és akkor ezt még  ragoztam, hogy mimindent hagyok ki, holott régen...stb... de legalább a Szép verseket elhoztam volna (lányom két versével is, amit krábban meg is kaptam tőle, csak elcipelni nem akaródzott,) vagy a Körkép, az év legjobb novelláiból ...amit meg ő állit össze ...bezzeg a régiek fent sorakoznak a polcomon...)

és milyen remek meglepetés volt, hogy több (Szegedre került) régi tanítványom is eljött meghallgatni, és milyen lelkesen, és elismerően gratuláltak... (egyikőjük (testvére) később írásban is, imigyen:...

és nekem is nagy élmény volt hallgatni ahogy a jól felkészült bölcsész fiú (Szántai Márk) kérdéseire válaszolt,

ahogy felolvasta az újhangú (de a többi kötetével egységes egészet alkotó verseiből kívánságra


amiket, és nekem különösen az esett jól, hogy végre az összegzésébe belefért "ingtegrálódótt" a kisgyerekkori "gyereknek lenni" kötet is (ill. a kiskamaszkönyv)... bár nagyon szellemes válaszban: hogy ez nem egészen természetes, de egyáltalán a versírás sem az... de jó volt hallani végre a a megbékélést a gyerekkorral...anyaként - a lányomét ("idővel az ember a gyerekkorával is kibékül") (ez felcsillantja a reményt, hogy egyszer majd az anyjával is (?)"... )

és tanulságos volt, hogy már is , látva a változásokat, hogy tekint vissza az útkereső kamaszkorra, hogy tud(unk) otthon lenni az időben ,s a tévedéseinkben is... és mindent elfogadni, mert minden a személyiségünk része, az is amik voltunk egykor (jut most eszembe egy nagy bakugrással Füst Milán: Ez mind én voltam egykor - ja)

szó volt ars poetikáról, "mühelytitkokról", a szerepversek mikéntjéről. a kötet(ek) cimadásainak miértjéről.

a mostani Anna visszafordul, nagyon biztosan lett az... (egyben egyfajta mottó Tolsztoj Anna Kareninája  és a többi irodalmi vagy mitológiai nőalak "megmentéseként", emancipálása ként, nagyon megérintett ez a félmondat, a költői szándékról: "kivezetni ezeket a nőalakokat az áldozati szerepből" (hát rájuk is fér )

mint jellemző hangról szó volt az iróniáról, önreflexióról... az irónia mint a többféle értelmezhetőség egyik eszköze kapott indokot (ami most, így engem  is kicsit megbékéltet vele)

kikerülhetetlen volt a női irodalom? nő író kérdés felvetése is...ami a válaszban jogosnak és nem visszautasítottnak ..hangzott... az is...hiszen ha  általános dolgokról szól a vers akkor az esetlegesről is...de azért van itt egy csapdahelyzet - ismerődik el.. és általánosítva, hogy pl kevesebb nő jut el egyáltalán oda, hogy írjon, hiába akarja ő a Körkép szerkesztésekor a női kvótát igazságosabban megvalósítani a szerzők közt (mégis csak több a férfi prózairó)

volt még kérdés, versek alapján kik is lehetnek a kedvenc példák, Borbély, Kemény neve hangzott válaszként (de úgy, hogy nyilván nem csak neki kedvencei. és egy nagyon határozott elhatárolódás is mindenféle példától:"az ember nem olyat akar írni, amit már irt valaki más...hanem azt, amit csak ő tud"

felmerült a közéletiség felerősödésének  kérdése is, az  Édes hazám szerkesztésére is egy felvillanó visszaidézés)...mindennek erősebb lett az akusztikája, kitágult a szó jelentése is... most a  Körútzár cimű     ( nol megszűnés utáni Fedél nélküljében is ott volt) múlt kötetben a Légypapir (ez megjelent a mostani Szivlapát antológában is -ezek a legeklatánsabb példák a közéleti hangra

egyáltalán hogy lehet összeegyeztetni a saját írással (a másokéval való foglalkozást), de a kritikussággal tudatosan hagyott fel, engedte el mint szerkesztő, mert az függetlenséget igényelne és ő már nem lehet az a Magvető szerkesztőjeként. az értekezésekhez meg kevés az ideje....a szerkesztést nagyon szereti (tudom:, ebben megtalálta magát, a szellemi felesleg meg a verseiben talál utat.

hogy próza lesz e? hangzott el az engem is érdeklő zárókérdés..."terv sokféle van, a idő egy-, folyamatosan dolgozom, majd valami kisül belőle" (remélem megérek egy regénykisülést még:)

az est szervezője, Erdélyi Ágnes a hallgatóság soraiból megjegyezte, mennyire saját, összetett, sokrétű  a Turi TÍmea hang , de felismerhetően csak rá jellemző...s rákérdezett a Király István napló szerkesztésére... ..
még a Márvány Judit szerkesztő visszaemlékező kötetéről  is szó lett (Kapaszkodók)...és jó volt hallani, hogy lányom, aki többször is kérdezte régebben, tőlem , milyenek voltak azok a hatvanas évek... mert csak fekete-fehér (azaz szürke) filmeket láthatott róla,,, s én azt válaszoltam némi gondolkodás után, hogy olyan, fekete fehér vagyis szürke, most azt hallom, hogy épp e könyvek révén "már nem fekete-fehér" számára  ez a múlt világ sem....

 úgy tűnik, ősszel külön lesz egy alkalom a Király István Naplóval kapcsolatban... jöjjek arra is, mondta a szervező--hívó Erdélyi Ágika....mondtam megyek, ha tudok. de meg akarom fordítani a dolgot, tudom, tudjam, hogy menni kell...a működésben a nyugalom, a mozgás az élet,,,mindig jobban vagyok a nap későbbi szakában , amikor már mozogtam... mint reggel  

a bemutató után a patinás szegedi várkertben meg engem is odaültetett Biró-BaloghTomi lányom mellé (miután újra megbeszélük Radnóti makói báli látogatását, hol anyunak bemutatták közös társaságban ,...) legyen már közös képünk, rég nincs, aztán csak néztük, homályos lett-e?
, mindkettőn egyformán csak én vagyok homályos, mint abban a Wody Allen filmben Robin Williams,. aki szinészt játszik, de fel kell függeszteni a filmfelvételt, mert homályos, életlen, elmosódott... out of fokus  (akárcsak én) de nem baj,.


Csak ragyogjon az utód!...:)