nem is kerek a szám...
egy év alatt mi történt
az a jó ha semmi
de megint meghalt valaki
aki sose jött a találkozókra
mondják nagyon elhizott
felnőtt unokái vannak
amúgy máshol a kisunokák rosszak
különösen a pestiek
még köszönni se tudnak
(dehogynem az én unokám
mindig mondja viszlát mama)
van aki már dédnagymama
lesz nem is olyan sokára
s esküvő is valamikor...
úgyhogy ő most nagyon boldog
igaz a férje ebben az évben elment
de már előtte is sokszor
A. kór miatt, mi nem kimél
sokakat, itt is most is
váltottam egyikükkel néhány szót
de nem tudom tudta-e ki vagyok
kerültem a konkretumot
nade tudjuk-e kik vagyunk
az biztos hogy már nem azok
akik valamikor
vagy hatvan éve
arcunk mögül repedeznek
a régi fiúlányarcok
de az már rég nem a miénk
a régi fotókon
csupa szép szelidség
csupa tabula rasa
14-18 évesek
mimindent irt rá(nk) az élet
utána
s milyenek lettünk mára...
jaj nekünk
pedig még örülhetünk is
hogy ezideig
élünk
sokan már nem
s rák agyvérzés
gerincsérv
szivbaj
fóbiák
környékeznek
itt is egyeseket
vagy a társak
betegek
rájött már mindenki
arra hogy az élet
nem fáklyásmenet
legalább is nem végig az
de hát örüljünk annak
hogy még menetelhetünk
s különösen mi kik után jönnek
gyerekek......
nomeg a régi emlékek
amikkel még
rendelkezünk
akkor is, ha
már nem figyelnek
meséinkre
és mi is már csak
az első mondatokra
s jóllehet
beszámolóink rövidek
egyszer csak
érdeklődés hiányában
abbamaradnak
befejezetlen
s elégtelen
(bár már rég az sincs
ki osztályzatot adna)
s fejünk fölött elröpül
az iskola
s az élet
