de elhatároztam, hogy kiiszom a poharát (mellesleg nem is ittam alkoholt véletlenül se, ez csak egy toposz:), és nem is keserű ez a pohár, és ne múljék... s.nagyon sok szép és jó mozzanat volt benne, zömével az, csak elfáradt a nap, elfáradt a szülinapom is..

jut eszembe, mikor kisgyerek voltam, annyira különlegesnek éreztem az ÉN napomat, hogy minden másodpercét ki akartam használni, illetve nem elfelejtve átélni, azt hogy ez a nap minden másodpercével együtt különleges nap... aztán elsikkadt, és most öregségemre megint így tennék? _)

de most mégse én vagyok a fontos s benne magamnak, hanem a felémfordulásokat, köszöntéseket, szeretetmegnyilvánulásokat tudom nagy örömmel és hálával fogadni.... és próbálni viszonozni

de eszembe jutott más is csak mellesleg, de nem véletlen bizonyára, hogy apám 75 éve ezekben a napokban , a születésem napjaiban, (mert hogy anyám három nap három éjjel vajúdott velem), nem is tudott látogatóba a kórházba jönni, mert fogva tartották, egy "feljelentett" mondata miatt, miszerint "fordul még a kocka"... aztán az anyakönyvnél már ő jelentett be (nem is tudom hány napra rá(m), s mint tudjuk nem a kívánt , előre megbeszélt névre... mert azzal akadékoskodtak..  nos a levéltárban egy ideig és kicsit még most is, úgy néz ki, hogy találhatunk erről az "esetről" anyagot, de két vaskos albumban 1942 ill. főleg 1943 nem tartalmazta a nevét a "rendőrségi" esetek közt (amik elég furák voltak: talicska gyalogjárón tolása, kivilágitatlan biciklik, gyerek iskolai mulasztása, zsir beszolgáltatás elmulasztása(?) nem is tudom az a kicsúszott mondat milyen "kihágásnak' minősülhet, elejthették az ügyet? vagy máshova írták be, tán épp valami birósági jegyzékba,igaz, feltűnt, hogy két lap hiányzik, csak a kis széle látszott bent a gerincnél, mintha kitépték volna(?)

aztán itthon tovább kutattam az apai ágam. az archivumbeli nyomok segítségével... és meg is lepődtem, nagyon sok 'újságcikk foglalkozik velük ,  nagymama mielőtt férjhez ment énekművészként és zongoraművészként sok koncerten lépett fel, s sikerrel, ,a közismert fővárosi ügyvéd nagyapámról is, főleg, rengeteget írtak...az újságok,( Ezek a cikkek a 19. sz végén 20 elején iródtak ... .jórég...)

pedig nem mostani, 1947-ben jelent meg a Makói Népújságban, július 23-án de én most láttam először

nem is ezt kerestem kifejezetten, hanem a szüleim házasságkötéséről a tájékoztatást , a Makói Újságban (1942, áprilisában), meg az én születésemről (1943. januárjában - meglepni "magam magam"....  pár nap múlva esedékes  születésnapomra - de az akkori újságok szerint úgy látszik, meg se születtem, mással voltak elfoglalva, különböző háborús borzalmakkal - érthető...)

talán inkább az az érthetetlen hogy mégis, minő vakmerőség ilyen világba világra jönni...)

ezt hagyta mintegy örökül ránk szellemi tanításként - bár utána írta zárójelben (Kosztolányi Dezső)- mégs a saját ars poeticája is ez lehetett , vagy ars vitae-ja..igen

Élni... mindenképp... jó  (betegen és nyomorultan is)

Igen, csak persze jobb, ha nem rövidítik meg ...."deportálás szenvedései"

És most lesz pár nap múlva a 75. születésnapom...

