madarak
ébresztenek
ablakom előtt
csőrük be nem áll
csattog csipog
értelmetlenül

látni nem
látom őket
de muszáj nekik
tudatni velem
hogy élnek
ők is
vannak

de mér nem hagynak
aludni még egy kicsikét

aztán mindjárt úgyis
jönnek az emberek

ablakom alá

őket ismerem
értem is mit beszélnek
csupa semmiséget
látni is szoktam őket
szájuk be nem áll

addigra a madarak
elhallgatnak
vagy csak az emberek
durvább hangja
elnyomja az övéket

én csak hallgatok
általában
csöndben vagyok

legfeljebb irok
ilyeneket mint ez
mert nekem is
jelezni kell
valahogy

hogy
én is
vagyok