az úgy volt, hogy már készülődtem a fővárosból hazautazni...,
igaz csak fél szinpadot láttam, és Kobajasit is csak félig, de a zene , ami elárasztott, fenséges volt, élőben, és a gyönyörű környezetetben....
lányom könyvbemutatójára mentem fel tulajdonképpen, de másnap volt egy kiállitásnyitása... amikor már unokám is láthattam, sőt, voltunk együtt anyák napján gyerekkoncerten a magvető caféban (eszterláncon..), én többször is betértem képekbe gyönyörködni a Kieselbach galériába,,, láttam két filmet is a Művészmoziban(1945, Julietta),az irók boltjába is vissza-visszatértem, volt ott egy szegedi könyv, de súlyosnak találtam, na majd Szegedről egyszerűbb lesz, legalább is közelebb- gondoltam....(rosszul), 7 órakor zárt a bolt, ezen a nap már nem utazhattam haza - a fáradtságtól, mi estére múlik el, mikor már nincs vonat....de hogy is kéne kihasználni az időt akkor már? 7-kor kezdenek a szinházak, bár közel a Radnóti, meg a Thália, tehát ez nem jó ötlet, megáll egy nagy különjárat előttem épp ekkor, és ünnepibe öltözött idősebb utasok szállnak ki belőle, láthatóan valami esti programra felé, hát kiváncsian bár diszkréten nyomukba eredtem és igy jutottam el a Zeneakadémiáig, sőt a pénztárához, Kobajasi koncert ! már napokkal előbb láttam a prospektusban, ami épp a kezemben is maradt, lemondóan, mert minden jegy elkelt... viszont ,,, hoztak vissza jegyeket.... többen is, többet is, de lányom negyed 8ig tanitott épp az egyetemen, vártam , hogy hivjon, vagy üzenjek neki, mert azt hiszi már elutaztam,, egy jutányos jegyet megvettem, mikor szólt is a csengője, (pár napja délután errefele sétáltunk épp, s nem véletlenül) hát, elcsodálkozott...
és fél nyolcra már fent is ültem a csodaszép zeneakadémia egyik oldalerkélyülésén....
és fél nyolcra már fent is ültem a csodaszép zeneakadémia egyik oldalerkélyülésén....
igaz csak fél szinpadot láttam, és Kobajasit is csak félig, de a zene , ami elárasztott, fenséges volt, élőben, és a gyönyörű környezetetben....
Kobajasit még anyuval csodáltuk fiatalkorában (a tévé karmesterversenyében, amit megnyert....
(volt egy pincér a Koronában, akinek ugyanolyan frizurája volt és tán ettől is,meg az örökös mosolyától, hasonlitott kicsit rá, egyből anyu kedvence lett, emlitette is neki a hasonlóságot, de pincérünk(ezen is ) csak mosolygott... tán nem is tudta kinek a hasonmása... rég nem láttam, egyébként később felhagyott a pincérségel és újságot, folyóiratot árult egy szép fabódéban, ami már betört ablakkal, omladozva eladó, kiadó táblával áll a főutcán) .)
az idő eltelt Kobajasi fölött is, de épp olyan dinamikusan vezényel, és varázsolja elő a zenekarból a csodahangzásokat...mint annak idején
örültem, hogy nem utaztam vissza...
hogy sodródtam a zene háza felé, (mint amúgy sokszor is), de hogy most be is mentem,
hogy hagytam sodorni magam, és lépni is tovább
utoljára Fisher Annit hallottam itt, Beethovent zongorázni....
most is Beethoven Egmont nyitánya emelt fel az erkélynél is, jóval, magasabbra
Kodály Galántai tánca, no és a szabadérzésű Csajkovszkij 5. szimfónia....
lassan és nehezen hagytam el a marasztaló épületet, ...
szinte utoljára
(utánam már csak a zenészek jöttek, hátukon a hangszereikkel...)