....................................................

még valami, (ébredés után) ami fontos!

irok ide egy vigasztaló utóiratot... 

mert előre kell nézni, az életre, és lehet...a gyászjelentésben az unokák... akik h.I. élünk (akkor még én voltam a legfiatalabb 4 évesen), azután is születtek, és az unokák gyerekei a dédunokák (köztük 33 éves lányom), és az ükunokák (köztük az 5 éves fiúunokám),és már vannak szépunokák is (vagy nem is tudom hogy hivják...) hirtelen nem is tudom összeszámolni a utódokat... akik éltetik, éltetjük tovább ... ő ott él tovább, bennük, bennünk...s a Lányok, anyák antológia boritólapján a fotóját lányom tartja a kezében...a szépen bekeretezett, ovális alakú, gyönyörű esküvői képét .és szimbolikusan a gyönyörű, ifjú nagyanyám lett az antológia szerzőinek i s "ősanyja"....igy is "él" tovább...

ajándék

ez a január hét

tavaszi levegő csap meg

s ez oly bíztató 

"lesznek még szép napjaink"

ha még télen is akad jó

 

s bár elszáradtak  a kinti  fák

s szürkék és merevek

mint a holtak

 

mi más lenne ez az előtavasz

mint előrehozott feltámadás

 

 

már akkor is hallgattuk, anyukámmal, amikor még csak rádió volt, most hogy rossz a tévé , megint csak maradt a rádió bár a Bartók, de időnként, látványelemek, meg a szünetbeli kis művészi film megtekintésére a számítógéphez ülök ill. a médiaklikkre a Duna tévén

az az elegancia, könnyedség és báj... ami ezeknek a koncerteknek sajátja , utólérhetetlen, akárki a karmester (bár a mindenkori kedvencem a straussi megidézéssel hegedűvel vezénylő Willi Boskovsky volt)...



most Riccardo Mutti (olasz karmester,



) kedves, mosolyos, kicsit lustán vezényel, de a zenekar tagjai tudják a dolgukat, kedvvel, szintén mosolyogva játszanak. és volt egy intermezzo, egy citerajáték... ahogy az liraian finoman megszólalt a keringő közben-közben a maga halkságával szerénységével... az igen...!

jut eszembe a nálam is öregebb bécsi újévi koncertek egyikén, se , soha nem hangzik el szónoklat, mint afféle árukapcsolás, csupán a kertészek elhozzák legszebb pompázatos virágaikat, nézni is gyönyörűség, de képzelem milyen illat lengheti ben a koncerttermet...

de elkerültek, aztán legvégén a ruhámon látom, csillog egy kis ezüstös csík... hazahoztam a táskámban... nekem való...

lányom is meg unokám is újévi koncertről jönnek...a kongresszusi központból,  hallom a telefonba...hááát nem lehet elég korán kezdeni, új évet csakis újévi koncerttel

nagybátyám mesélte, hogy bátyjával  (későbbi apámmal) minden újévet A z Operában a Denevérrel kezdtek:

az év utolsó délutánján csehtamásokat hallgattam, meg átfutottam a blogomon, ha már napi rendszerességgel írtam, csak összegez valamit az elmúlt évből....

túl sok benne az egészségi probléma, rosszullétek, még mentőkkel, sürgősségikkel, kórházi élménnyel is tarkítva, év első részéből, meg a végén egy lassan múló kellemetlen és részemről vétlen biciklibaleset szenvedelmei (akkor már óvakodtam az eü. intéményeitől)

fogynak a kortársak... Hadár Mariról, Rigó Béláról irtam nekrológverseket (a generációmbeliek eltűnése evilágból érthetően mindig még jobban megvisel, és rengeteg közös  (egyetemi)emléket felidézve, felkavarva azokat is eltemeti kicsit)...

a makói eredetű Bárdos Pál is elment...(akivel közös volt két strasshoffi "kirándulásunk" is, meg a bölcsészkarunk), Makk Károly egyik kedvenc filmrendezőm se néz már vissza többé  a Vörösmarty téri ünnepi könyvhét sátrai közt (hogy lophassak egy mobilfotót róla)

Viszont egy csodálatos énekest épp tragikusan korai elvesztése ismertetett meg: Hvorotovszkij  felvételeit végnélkül hallgatom, (ha életében nem...)és az orosz nyelvűek külön örömöt jelentenek... emlékek feltámasztását is...és micsoda Rigolettót!

