erről-arról-amarról még
az 56. érettségi találkozó utáni gondolatfoszlányok
nem is kerek a szám...
egy év alatt mi történt
az a jó ha semmi
de megint meghalt valaki
aki sose jött a találkozókra
mondják nagyon elhizott
felnőtt unokái vannak
amúgy máshol a kisunokák rosszak
különösen a pestiek
még köszönni se tudnak
(dehogynem az én unokám
mindig mondja viszlát mama)
van aki már dédnagymama
lesz nem is olyan sokára
s esküvő is valamikor...
úgyhogy ő most nagyon boldog
igaz a férje ebben az évben elment
de már előtte is sokszor
A. kór miatt, mi nem kimél
sokakat, itt is most is
váltottam egyikükkel néhány szót
de nem tudom tudta-e ki vagyok
kerültem a konkretumot
nade tudjuk-e kik vagyunk
az biztos hogy már nem azok
akik valamikor
vagy hatvan éve
arcunk mögül repedeznek
a régi fiúlányarcok
de az már rég nem a miénk
a régi fotókon
csupa szép szelidség
csupa tabula rasa
14-18 évesek
mimindent irt rá(nk) az élet
utána
s milyenek lettünk mára...
jaj nekünk
pedig még örülhetünk is
hogy ezideig
élünk
sokan már nem
s rák agyvérzés
gerincsérv
szivbaj
fóbiák
környékeznek
itt is egyeseket
vagy a társak
betegek
rájött már mindenki
arra hogy az élet
nem fáklyásmenet
legalább is nem végig az
de hát örüljünk annak
hogy még menetelhetünk
s különösen mi kik után jönnek
gyerekek......
nomeg a régi emlékek
amikkel még
rendelkezünk
akkor is, ha
már nem figyelnek
meséinkre
és mi is már csak
az első mondatokra
s jóllehet
beszámolóink rövidek
egyszer csak
érdeklődés hiányában
abbamaradnak
befejezetlen
s elégtelen
(bár már rég az sincs
ki osztályzatot adna)
s fejünk fölött elröpül
az iskola
s az élet
...a múltnak kútja
MÉLYSÉGESEN MÉLY A MÚLTNAK KÚTJA
........
ELMÚLUNK?
-meséljek valamit... - mondja , miközben sorunkra várunk, egy ősz, kopaszodó, bajszos ember, mellettem - meséljek valamit... ugyan miről - hát arról, mi is volt 60 éve...
60 éve, épp elsősök voltunk az általános iskolában.... egy osztályba jártunk (később már nem, mert a fiúkat külön iskolába rakták), jóval később a fiát tanítottam, ő meg a lányom. De most csak arra emlékszünk, amikor mi voltunk 7 évesek...
hogy eltelt az idő - mondjahát igen, észre se venni, - épp a napokban törtem a fejem rajta -, hogy lesz az emberből egyszer csak öregasszony... mondom, magamra fogalmazva, ezt az "-asszonyt" - (bár az asszony is ember!) - mert mégsem akarom rá is sütni ezt a megöregedést. Erre a mellettem ülő - mitagadás - "öregemberre"... Ő persze udvariasan háritja rólam is az öregség bélyegét, nem vagy te öregasszony! Dehogynem, tudom, amit tudok... és ő se fiatalember már...
.........Hazafelé olyan virágüzlet előtt szoktam néha elhaladni , ahol egy táblára ki vannak rakva a gyászjelentések. (Régebben sose olvastam , újságokban sem - csak értetlenül csodálkoztam egy - idősebb - kolleganőmön, aki mindig a gyászhírekkel kezdte az újságolvasást, és soha el nem mulasztotta volna... Mostanában azon kapom magam, hogy én is elolvasom, ki halt meg épp, és az évszámokkal kezdem. És egyre közelebb vannak az enyémhez, aztán van, amikor épp annyi. Mint pl. ma is. És épp egy "fiú" az iskolából, a párhuzamos osztályból... (a múltkoriban saját osztálytársnő...)
