém int

s én is köszöntöm őket
immár 74évesen
köszönöm mindnek
kit illet
hogy lehettem
mindez
itt

de már nincsenek illúzióim
előre sőt visszafelé se
mielőtt végleg lelépek
éltem zsúfolt szinpadáról
a semmiségbe

azért köszönök
mindent
mindenkinek
még magamnak is
hogy élhettem eddig
s kérem istent
hogy éltessen
még egy
darabig

ha így lesz
köszönöm
előre
ezt is

s majd igyekszem
meghálálni

mint a többit

2 komment
vers élet elmélkedés múlt öregség kapcsolatok emlékezés gyerekkor anyám lányom unokám

reggeli telefon

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2017. január 11. - gond/ol/a

na ne belém töröld a szád
hallom a reggeli telefonba
lányom csitítja fiát
ki tejivás után
ordítva s jót kacagva
oroszlánt játszik
anyja gyapjúpulóverébe
csimpaszkodva


na foglalkozz vele
inkább
mondom én
búcsúzásképp
lányomnak
a telefonba


ő meg, hogy
napközben
legyek jobban


de hát
nem lennék egész jól?
ezt én ma reggel
nem is mondtam!

(máskor szoktam...)

Szólj hozzá!
vers élet kapcsolatok öregedés lányom unokám

arcpirító szeles -11

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2017. január 09. - gond/ol/a

jeges széllel átfújva

 

és kifagyva

 

belépve a restoranba

 

egy kipirult arc

 

fogadott

 



ezt a szint utoljára

évtizedekkel korábban

 

láttam

 

tükörbe pillantva

 

az arcomon

 



de jó

nem is kell

 

használni semmi

 

alapozót

 

se arcpirt

 

(igaz

 

sose volt 

szokásom)

 



de hogy jött ide

ez a régi szín

 

egy régi havas

 

szánkós koris

 

hidegnek is

 

fittyet hányó

 

gyerekvilágból

 



már nem is fázom


............

és ráadásul

csirkebecsinált leves volt

 

a menűben

 

majdnem olyan finom

 

mint ahogy anyám főzte

 



sőt: bár elfogyott a krumplipüré

a pincérlány kihozta

 

ami neki volt félretéve

 


--------
 

 

micsoda világ

 

az öröm kupacokban áll

 

mint maradékhó

 

olvadás után

 



3 komment
vers természet emlékek elmélkedés múlt kapcsolatok gyerekkor

előjelek

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2017. január 07. - gond/ol/a

ha teljesitményt jelent



hogy felkelsz és elkészülsz

 

hogy fel tudod húzni a csizmád is

 

megvan a kesztyűd

 

nem hagytad el

 

vagy tudod hol keresd ha igen

 

ha nem fordit vissza a szél se

 

a kapuból meg a sálad

 

nem akadályozza a biciklit

 

a gurulásban

 

és oda mész ahova akartál menni

 

mert útközben nem térit el senki

 

és semmi és csak annyit vásárolsz

 

mit elbirsz cipelni a kerekeken

 

és örülsz ha hazaérsz

 

meleg zugodba

 

és csak ülsz elgondolkodva

 

ennek a napnak sem kéne

 

még így véget érnie

 

hiszen nem csináltál még

 

semmit se

 

pusztán csak éltél

 

valamennyire

 



biztosan tudhatod

nincs messze
 
az egésznek

a vége
 
se
Szólj hozzá!
vers élet elmélkedés öregség öregedés

"...és elsírta magát"

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2017. január 05. - gond/ol/a



előbb olvastam a facebookon...Nyári Krisztián irt Nemes Nagy Ágnes és Szerb Antal ismeretségéről...a végén elsirtam magam (én is):

"Nemes Nagy Ágnes élete során sokszor írt vagy beszélt Szerb Antalról. Pontos, éleslátó és érzékeny elemzéseit adta a Szerb-örökségnek, személyes érzelmeit azonban ilyen alkalmakkor nem mutatta meg. A 70-es években meghívást kapott egy nemzetközi írókonferenciára Jeruzsálembe. A szünetben néhányan elmentek megnézni a siratófalat. „Megérinthetem?” – kérdezte a kísérőjétől. „Tudod, Szerb Antal helyett.” És elsírta magát, miközben a falat megérintette."

de már előbb is megtehettem vona, amikor arról olvastam, hogy akarták megmenteni , (Halász Gáborral) de ők visszamentek a munkaszolgálatba, a "törvényes" utat választva (mi mást?).... aminek tudjuk mi lett a "jutalma"....
2 komment
irodalom emlékek költészet elmélkedés zsidóság
süti beállítások módosítása
Mobil