hát ez a nap is elmúlt, a 74. szülinapom. most már reggel azzal keltem, hogy beleléptem a 75-be, elég mereven és bizonytalanul egyszersmind
emlékszem, hogy gyerekkoromban milyen óriási csodának, számított még egy-egy szülinap, minden másodpercét - reggeltől estig , intenzíven át akartam élni... lehet, hogy akkor gondoltam, éreztem jól, bár mintha öregségemre megint nagyobb jelentőséget tulajdonitanék neki...(második gyerekkor?) közben volt olyan, hogy szinte meg is feledkeztem róla (mint ahogy rólam is! az élet munkás forgatagában)
tegnap elárasztottak a fb-on, rengetegen, s nem is sablonos jókivánságokkal... bevallom jólesett...
a postás 11 körül (pont mikor születtem..) csomagot hozott lányomtól... kedvenc irónőm Ulickaja legujabb könyvét a Jakob lajtorjáját... aminek főhőse is 1943-ban született (maga az irónő?) és az utolsó mondat, a hátsó boritón, máris belémakaszkodott:
"Jakov, Jakov! Ezt a könyvet akartad megírni, és nem irtad meg?"
ő 4 és én 74 (ennyi gyertya már rá se férne egy tortára se)
az ö szülinapjára mindenesetre jó, hogy el tudtam menni személyesen , felköszönteni... már ő a lényeg... éljen soká... és majd adja tovább ő is az életet ! ez a lényeg...
emlékszem, hogy gyerekkoromban milyen óriási csodának, számított még egy-egy szülinap, minden másodpercét - reggeltől estig , intenzíven át akartam élni... lehet, hogy akkor gondoltam, éreztem jól, bár mintha öregségemre megint nagyobb jelentőséget tulajdonitanék neki...(második gyerekkor?) közben volt olyan, hogy szinte meg is feledkeztem róla (mint ahogy rólam is! az élet munkás forgatagában)
tegnap elárasztottak a fb-on, rengetegen, s nem is sablonos jókivánságokkal... bevallom jólesett...
a postás 11 körül (pont mikor születtem..) csomagot hozott lányomtól... kedvenc irónőm Ulickaja legujabb könyvét a Jakob lajtorjáját... aminek főhőse is 1943-ban született (maga az irónő?) és az utolsó mondat, a hátsó boritón, máris belémakaszkodott:
"Jakov, Jakov! Ezt a könyvet akartad megírni, és nem irtad meg?"
elmentem a Gloriusba ebédelni, és még desszertet is és presszókávét a menű után. a szomszéd asztalhoz a könyvtárigazgató ült a vendégével, Nádasdy grófnővel, aki író-olvasó találkozóra jött, 5-re a könyvtárba, meg is lettem híva... bizonytalan voltam, de el is mentem, alig fértem be... nem is értem ezt a nagy rajongást, bizonyára nem irodalmi (csak) a közönség részéről...(én nem lettem rajongó)
este be se tudtam tolni a biciklit, mert a tárolót takaritották kedves lakótárs ill közös képviselő, jönnek majd ellenőrizni, s nekem is lenne tennivalóm bőven ott (is), de pont a szülinapomon nem akartam,
annál is inkább nem, mert skypon bejelentkeztek lányom-unokám, hogy teljes legyen az örömnap... sajna unokámnak csalódást okoztam, mert képernyőn nem tudtam megkinálni tortával -s ő már tudja hogy szülinapi köszöntőhöz az dukálna, de majd sürgősen pótolni is kell...
ő 4 és én 74 (ennyi gyertya már rá se férne egy tortára se)
az ö szülinapjára mindenesetre jó, hogy el tudtam menni személyesen , felköszönteni... már ő a lényeg... éljen soká... és majd adja tovább ő is az életet ! ez a lényeg...
