pár napja ezzel a cimmel irtam egy bejegyzést, valahogy úgy folytatva, hogy a könyvhét jól megvan nélkülem , én már nehezebben könyvhét nélkül....
és akkor ezt még ragoztam, hogy mimindent hagyok ki, holott régen...stb... de legalább a Szép verseket elhoztam volna (lányom két versével is, amit krábban meg is kaptam tőle, csak elcipelni nem akaródzott,) vagy a Körkép, az év legjobb novelláiból ...amit meg ő állit össze ...bezzeg a régiek fent sorakoznak a polcomon...)
s hogy lányom aktiv jelentlétét is csak a neten követhetem, tudósitásokban, itt-ott felbukkanó fotókon... ezt be is raktam, ahol mint (épp Sziv Ernőt alias Darasit) szerkesztő háttérben áll a könyvheti dedikáláson a Magvető sátornál
aztán valahogy az egész bejegyzés (a fotó is, de az máshonnan visszahozható lám) egy rossz mozdulattól eltűnt....
ilyenkor nem szoktam újrakezdeni, a sors kezét látom megjelenni a törlő kezemben
viszont most örömmel módositok is a: a könyvhét (némi meghosszabbitással és vidékre helyezéssel igenis nem múlhatott el nélkülem, se:)...
lányomnak Szegeden a Várkertben volt könyvbemutatója, és arra én is bementem!!!:)
és milyen remek meglepetés volt, hogy több (Szegedre került) régi tanítványom is eljött meghallgatni, és milyen lelkesen, és elismerően gratuláltak... (egyikőjük (testvére) később írásban is, imigyen:...
Kedves Tanárnő!
Nagyon tartalmas, kellemes estém volt tegnap, mialatt az ön kedves, tehetséges lányát, Túri Tímeát hallgattam.
Nagyon kellemes hangot, szép, tiszta, világos fogalmazást, gyönyörűen felolvasott verseket hallhattam Tímea tolmácsolásában,
a versek pedig igen elgondolkodtatóak voltak számomra.
Egyébként szerintem a kérdezgető, a rokonszenves fiatalember is nagyon felkészült volt, remekül kérdezett.
Jól esett ennyi színvonalas, tartalmas dolgot befogadnom.
Csak gratulálni tudok önnek a lányához!
Továbbra is ilyen sikeres életutat kívánok Timeának!
és nekem is nagy élmény volt hallgatni ahogy a jól felkészült bölcsész fiú
(Szántai Márk) kérdéseire válaszolt,
ahogy felolvasta az újhangú (de a többi kötetével egységes egészet alkotó verseiből kívánságra
amiket, és nekem különösen az esett jól, hogy végre az összegzésébe belefért "ingtegrálódótt" a kisgyerekkori "gyereknek lenni" kötet is (ill. a
kiskamaszkönyv)... bár nagyon szellemes válaszban: hogy ez
nem egészen természetes, de egyáltalán a versírás sem az... de jó volt hallani végre a a megbékélést a gyerekkorral...anyaként - a lányomét (
"idővel az ember a gyerekkorával is kibékül") (ez felcsillantja a reményt, hogy egyszer majd az anyjával is (?)"... )
és tanulságos volt, hogy már is , látva a változásokat, hogy tekint vissza az útkereső kamaszkorra, hogy tud(unk)
otthon lenni az időben ,s a tévedéseinkben is... és mindent elfogadni, mert minden a személyiségünk része, az is amik voltunk egykor (jut most eszembe egy nagy bakugrással
Füst Milán: Ez mind én voltam egykor - ja)
szó volt ars poetikáról, "mühelytitkokról", a szerepversek mikéntjéről. a kötet(ek) cimadásainak miértjéről.
a mostani
Anna visszafordul, nagyon biztosan lett az... (egyben egyfajta mottó
Tolsztoj Anna Kareninája és a többi irodalmi vagy mitológiai nőalak "megmentéseként", emancipálása ként, nagyon megérintett ez a félmondat, a költői szándékról:
"kivezetni ezeket a nőalakokat az áldozati szerepből" (hát rájuk is fér )
mint jellemző hangról szó volt az
iróniáról, önreflexióról... az irónia mint a többféle értelmezhetőség egyik eszköze kapott indokot (ami most, így engem is kicsit megbékéltet vele)
kikerülhetetlen volt a
női irodalom? nő író kérdés felvetése is...ami a válaszban jogosnak és nem visszautasítottnak ..hangzott... az is.