.............A bolt előtt rámköszön egy régi, őszhajú ismerős, az ő apukája és az én anyukám osztálytársak voltak a gimnáziumban , (már majdnem 90 éve)ő pár évvel "fiatalabb" nálam, nem is köszön, inkább egyből kérdi "hogy vagyok" de nem csak úgy, rutinból, közhelymásolásként benne volt a gépben...de tán ide is illik, a kép régebbi, mint esen, hanem úgy, mint akit tényleg érdekel, - csak nem lát rajtam valamit, ami miatt kérdi... gyanakszom. De nem! - nyugtat meg. (?) Aztán megállapodunk abban, hogy volt már jobb hangulatom is, elég "nyomott" vagyok mostanában. Olykor. Ja mert ugye az egész élet rámnehezedik, nem dehogy - tiltakozom! Hát tényleg, akkor mi nyomaszt néha, gyakran...?...(lehet , hogy tényleg az a vállaimra meg a lelkemre nehezedő 67 év...?) Ő meg, mondja, azt szokta mondani, ha kérdik, hogy van, hogy "korához képest jól"... ezt én nem szeretem, ezt a korra hivatkozást, mert ez azt feltételezi , és joggal, hogy a korral eleve - még ha jól mennek is a dolgaink - romlunk, hanyatlunk... múlunk. De hát nem így van?!
............A múltkoriban Haumann Péter beszélt a Zárórában - egy éjszakai műsor nappali ismétléseként , s így még feltűnőbb volt, amikor a hatvanvalahány évére utalt, s arra, hogy szinte irígykedik egy feszes tölgyre, ami tovább él, és nem is látszik rajta a kora... De aztán nem merül dekadenciába és pesszimizmusba a beszéd, mint ahogy ő se. (egyébként nekem "korához képest" éppenhogy elég "feszesnek" tűnt ő is!). Rozi unoka emlegetése, minden pesszimizmust feloldott, "életet " vitt a beszélgetésbe, mintahogy a szinész életébe is.
.............Ki beszél(t) itt elmúlásról...?!
(h.I. azóta én is emlegethetek unokát!:)
ez a fenti jegyzet véletlen került ide másolásból, de már hagyom
a fotó is múltat idéz
régi Makó, régi főtere, régi én... ,..
a város átépült, a szökőkút szobrát áthelyezték kisebb térre, kisebb talapzattal...
a közelünkben van, pár méterre tőle egy pad , ott szoktam ücsörögni
s nézegetni e régi szobrot is:
......
utazás helyett
"Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülõgépen is
gyalog vannak, én a pacsirták hajnali énekében heverészek,
mégis túljutottam a szakadékon" (József Attila)
ma délelőtt ezen a mondaton különösen elidőztem, mikor olvastam egy verskedvelő fb ismerős által feltett József Attila verset, minek cime is az. minden mondatát szeretem, ismerem, de valahogy ez ugrott ki belőle ma...
talán a közlekedésben való korlátozottságom miatt, hogy megint nem tudtam "utazni" (se lovon, se autón, se repülőgépen, de még csak buszon és vonaton sem....pedig szerettem volna elmenni a Király utcába, a Jazzköltészetre, ahol lányom is olvasta fel verseit....19 órától (még a fél kettessel elérhettem volna, de csak estére vagyok teljesen utazóképes)
aztán némi vigasz lett, hogy előtte 5-től a PIM (Petőfi Irodalmi Múzeum) jó szokásához hűen, közvetitette az idei Móricz ösztöndijosztást is, amin a tavalyi Móricz ösztöndijasok is jelen voltak, köztük lányom, sőt, "szerepeltek " is...beszámolva arról mire használták az ösztöndijat, nos lányom meg H Judit fel is tudták mutatni a kötetet ami ez idő alatt irt versekből született és volt egy kis interjú is....
itt a 34,40-48,56 p:
https://www.youtube.com/watch?v=US8JcdmT234
szóval ez kárpótolt, persze a jazzköltészetet már nem közvetitették:(
de hát minden nem lehet...
