rossz azaz gyakorlatilag nincs tévém... lehet, hogy ezért is kicsit hiányoznak a filmek (amik egész jók szoktak lenni olykor éjszakánként, ha nem is a legújabbak...legalább is mikor még működött a tévém, ilyen filmes éjszakákra emlékszem)

ha csak kecsegtet valami kis jóval egy film, megnézem (persze nem nap mint nap - mint ahogy éj mint éj)

a makói újkeletű hagymaházi mozinkban kényelmesek a székek, jó a lelátás,,, eltekintve a jegyszerdő-takaritó személyzet sürgetésétől még mielőtt lefut a vásznon a stáblista és felocsudnék a film hatásától, viszonylag kényelmesen-kellemesen,megfelelő környezetben nézhetek filmet, nem is szívesen töltöm a drágább, másra is fordítható időm Pesten (ha épp valami más okból fent vagyok) mozibajárással, de most eléggé melléfogtam, a pár pesti napom utolsó késő estéjét a legsötétebb órával töltöttem a Művész moziban,és amikor hazajöttem , akkor látom a makói plakátokon...

de lehet hogy meg is szavait küldte hadba és azzal győzött mondta valaki....
nézném újra, mert két percem kimaradt belőle, amikor épp eldőlt, hogy Churchill mégse tárgyal "azzal...a szobafestővel" (szavakat se talált Hitlerre dühében rá..), mert épp hívott lányom, s kb addig tartott kint a beszély (direkt szélre vettem jegyet) azért se ártana újra megnézni a filmet, mert ragyogó volt, a színészi játék, maga a churchilli figura, és angol nyelvleckének se legutolsó , (már ha a nem szinkronizált változat menne itt is)bár ami a beszédmódját, intonációját illleti, háát hagy kívánni valót és nem követendőt. AMIT mond , az dupla figyelmet érdemel... a szavait küldte hadba és azzal győzött
na és AZ az igazi "nemzeti konzultáció", amit a földalattin egyszerű emberek közt, nők férfiak feketék fehérek gyerekek öregek közt végrehajt a maga bámulatos közvetlen emberi módján!...

hogy megtudja hogy tényleg mit akar a nép.. azt amit ő.. is tulajdonképpen, nem egyezkedni.. egy szörnyeteggel...  megható volt. ő is meghatódott. "A bácsi sír" mondta egy kislány rá-...

Látott valaki miniszterelnököt sírni mifelénk?

trudno búszkavaty i nye vüszkazaty to sto na szerdce u menyja ....... (nehéz kifejezni és nem kimondani , amit a szivemen van..

no de a zene mindennél többet mond...

emlékszem, még egész fiatal voltam s Haumann is fiatal volt, (két év van köztünk) ,amikor ez a Szokratesz védőbeszéde óriási reveláció volt, s annyira meg szerettem volna nézni, de még mindig játssza (kisebb kihagyások után)...

most azt nem , de egy beszélgetést vele elmentem meghallgatni múlt vasárnap délután a Goldmark teremben...a Dohány Kulturális Páholy veendégeként

Szokratesz járt a fejemben persze...

és  szerencsére ő is vele kezdte...

bár 162 szerepe volt (ezen maga is elcsodálkozott), de úgy látom Platon Szokratesze maradr....Az tán több is mint egy szerepe

bár Bessenyeit idézve mondta, hogy 5-6 jó szerep már szép --- ő 7-et számot össze

ebből megemlitette Büchner Woiczekjét, Brecht Aurturo Ui tündéklése  és bukását, ezután jött a Szokratesz,,,ez  adott annak idején (a 29 évesnek a 70 éves szerepében) neki is nevet,

aztán a Sok hűhó...

meg a Macskákból a kiöregedett szinházi macska

"hogy ez megy vagy az megy, sose kérdeztem meg... hiszen fejben volt nálam hetven szerep...

hogy félgőzzel játszottam, nem érhet vád, nálam nem vett a közönségs zsákbamacskát...

elvem az volt, ne csak ésszel de szivvel is játssz"

akár egy ars poetica.

aztán a Fösvény is... nagy kedvence, most két gyerekével jászva

az apja is szinész szeretett volna lenni...(fia, akár apja fiatal korában, s egy másik dimenzióban vele társalog, talán ismerjük - ezt szól ki...mikor valaki azzal beszél, aki már elment...)