viszont volt három elég jól sikerült találkozóm "régi"ekkel osztálytársakkal és fejemrenőtt diákjaimmal... 56. gimisünk, s  60. az általános iskolából, tanítványoknak 45...gimis.... össze is csúszott....és örültem egy régi gimis iskolatárs könyvbemutatójának  is (Farkas Gabi...Ha elfelejtenélek, Jeruzsálem...), régi ismerősökkel együtt (pl Bencze Ildi)

az emlékjelünk megreparálása  (a zsinagógánk végre jól látható sziluettjével) sikeresen megtörtént, és a szegedi zsinagóga külső megújítása is, amit én is megünnepelhettem... az Illényi koncerttel, illetve az előcsarnokban kedvenc festőm Sonkodi Rita Kupolák c.kiállítása megtekintésével. Az 5778. új évünket is a megújult zsinagógánkban köszönthettem(, sőt utána diszteremben ünnepi vacsorával...

nehezebben és ritkán mozgok sajnos,  már Szegedre is... de Budapestre még inkább, pedig oda nyilván húz a szívem lányom s unokám miatt is. De ezen radikálisan változtatni akarok , (év végére sikerült is kicsitjavitani az utazási "statisztikán":)... s az unokám így még jobban hiányzik! már jókat lehet vele beszélgetni, azt lehetne telefonon is, de különleges ölelésfajtáit nem...(mert olyanja is van neki!)

lányom munkálkodását az irodalomban figyelmemmel tudom kísérni személyes jelenlétek nélkül is...némileg. de örültem nagyon, hogy az Irók boltjában ott lehettem 3. felnőtt verskötete az Anna visszafordul bemutatóján pl, sőt később a szegedin is a Várkertben,  de nagyon sokon nem...

szerencsére némelyik esemény az interneten pótolható volt pl, a Móricz Zsigmond ösztöndijasoké a PIMből élő közvetítésben...rádióinterjúk (Klubrádió, Lánchid-), és egy eleve tévéelőadás (M5, bár én ezt is számitógépen nézhettem)a Mindenki Akadémiáján adott elő az irodalom szabadságáról (illetve a könyvkiadás csinjáról-binjáról- mint szerkesztő...egyébként épp mire adásba került a műsor, ő már fő szerkesztő is lett:)....egy csomó remek könyv szerkesztője.de a saját Annáján kiviül a Szivlapát c. antológiában, meg a Szép versekben is szerepel.. különböző folyóiratokban olvashatjuk..(már nem is tudom számon tartani hány helyen mikkel),,de most év végén többen az olvasmányaik évi összegzésénél az ő új verskötetét emlitették, ajánlottak , sőt a Kertészről szóló miniesszéjét is kiemelték, ami nekem különösen azért kedves, mert a nagyanyjáról is ír benne... mintegy keretül.. Utólag azért sajnálom, hogy nem tudtam elmenni a kötete első bemutatójára ami egybeesett a Magvető Cafe megnyitásával , meg volt egy Jazzköltészet estje is pl.de azt is nagyon sajnálom, hogy ő se tudott eljönni a makói zsidó kulturális fesztiválra, pedig szerepelt eredetileg a műsorkiíárásban, és nagyon sokan várták/vártuk...

 

Makón amúgy eléggé megcsappantak a vonzóbb kultúrprogramok, bár ami van azt igyekeztem még mindig látogatni:

 

szokásos évi Páger-dij átadás (se a régi, jól bevált, hangulatos, de) Eszenyi Enikő, az idei díjazott, egy káprázatos külön előadói esttel megvendégelt bennünket...előtte való este.

 

másik makói díj, a Medália (minek a kuratóriumi tagja lányom is--- mintegy "helyette" mindig el szoktam jönni arra az eseményre is (költészet napja körül) . a mostani elsőkötetes költő dijazottat magam is külön felfedeztem magamnak korábban: Nagy Hajnal Csilla

 

170 éve született Pulitzer"ünk" et illusztris vendégekkel (izraeli nagykövet, amerikai követség képviselője) ünnepelve nemzetközivé tettük - egybe lett kötve egy fantasztikus Munkácsy kiállítással (Pulitzer feleségéről készitett csodás festményével) , no meg egy Pulitzer makói vonatkozásait feltáró könyvbemutatóval.és volt a Múzeumban Sissi kamarakiállitás(restaurált festménybemutatóval) Habsburg (György) -i jelenléttel.Sőt a Múzeumok éjszakáján Sissi ruhamemutató, meg tánc-, sőt korabeli művekből zongorahangverseny... nomeg a szokásos tűzugrás és éjszakai tárlatvezetés a skanzenben is--- aminek (eddig számomra ismeretlen - pedig makai) - világa elvarázsolt...