(csütörtökön viszont 8-tól a Klubrádiót meghallgathatom interneten...újabb interjút:) , aztán meg az M5ről a Mindenki Akadémiáján az előadását.. (azt is netről, mert még rossz a tévém...de hogy segit ez a kis számitógép sokmindenben... (át a szakadékon:)....
(persze, azért, mindenben nem)
.....
közben felkerült egy jó kép... Judit és Timi felolvasnak...
http://www.kultura.hu/kik-kaptak-moricz
hiánypótló álom
Hiányzol.
álmomban mondtam ezt a mondatot... de életszerűbben hangzott, mint sok minden a valóságban, amit neki (vagy bárkinek is) mondtam...
félrehúzódva a többiektől, ült egy széken, s én odaálltam mellé. a többiek elmosódtak...
bólogatva válaszolt, inkább visszhangzott:
te is nekem.
.....
szép álom mozzanat volt (másra nem is emlékszem az álmomból)
csak erre a tiszta egyértelműségre
mintha nem is álom lett volna
hanem egy (javított) valóság
minden út a zeneakadémiába vezet
az úgy volt, hogy már készülődtem a fővárosból hazautazni...,
igaz csak fél szinpadot láttam, és Kobajasit is csak félig, de a zene , ami elárasztott, fenséges volt, élőben, és a gyönyörű környezetetben....
lányom könyvbemutatójára mentem fel tulajdonképpen, de másnap volt egy kiállitásnyitása... amikor már unokám is láthattam, sőt, voltunk együtt anyák napján gyerekkoncerten a magvető caféban (eszterláncon..), én többször is betértem képekbe gyönyörködni a Kieselbach galériába,,, láttam két filmet is a Művészmoziban(1945, Julietta),az irók boltjába is vissza-visszatértem, volt ott egy szegedi könyv, de súlyosnak találtam, na majd Szegedről egyszerűbb lesz, legalább is közelebb- gondoltam....(rosszul), 7 órakor zárt a bolt, ezen a nap már nem utazhattam haza - a fáradtságtól, mi estére múlik el, mikor már nincs vonat....de hogy is kéne kihasználni az időt akkor már? 7-kor kezdenek a szinházak, bár közel a Radnóti, meg a Thália, tehát ez nem jó ötlet, megáll egy nagy különjárat előttem épp ekkor, és ünnepibe öltözött idősebb utasok szállnak ki belőle, láthatóan valami esti programra felé, hát kiváncsian bár diszkréten nyomukba eredtem és igy jutottam el a Zeneakadémiáig, sőt a pénztárához, Kobajasi koncert ! már napokkal előbb láttam a prospektusban, ami épp a kezemben is maradt, lemondóan, mert minden jegy elkelt... viszont ,,, hoztak vissza jegyeket.... többen is, többet is, de lányom negyed 8ig tanitott épp az egyetemen, vártam , hogy hivjon, vagy üzenjek neki, mert azt hiszi már elutaztam,, egy jutányos jegyet megvettem, mikor szólt is a csengője, (pár napja délután errefele sétáltunk épp, s nem véletlenül) hát, elcsodálkozott...
és fél nyolcra már fent is ültem a csodaszép zeneakadémia egyik oldalerkélyülésén....
és fél nyolcra már fent is ültem a csodaszép zeneakadémia egyik oldalerkélyülésén....
igaz csak fél szinpadot láttam, és Kobajasit is csak félig, de a zene , ami elárasztott, fenséges volt, élőben, és a gyönyörű környezetetben....
Kobajasit még anyuval csodáltuk fiatalkorában (a tévé karmesterversenyében, amit megnyert....
