jeges széllel átfújva
és kifagyva
belépve a restoranba
egy kipirult arc
fogadott
ezt a szint utoljára
évtizedekkel korábban
láttam
tükörbe pillantva
az arcomon
de jó
nem is kell
használni semmi
alapozót
se arcpirt
(igaz
sose volt
szokásom)
szokásom)
de hogy jött ide
ez a régi szín
egy régi havas
szánkós koris
hidegnek is
fittyet hányó
gyerekvilágból
már nem is fázom
............
és ráadásul
csirkebecsinált leves volt
a menűben
majdnem olyan finom
mint ahogy anyám főzte
sőt: bár elfogyott a krumplipüré
a pincérlány kihozta
ami neki volt félretéve
--------
micsoda világ
az öröm kupacokban áll
mint maradékhó
olvadás után
