esti szép
Turi Tímea: Zsoltár női hangra
Mi történik addig, amíg felszáll, mint a köd, a fájdalom?
hanem hogy ki kivel nem állna szóba semmi szín alatt.
A férfiakat mindig akkor tudtam megérteni, ha nőnek képzeltem őket,
és ekkor, elrejtett virág egy bársonyos kert mélyén,
feltárult előttem titkos életük:
sértettségeik, sok bánatuk, a kétely és a csupa seb önérzet,
mint egy térkép, mint egy szabásmintaháló,
a részvét villanófényében megmutatkozott.
Van a nőknek az a gyönyörű szokásuk, hogy túlélnek,
hogy túlteszik maguk, hogy túl messzire
sohase mennek. Hogy igazából nem is haragudnak,
s e titkot megbocsátásként felfedik.
Mi történik addig, amíg felszívódik a sérelem?
S én mikor lettem férfi? Oly kemény,
hogy sebeim nem hegednek, s haragom borostyán.
.
.
.
Kép: Helena Almeida