Haumann apró finomságokat, szinészi nüanszokat emlit, lelkesen, belefeledkezve, közben-közben  többször is megkérdi tőlünk nem sok-e... jaj, dehogy is olyan érdekes minden megnyilatkozása....

legvégül - mivel csak pozitivummal szabad befejezni bármit- elóadott két humoros számot

a Szokrateszt meg majd remélem még meg tudom egyszer nézni a Sufniban... épp ott voltam előző nap a Bádogdobon)...de sokat nem kell már várni vele,  következő fél évszázadot biztos nem lehet... bár Platon gondolatai túlélők, meg a művészet is örök, (ars longa) de vita brevis... mindannyiunknak , sajnos...a végtelenségig nem lehet mindent halasztani.

illetve Danzigban/Gdanskban jártam múlt hét szombatján

a Kamrában most voltam életemben először, Gdanskban viszont már voltam 55 éve!(egyetemistaként az egyetemi énekkarral, turnén)

váratlanul kaptam színházjegyet, s olyan rég voltam színházban Budapesten, hogy egyből örömmel el is fogadtam e (nézői beugrást ...

ami Danzig ill Gdansk ahol különböző nemzetiségek élnek egymás ellett egymással keveredve, így vagy úgy (v. ö. in  between?)

a fő idő a második világháború, Hitler ideje, de ez az időszámítás is elég képlékeny, hiszen többször is a színpad két felén Hitler és Beethoven képei néznek egymással farkaszemet...

nincs feloldás, sorra halnak meg a fiú hozzátartozói, anyja, apái (sose dől el ki volt az igazi...a német vagy a lengyel)

és születik egy új gyerek is, annak se tudni ki az apja...

az utolsó mondatnál szinte el akartam aludni (ez lehet, hogy engem minősít)...de még időben felébredtem, a lealvó villanyokra, a sötétségben  még visszhangzottak a fejemben az utolsó szavak:

de aztán kiderült, önkényesen is lett vége,  a darabnak a regénybeli 3. helyett

nehezen mozdultam kifelé

a színészek nem győzhették kivárni, hogy eltűnjünk már?

egy néni bottal és kísérőjével odament hozzájuk gratulálni, s mondani, hogy minden előadásukat megnézi

és így is gondoltam, s gondolom most is.

úgy legyen.

Gdanskba viszont nem fogok már menni.... (Danzigba még úgyse)

na és az ábrázolt időszakba (30-as, 40-es évek...végképp nem...NEMÍ! (végül is a bádogdobnak is ez volt a mondandója)..vagy tényleg mindig körbejár az a fránya mutató, mindig ugyanazokra a számokra?!....

A kétszintes kis étterem zsúfolt, legutóbb a fogas mellett tudtam csak  leülni, végig is söpörte minden kabát, sál az asztalomat

most óvatosabb vagyok, a belépéskor megkérdem tágasabb-e fönt és van -e hely , úgyhogy igenlő-biztató válasz után fellépcsőzök a felső szintre

ott sincs több hely,,, illetve nagy asztalt nem akarok lefoglalni egyedül
de épp egy kétszemélyes asztaltól feláll egy hölgy, s a helyét így megkapom

mindenfele ülnek, de nyugodtan várok

fel is veszi a rendelést egy pincér

és én az okostelefonomba merülök
míg nem egy pincérnő rám kérdez:

-Megvárja?
-Mit...kit?!
-A partnerét
-Nincs partnerem

De már korábban  leadtam a rendelést. Az ebédre.

