különböző postai zűrök miatt , amit most nem részletezek - megoldódott az is, különben - de késve értem az étterembe, az egyetlenbe, ahova amúgy nem reggeli időben kellene menni, hogy rendes terítékhez ülhessen az ember és kapjon a menüsorból, amit szeret. Egy ember ült egy ablak melletti asztalnál még. A fiatal , új pincér felém jőve órájára pillantott, kérdeztem későn jöttem, van még menü egyáltalán?   (vagy csak maradék? élcelődtem) .volt még minden, és még le is segítette rólam a bundám, miután engedélyt kért rá, (régebben zavartak ezek a gesztusok női egyenjogúságom védett csorbíthatatlanságára tekintettel, de az öregségem most már prioritást élvez, és nem bánom az efféle figyelmet, segítséget se...sőt)

a frankfurti leves fincsi volt, de telepakolva tejfellel, úgyhogy a tejfölös felét otthagytam, mondván is, és kérésem nélkül a szintén tejfölös sültet  , zöldségekkel már kevesebb tejföllel kérte a pincérem a konyhán.... Aztán kértem még presszókávét, hozzátettem, hogy ugye viz is lesz hozzá (mert nagyon megszomjaztam) persze, kis szóda, az jár is  - így ő, de nem ő hozta ki, hanem a pincérlány tálca nélkül, és persze szóda ill. mindenféle víz nélkül, a kávézóba szokták a szódát is.. mondja, najó, akkor máskor átülök oda ebéd után  - viccelődtem. közben kaptam egy kancsó langyos vizet, muszáj volt inni, mert majd szomjan haltam, de már jött a tálca, és a finom hideg szódaviz is... (pedig tényleg csak vicceltem...)

aztán az időjárástól beszélgettünk  ugye nincs hideg, nincs, csak túlöltöztem, plusz van, mondom, igen ő már reggel is valahogy tavaszi leheletet érzett a levegőben... és ő már alig várja a tavaszt...hát igen, mondom..itt van már a közelben.... van is egy költő: Shelley, ő írta egy versében: "késhet a tavasz , ha már itt a tél?".. 

Rácsodálkozott, és mosolyogva elismételte, "késhet a tavasz, ha már itt a tél?" ?! - láttam rajta, hogy tetszik neki, s meg is akarja jegyezni... Nagyon jólesett ez a figyelem. Még a szódavíznél is jobban.

jan. 17.