(volt egy pincér a Koronában, akinek ugyanolyan frizurája volt és tán ettől is,meg az örökös mosolyától, hasonlitott kicsit rá, egyből anyu kedvence lett, emlitette is neki a hasonlóságot, de pincérünk(ezen is ) csak mosolygott... tán nem is tudta kinek a hasonmása... rég nem láttam, egyébként később felhagyott a pincérségel és újságot, folyóiratot árult egy szép fabódéban, ami már betört ablakkal, omladozva eladó, kiadó táblával áll a főutcán) .)
az idő eltelt Kobajasi fölött is, de épp olyan dinamikusan vezényel, és varázsolja elő a zenekarból a csodahangzásokat...mint annak idején
örültem, hogy nem utaztam vissza...
hogy sodródtam a zene háza felé, (mint amúgy sokszor is), de hogy most be is mentem,
hogy hagytam sodorni magam, és lépni is tovább
utoljára Fisher Annit hallottam itt, Beethovent zongorázni....
most is Beethoven Egmont nyitánya emelt fel az erkélynél is, jóval, magasabbra
Kodály Galántai tánca, no és a szabadérzésű Csajkovszkij 5. szimfónia....
lassan és nehezen hagytam el a marasztaló épületet, ...
szinte utoljára
(utánam már csak a zenészek jöttek, hátukon a hangszereikkel...)
hívatlan vendég
sehol se otthon
mindenütt otthon volt
vácimiska bátyánk
jött piruló arccal
szőke szelek szárnyán
aktatáskájában
versek garmadával
collegium artium
különóráján
lelkesitett
szegeden
az egyetemen
hatvankettőben
pálisti is felszólalt ott
otthonosságot firtatón
bár neki a fizikusok
volt a vesszőparipája
csakhát a dürrenmatt
nem lehetett jelen
svájcból szegeden
hogy kérdését realizálja
mi nem volt annyira komplex
mint később az egész élet
egyetemi és színházi problémákon
túl . elmegyógyintézetekről
öngyilkosságokról, korai halálokról
nem is beszélve
(pedig hát naponta gyilkolta
120at verő szivét
váci is,
pál pedig önként
a mélybe zuhant le
(nemhiába hagyta le
már jóelőbb
a magarendezte
tragédiából
a záróbiztatást -
nem hihetett benne )
most én itt
se ott se
kései krónikás
csak botorkálok
emlékeinkben
se itt se ott
sehol se otthon
se a múltban
se a jelenben
könyvbemutató után
lányom könyvbemutatója, az Irók Boltjában , május 2-án... végre -vagy félévi kihagyás után - felutaztam a fővárosba.. aztán persze, szokásom szerint maradtam jópár napig , s tovább mint terveztem. igy van az, ha valaki már nehezebben mozog, ott ragad le, ahol épp van. Bár tegnap Szegedre is beruccantam innen, mert lányom lehívták az egyetemre előadást tartani, s gondoltam, jó lesz egy kis utóbeszélgetés még, ha futólag is, meg intéznivalóim is akadtak (maradtak is) a szomszéd nagyvárosban. (Makón egyre több mindent nem tudok elintézni, mintha menne össze (velem együtt)
Pesten a bemutató nagy élmény volt, de nem áradozok, rengetegen voltak, érdekes volt a beszélgetés,és elismerő... de inkább ideteszem az erről készült felvételt (annak akit érdekel...):
https://www.youtube.com/watch?v=CarxsC5Nwyk
(további)ott készült fotóimat pedig a fotós blogomról:
http://alizfotok.blogspot.hu/2017/05/kepek-egy-konyvbemutato-korul.html
(amúgy a mai Magyar Nemzetben is olvasható egy nagyraértékelő cikk a könyvről: a 12. oldalon...
imigy bevezetve
Közérthetően szól mindennapi küzdelmeinkről, és félelmeinkről új verseskötetében Turi Tímea költő
és időközben neten is olvashatón: https://mno.hu/konyveshaz/neha-tenyleg-epp-az-az-igaz-amit-kimondunk-2398149
....