Hiányzol.

álmomban mondtam ezt a mondatot... de életszerűbben hangzott, mint sok minden a valóságban, amit neki (vagy bárkinek is) mondtam...

félrehúzódva a többiektől, ült egy széken, s én odaálltam mellé. a többiek elmosódtak...

bólogatva válaszolt, inkább visszhangzott: 

te is nekem.

.....

szép álom mozzanat volt (másra nem is emlékszem az álmomból)

csak erre a tiszta egyértelműségre

mintha nem is álom lett volna

hanem  egy (javított) valóság