újévi koncert nélkül nem kezdődhet az új év, ez a nyitánya
beláthatatlan idők óta a bécsi hozzátartozott a január első napjához, délelőttjéhez....
még otthon, a rádióból kezdtük hallgatgatni, anyukámmal, majd a tévéből, igazán nekem különösen dupla öröm volt látni, a strausszosan, hegedűvel a kezében vezénylő és olykor játszó Boskovszkyt... meg aztán évről évre találgatni... ki a karnagy, milyenek lesznek a virágok, a balettok...
idén megint maradt a rádió, - ami Bartókra van beállitva (mióta lányom a munkatársa volt), de most is be lett vonva az ügybe...bár ők nem hallgatják ...s különben is ők d.u. mennek gyerekkoncertre unokámmal..:)de lányom hívta fel a figyelmet egy Dragomán irásra, ami épp a bécsi újévi koncert hagyományával kapcsolatos:
http://gyorgydragoman.com/?p=953meg ő nézte meg azt is, hogy mikor kezdődik, 11, 15... (tudhattam volna, mindig akkor...) nos pár perc késéssel, jelen is voltam, a rádió mellett, a konyhában (ott jön be legjobban a Bartók)
aztán délután összeszedtem magam, ünneplőbe vágva, de jó melegen felöltözve, a csikorgató hidegben, a Sportcsarnok irányába... biciklivel (bár tovább tartott a jármű elhelyezése mint az odaút)
azért pontosan beértem a csarnokba, a szélső oldalülésemre - előttem maradt is még két üres szék , de később odaült egy orvos-gyógyszerész nyugdijas házaspár
a magánzeneiskola zenekara játszott szokásos szinvonalán, tarkította műsorát szintén földink (gimiben tanitottam is) Cseh Antal bravúros két Bánk bán áriája...(a Hazám, hazám... meg a Bordal) két zenekari zeneszám közben ill. alatt volt egy mozgolódás, rohangálás, kisétálás, mentők jöttek , végül kiszállitottak valakit a 2. sorból a szinpad előtt, de zavartalanul folyt tovább a műsor, a két szám közt ugyanúgy tapsoltak, előttem az orvos meg se mozdult, tán még tekintetével sem... de láttam , a rosszullevőt mellettem tolták ki, s magánál volt, sőt a haját is igazgatta, de aztán a polgármesterasszony évnyitó beszéde elején hangsúlyozottan rendhagyó módján kölni és az istanbuli áldozatokra és az imént rosszul lett polgártársunkra emlékeztetve bennünket egy perces néma felállásra hivott fel. aztán beszédet mondott, főleg beruházásokról, meg valami általánosságot nemzetről, magyarságról, amiből csak egy általa élesen és kemény nyomatékkal kiemelt (eposzi állandó?) jelző maradt meg bennem , de kétszer is, mint egy belémdöfött tőr...hogy keresztény... ..hát akkor én most hova álljak(üljek)...nincs itt számomra hely, hiába vetteme meg a jegyem? (meg hogy mást ne mondjak, hiába tanitottam a magyar irodalmat évtizedekig?) Rajtam kívül mást nem is zavarhatott a megkülönböztető jelző, legfeljebb Kálmán Imrét zavarhatta volna (?) , akinek a Csárdáskirálynőjéből adott elő pár számot a zenekar, kiugró közönségikerrel, (Te rongyos élet, A lányok angyalok...Hajmási Péter...Jaj cica...nélküled még a menyország is fád...)),,
három főővárosi"diva" is tette-vette magát, a hangját, a mikrofonba ami hol működött hol nem, de ha (fél)playback volt ugyis mindegy....
a végén a konfettizápor szépen hullott alá,
a tűzijáték a dermesztő hidegben nem melegitett, nem is néztem volna meg, de nem engedtek a kordonon kivüli biciklimhez előbb (csak a művészeket a már röpködő tűzcsóvák közt az autójukhoz, de sikerült elloholniuk, viszont a végén mintha a a görögtűz a fákat is meggyújtotta volna(?)
Halleluja, hallott kicsit rekedtesen és halkan , de mégis csak... (az ugyancsak nemkeresztény) Leonard Cohen (mint minden betlehemi gyertyagyújtáskor... is....no dehát az a betlehemi kisgyerek is zsidó volt, akit nem fogadtak be, azért is született jászolban...)
az egykori de lerombolt zsidó templom és az áldozatok) emlékjele felé mentem haza , ahol tegnap , az év és hanuka utolsó napján meggyújtottuk a z utolsó gyertyát... és csodák csodájára még mindig égett, mind a kilenc! Túlélt és túlégett mindent...
s ha szerényen is, de világit - válogatás nélkül - Mindenkinek!