 

Ápr. 16-án "kis életmenet"... ként emlékeztünk és koszorúztunk emléktáblát, újjáalakított emlékjelet...

A már emlitett zsidó kult napon - ahol lányom sajna nem tudott részt venni - volt kiállitás, (keleturópai zsinagógákról), játszóház, ételbemutató,  bábszínház,Gerendás koncert, hora tánctanitás, és este a Budapest klezmer... (s csak aztán tört ki a vihar)

 

kiállítások... a szokásos aug 20-i is a Natura X idén, (voltam egy érdekes , "kisképző"fotóelőadásukon is) de volt emlékezetes Szilvásy életműkiállitás is.

 

no és persze a háromnapos hagymafesztivál (fellépői Tóth Gabi, Farkasházi Réka, Edda, Ocho Macho, Oszvald Marika) (s kevés hagyma)

 

zenepavillon koncertek , (a hegedűművész Viszmeg Katalin megint a számomra csúcs...), operett (Egy régi nyár...)...

 

retro kiállitás ... (felejthető).. Korona teraszon beszélgetések: Báthori Éva..operaénekes Gulyás Dénessel, mesemondo  bölcs és izes   Berecz Andrással

 

moziban ritkán vetitenek nekem való filmet, de néha ki tudom könyörögni, vagy Pesten pótolom, úgyhogy láttam pár jobb filmet idén is:

Holdfény, Testsről és lélekről, Kincsem, Amerikai pastorale, Julietta, 1945, Aurora Borealis, Orient express, és egy muzeális Antonioni film (a Nyitott műhelyben)

 

a Hagymaház egyéb színházi programjaiból: Párterápia, egy Neil Simon darab (Ölelj át), no és Piros Ildikó emlékműsora a 100 éves Szabó Magdáról

 

Zeneakadémián láttam- hallottam Kobajasit vezényelni! és voltunk Eszterlánc gyerekkoncerten is unokámmal...

 

Meglátogattam(tuk) pesti elődeink régi helyeit: Kertész u 46, Andrássy 55, Wesseléyni 55, Dohány u 7...a Dohány utcai zsinagógában is voltam, meg a zsidó múzeumban is ...

 

a Kieselbach galériába mindig betérek, most volt egy emlékezetes kiállitás: az Elveszett örökség..

 

Karácsonyyi fesztiválon voltam, előadásokat hallgatni (Müller Péter, Paulinyi...)

 

volt egy pár remek könyvélményem

 

Márai naplók, E.P: Az évek iszkolása, Egyszerű történet Márk változat, Nádas Péter:   Az élet sója, Kertész  Imre: A Néző

 

Élveztem a természetet, minden évszakában, a Marost koratavasztól késő őszig...

 

no és a Zenét (főleg a Bartók rádióból, de youtuberól is) (a tévém rossz!)

 

két - téma miatt fontos - dokufilmben is szerepeltem...

 

ir(ogat)tam (Ja, A Lányok, anyák antológia . amiben nekem is vannak irásaim, anyámról,  meg a cimlapfotó...megjelent németül is)

 

 

szóval éltem

vagy inkább éldegéltem

2017-ben is

igy, ennyire, valamennyire

 

(...blogtükörben, - pesze azért ennél több az élet, még 74 évesen is. Csak legyen. Majd igyekszem... hasznosabban meghálálni, ha és amennyi marad.....

 

 

 

 

 

de csak azért nem maradt meg, mert idén nem is volt... (azaz épp az előbb vettem karácsony utáni napon)... mert a karácsony előttieken nem is voltam itthon, egy chanukagyertyagyújtáson ugyan részt vettem a zsidó múzeumban... de a karácsonyt már itthon töltöttem, "egyedül", mondhatni, de azért mégse egyedül...

igy kezdődik:  "Túl a karácsonyon, innen a szilveszteren, telve a karácsonyi élményekkel, továbbgondoldva ami történt a szenteste, egy olyan kortárs költő versét hoztam önöknek, ami lehetőséget nyújt minderre...Turi Timea 1984-ben született Makón..."