születésnap ügyanúgy el tud fáradni, mint egy normál nap...
de elhatároztam, hogy kiiszom a poharát (mellesleg nem is ittam alkoholt véletlenül se, ez csak egy toposz:), és nem is keserű ez a pohár, és ne múljék... s.nagyon sok szép és jó mozzanat volt benne, zömével az, csak elfáradt a nap, elfáradt a szülinapom is..
jut eszembe, mikor kisgyerek voltam, annyira különlegesnek éreztem az ÉN napomat, hogy minden másodpercét ki akartam használni, illetve nem elfelejtve átélni, azt hogy ez a nap minden másodpercével együtt különleges nap... aztán elsikkadt, és most öregségemre megint így tennék? _)
de most mégse én vagyok a fontos s benne magamnak, hanem a felémfordulásokat, köszöntéseket, szeretetmegnyilvánulásokat tudom nagy örömmel és hálával fogadni.... és próbálni viszonozni
