A Múzeumok éjszakája elnevezésű akciót, ami már előtte való nap a Sisi kiállításnyitással megkezdődött,illetve szombaton 4-kor kezdték, én csak 7-kor akartam (éjfélig van idő!), de aztán (egy huszárbemutatót kihagyva) csak elmentem, egy u.n. Sisi divatbemtatóra, már 5-re... hát nem bántam meg, eleve a helyszín, a múzeum kertje , hatalmas friss zöld susogó fáival olyan csodálatos volt, aztán a Sisi-ruhákba öltözött lányok annyira fenségesek, és emelkedettek, hogy csak ámultam :
,,,,,,
- aztán egy zongorakoncertre várakoztam a múzeum belsejében , szobrok közt, hallgatózva a remekül temperált zongorán a miskolci vendégelőadók gyakorlását, ami maga is élményszerű volt, az is, ahogy az egyik szoborképmástorzó kompoziciót alkotott velük,
de az nem kevésbé ahogy a zongora találkozott a Ford autómodellal (akár a szürrealizmus újabb definíciója lehetne...) ,
- 12 darabot adtak elő,remekül, egy albumot, aminek darabjait (főleg magyaros motivumokkal ) a korabeli magyar zeneszerzők (pl Mosonyi, Hubay..akkori nevükön)alkották Erzsébet királynő tiszteletére: Emlények.... remek volt az összekötő szöveg is, sokat okultam...de főleg a zene élménye, ebben a közegben, talán sorozatot is csinálnak itteni koncertekre, jó lenne...
Bár már esteledett de kiköltöztünk újra a kertbe a következő eseményekre,,, A kis színpadot szerencsére kis reeflektorfény megvilágította, ahol társas táncot láthattunk, ill. apró versenyszámetűdöket, majd a két műtáncos a már felsorakozó néptáncosokat tanítgatta a bécsi keringő lépéseire, bár nem volt sok dolguk vele, mondanom se kell,,, a kettős látvány meg magáért beszél, nem?
aztán jött a csúcs a Szent Iván éj gyanánt tűzugrás, bár úgy öltöztem, mégse volt bátorságom (majd jövőre, s addig gyakorlom, szárazon) állítólag egészséget ad, s ha egy pár együtt ugorja át, örökké szeretni fogják egymást. El is énekelték a Megrakják a tüzet... (ha "mi" annak idején vagy 40 éve átugorjuk "azt" a tüzet..., lehet, hogy másképp alakulunk" , s nem igy...ahogy meg is írtam...akkoriban a dal persziflázsaként.....végül is....belehalt a nyárba öröktüzünk lángja...)
no itt vártuk is hogy kissé hamvadjon a tűz, ne csapjon olyan magasra a lángja, , nehogy megcsapdossa a lábakat, különös módon, főleg kis gyerekek ugrálták, át, de mekkorára... nagyon egészségesek lesznek akkor! :) (bár én ezt is fordítva látom, az ugrik igy, aki eleve egészséges)
.
volt éjszakai tárlatvezetés is , 3 témában, ( ,irodalom, történelem, néprajz)mind végigjártam, pedig nálam nem is volt zseblámpa, de mások világítgattak...igaz, bele is fájdult a szemem, Az Espersit házban házban még nem jártam éjszaka (közben hívott lányom, szívesen is mentem ki telefonálni, mert úgy tűnt az új muzeológus nem is makói nem is irodalmár , nem tudott túl sokat mondani ...) , viszont a skanzent igazán élveztem ,mert remekül volt felújítva, berendezve korabeli bútorokkal, eszközökkel , és a vezetője igazi műértő és kedvelő szakember,élvezet volt hallgatni - el is határoztam, visszajövök világosban...
a múzeum felső emeletén újra megnéztük a Sisit ábrázoló és egyéb patinás festményeket, meg a város történetét a tárlók alapján... végighallgattuk. Fárasztott! (Horthyt pl itt is túl sokat emlegették, persze csöppet se rosszallólag,... és arra is rájöttem, hogy azt a szót, hogy a "zsidók" sokféleképp lehet ejteni , és bármit is mondhatnak utána, dicsérőt, pozitívat, mint itt is...az meghatározó és árulkodó... (sose értettem, mi van ebben kivetnivaló, magában a szóban, használatában....hát attól függ, hogy mondják --- persze az is lehet, hogy az én fülem túl érzékenyen hall...)
a végén már mindenképp lementem volna, mert megrekedt fent a meleg is, meg egy kicsit megülték a gyomromat a hallottak... s amúgy üres volt, ebéd óta nem ettem, már szédelegtem is
a biciklim már egyedül árválkodott az épület előtt, bezzeg mikor jöttem, alig tudtam beszorítani...
a múzeum igazgató, meg az alkalmazottak, sőt önkéntesek, még szorgoskodtak... volt látogató,aki most fél 12-kor jött be, hiszen éjfélig nyitva vannak, én eléggé elfáradtam-
