mindenütt otthon volt
vácimiska bátyánk
jött piruló arccal
szőke szelek szárnyán
aktatáskájában
versek garmadával
collegium artium
különóráján
lelkesitett
szegeden
az egyetemen
hatvankettőben
pálisti is felszólalt ott
otthonosságot firtatón
bár neki a fizikusok
volt a vesszőparipája
csakhát a dürrenmatt
nem lehetett jelen
svájcból szegeden
hogy kérdését realizálja
mi nem volt annyira komplex
mint később az egész élet
egyetemi és színházi problémákon
túl . elmegyógyintézetekről
öngyilkosságokról, korai halálokról
nem is beszélve
(pedig hát naponta gyilkolta
120at verő szivét
váci is,
pál pedig önként
a mélybe zuhant le
(nemhiába hagyta le
már jóelőbb
a magarendezte
tragédiából
a záróbiztatást -
nem hihetett benne )
most én itt
se ott se
kései krónikás
csak botorkálok
emlékeinkben
se itt se ott
sehol se otthon
se a múltban
se a jelenben