..hiszen ha általános dolgokról szól a vers akkor az esetlegesről is...de azért van itt egy csapdahelyzet - ismerődik el.. és általánosítva, hogy pl kevesebb nő jut el egyáltalán oda, hogy írjon, hiába akarja ő a
Körkép szerkesztésekor a női kvótát igazságosabban megvalósítani a szerzők közt (mégis csak több a férfi prózairó)
volt még kérdés, versek alapján kik is lehetnek a kedvenc példák,
Borbély, Kemény neve hangzott válaszként (de úgy, hogy nyilván nem csak neki kedvencei. és egy nagyon határozott elhatárolódás is mindenféle példától:
"az ember nem olyat akar írni, amit már irt valaki más...hanem azt, amit csak ő tud"felmerült a közéletiség felerősödésének kérdése is, az
Édes hazám szerkesztésére is egy felvillanó visszaidézés)..
.mindennek erősebb lett az akusztikája, kitágult a szó jelentése is... most a Körútzár cimű ( nol megszűnés utáni Fedél nélküljében is ott volt) múlt kötetben a Légypapir (ez megjelent a mostani Szivlapát antológában is -ezek a legeklatánsabb példák a közéleti hangra
a szerkesztőt külön is meginterjúvolták,
egyáltalán hogy lehet összeegyeztetni a saját írással (a másokéval való foglalkozást), de a kritikussággal tudatosan hagyott fel, engedte el mint szerkesztő, mert az függetlenséget igényelne és ő már nem lehet az a Magvető szerkesztőjeként. az értekezésekhez meg kevés az ideje....a szerkesztést nagyon szereti (tudom:, ebben megtalálta magát, a szellemi felesleg meg a verseiben talál utat.
hogy próza lesz e? hangzott el az engem is érdeklő zárókérdés..."terv sokféle van, a idő egy-, folyamatosan dolgozom, majd valami kisül belőle" (remélem megérek egy regénykisülést még:)
az est szervezője, Erdélyi Ágnes a hallgatóság soraiból megjegyezte, mennyire saját, összetett, sokrétű a Turi TÍmea hang , de felismerhetően csak rá jellemző...s rákérdezett a Király István napló szerkesztésére... ..
még a Márvány Judit szerkesztő visszaemlékező kötetéről is szó lett (Kapaszkodók)...és jó volt hallani, hogy lányom, aki többször is kérdezte régebben, tőlem , milyenek voltak azok a hatvanas évek... mert csak fekete-fehér (azaz szürke) filmeket láthatott róla,,, s én azt válaszoltam némi gondolkodás után, hogy olyan, fekete fehér vagyis szürke, most azt hallom, hogy épp e könyvek révén "már nem fekete-fehér" számára ez a múlt világ sem....
úgy tűnik, ősszel külön lesz egy alkalom a Király István Naplóval kapcsolatban... jöjjek arra is, mondta a szervező--hívó Erdélyi Ágika....mondtam megyek, ha tudok. de meg akarom fordítani a dolgot, tudom, tudjam, hogy menni kell...a működésben a nyugalom, a mozgás az élet,,,mindig jobban vagyok a nap későbbi szakában , amikor már mozogtam... mint reggel
szóval jönni-menni kell... lányom délután érkezett, még este vissza is utazott,,,
előtte való nap a PIMben mint a Szivlapát antológia részese szerepelt (lásd egy-két később feltett képen:
a bemutató után a patinás szegedi várkertben meg engem is odaültetett Biró-BaloghTomi lányom mellé (miután újra megbeszélük Radnóti makói báli látogatását, hol anyunak bemutatták közös társaságban ,...) legyen már közös képünk, rég nincs, aztán csak néztük, homályos lett-e?
, mindkettőn egyformán csak én vagyok homályos, mint abban a Wody Allen filmben Robin Williams,. aki szinészt játszik, de fel kell függeszteni a filmfelvételt, mert homályos, életlen, elmosódott... out of fokus (akárcsak én) de nem baj,.
Csak ragyogjon az utód!...:)
---a mai ÉS ben kritika Turi Timea Anna visszafordul cimű új kötetéről
(a (csoda)gyereknek lenni...től kezdve) és a cime:
Tímea nem fordul vissza
Ne is...! "Csak előre, sohase hátra!"
