elkezdtem Márai 1974-77-ben irt naplóját olvasni. olvastam már a korábbiakat is , és eléggé zavart,
hogy mindenkiről (minden nagyságról különösen) tudott valami rosszat s elítélőt mondani... ebbe belelapoztam még a könyvtárban és örömmel láttam, hogy lám, öregségére ő is toleránsabb lett?
Azért is különösen érdekelnek ezek a naplók, mert most összeértek az éveink. Mindjárt én is 74...Rögtön az első oldalon az amúgy már 80 felé járó Gidet idézi."A halál már közém és a környező világ közé tolakodott...A dolgok és a személyek (de ezek kevésbé) eltávolodnak tőlem, a bensőséges összetartozás kezd meglazulni-..." Igy kezdődik; ezt érzem néha, ezt a távolodást."- fűzi hozzá Márai. (hát kicsit én is ..)...de továbbolvasva már látom, a rosszmájúság azért megmaradt az öreg(edő) Márainál is...eléggé.
(Gyanúval és fenntartással kezeli pl Szolzsenyicint s az új ausztrál Nobel-díjast...a magyar írók se maradnak ki keritikus tekintetéből... előbbre lapozgatva látom Illyést le álnépfizi. Lestricizi (valóságosan szinte) Déry Tibort, Németh Lászlót is, bár őt (és még valakit) egyenesen Hungária stricijének titulálva.(Kár hogy nincs névjegyzék, még így nem tudom pontosan idézni, de bármi hihetetlen: így van... )Én ezt frusztráltsággal magyarázom, az emigráció elszigeteltségével ahol ,a magyarul író írónak a hazát csak az értelmező kéziszótár jelentheti és az otthonosság örömét az abban megtalált berkenye szó pl. Fájdalmas és szomorú...
A naplóval alszom el. Reggel még félálomban- félébren beugrik ez a kifejezés, mint egy cím: KÁIN NAPLÓJA...
De csak utólag és teljesen ébren és félve vélek valami összefüggést felfedezni... ezen még el kell gondolkodnom. Mindentől (s Máraitól is) függetlenül, természetesen...
A bibliai történetek nagyon messzire vezetnek ha nem is vesszük szó szerint. Örök példázatok. Micsoda testvérféltékenység vezethette motivációként Káint... ! no és a későbbi kicsit analóg Jákob történet, hasonló eredetű, szerencsésebb de elég göröngyös végkimenetellel. Ézsau a kiváltságos elsőszülött, de csellel (és anyai segédlettel) végül is - egy tál lencséért- kijátssza a vak apát Izsákot Jákob, és ő szerzi meg az áldást....és aztán neki kell elmenekülni Ezsau bosszúja elől, de álmában a létra (vagy benne? ahogy Weöres írja) ...amin aztán föl-le sétálva angyalok segédkezenek... Micsoda példázatok, sorsok... Isten útjai kifürkészhetetlenek...
Márai is megkapta az elégtételt (Ma népszerűbb , mint bármely 70-es években talán irigyelt író"testvére"...