a Dohány utcai zsinagógában emlékeztünk

én is

a pesti gettó felszabadításának 73, évfordulóján

sőt a haláláról, a végső sorsáról se biztos tudásom, csak ezek az általános szimbólumok:

a zsinagógában már vannak személyes emlékeim, 45-ből, nagymamámmal a jobboldali karzaton ültem,,, fent a magasban... az egy éves  deportálásból hazajőve, teljes két és fél évemmel...
sose mulasztom el , hogy fel ne nézzek oda... (lányommal jópár éve fel is mentünk.)

most csak a földszinten vagyunk..ahol minden hely előtt a padon táblák: emlékezzünk felirattal, angolul is, hogy miért van egybe írva a  weremember a mögöttem levő gimisták felvilágosítanak mert ez a fb-on igy szokott lenni: #weremember# #emlékezzünk # (hestage) (mint a metoo legutóbb, hát ez is egyfajta , másfajta! s több is mint zaklatás volt, ami valóban engem is (metoo) érintett, és ami ellen nem lehet nem tiltakozni, 73 év után se, mert múlhatatlanok a nyomai )

hogy ne csak a tömegben egy hangya legyek, de a szép videós összefoglalón (amit végig a kántor csodálatos éneklése fest alá...tudom, hol vagyok, és látom is magam...jó érzés...)

az ünnepségen hivatalos beszédek hangzanak el (főpolgármester, hitközségi elnök, főrabbi,,,) figyelem szavaikat, de leginkább azt , ahogy a szines fények váltakoznak és megvilágitják  a tizparancsolat héber nyelvű két kőtábláját, szemben velem, fent, a magasban:

erre mindig mindenkinek emlékezni kellene, és betartani! de legalább ezt hogy NE ÖLJ!

akkor nem kellene hogy sor kerüljön ilyen emlékezésekre, mint ami a mostani volt... január 18-án








https://alizfotok.blogspot.hu/2018/01/emlekeztunk-januar-18-an.html?spref=fb

mögöttem a mekiben
férfias női hang kattog
mint a puskaropogás

nem 
mama
értsd meg
nem tudok
csinálni 
semmit
négyórákat
alszom
arra vigyázok
ne dőljek ki
ENNYI
nem
az unokáid 
se tudnak 
menni
vizsgaidőszakban
nem
értsd 
meg
nem
ENNYI
lehet hogy
nincs is
olyan nagy
baj
a múltkor
se volt
nem
nem tudok
semmit se
csinálni
ENNYI
ne haragudj
talán 
majd
holnap

és komótosan
és elégedetten
leteszi mobilját
s mint aki
jól elintézte
dolgát (az anyját)
hatalmasat harap
hamburgeréből

pár perc múlva feszes
katonás léptekkel
távozik

nem dől ki

még 7-én....
de a dala itt marad
nekem a fülemben is
65-ből, az Euroviziós fesztiválon ez a dal ill. ő volt a nyertes

nálam fiatalabb volt, mikor ezt a nagy sikerré lett dalt énekelte, még csak 17!
... 70 évesen ment el.
.. ki emlékszik még rá?

na most már biztos megszülettem

irtam fel a facebook oldalamra

előüdvözlések után tegnap

mikor delet harangoztak épp

mert csak annyit tudtam

a születésem idejéről

hogy 11 és 12 közt történt

azaz későn mert én lusta

voltam mindig is..

anyám mondta

ö csak tudta

hogy mennyire

nem mozdultam

már akkor se

mint ahogy később is

sokat nyúltam szerinte

de míg benne voltam

csak este nyújtózhattam ki

mert reggeltől estig

a singer varrógépnél

görnyedt szegény

s hajtotta lábával

a pedálos kereket....

este már kinyújtózhattam

s ficánkolhattam eleget

mint most is

éjjel vagyok eleven

s nappal az én éjjelem

de hogy igazán

megszülettem-e

ki tudja

az újságban nincs nyoma

és az egész életem

féléberfélálom lehetett

mégis belefáradtam

már bele

a végére

nem baj

nemsoká

alszom majd

éjjel-nappal

mélyen

s eleget

vagy ki tudja

mi van abban

a másik

birodalomban

addig is

gaudeamus

örüljünk

az itteninek