erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

akiért...

2018. február 24. - gond/ol/a

nekem ő az egyik Szerelmes biciklista marad, 




meg József, aki Esztert meg akarja találni a popfesztiválon, 








 (bár láttam a Popfesztivál 40-ben is, a Vigben, ahogy visszanéznek önmagukra (Almási Évával-Eszterrel).
 
 
meg itt Makón Tamburásként... (ez a szerep, amit végigjátszott a Vigben, már a rosszulléte után is), és visszatért...nem akart szinpad nélkül élni...
 
meg... meg... megmarad emlékezetemben biztos... amig még én...de hát kortársak vagyunk/voltunk...s nem is kérdem kiért szól a harang...

szépitő hazugságok

kendőzések, sminkek, átalakitások...stb

 

mostanában a faceboookon mindenki megszépül,. egy szépítő program felhasználásával..mindenkiből filmsztárt eszkábálnak

 

 

 

persze, nem birtam  ki, hogy ne próbáljam ki, én is, több variációban is,egy már bejáratott tesztoldalon...

 

ki kell választani a fotóink közül egy elölnézetest, és azt a program gondjaiba bízni, s a végén kijön a... csalás, egy gyönyörű képmás

 

a te  képed alakitották át, látszólag semmiségekkel, mégis a végeredmény ideális és nem is te vagy, vagy mégis? ilyen is lehetnél? sminkkel,? több odafigyeléssel? lágyabb mosollyal?

 

tanulmányozom azt a hajszálnyi váltást, ami ilyen jelentős változást eredményez

 

 

 

de úgy látom, a szép végeredmények jobban hasonlitanak egymásra...mint az átalakitott alapképekre

 

a csúnyább kiinduló pontok különbözőbbek

 

lám, egy újabb variáció Tolsztoj Anna Kareninájának első mondatára?

 

minden csúnyaság különböző, de a szépség egyforma ?

 

unalmas!

 

maradjanak a ráncok, és az igazság!

 

(sose sminkelném magam, csak az és olyan tudok lenni aki és amilyen

 

de azért kár hogy nem vagyok ilyen szép , csak ezekkel a csaló trükkökkel..:(

 

 

(jelzem, kipróbáltam fiatalkori képpel is az átváltoztató programot, hát szinte semmit nem változtattak, ja igen, akkor még nem kellett volna - mondta is anyukám mindig - bár akkor még nem hittem - hogy a fiatalság önmagában is szép

)

.

vezetékes telefonálások

rég van mobil telefonom, de nem mondtam le a vezetékest se, nincs is szándékomban

(ha hiv egy ismeretlen kft, reklámozni valamit, vagy egy politikusi géphang., már azonnal leteszem...)

de ezen a régi szerkentyűn lehet jókat beszélgetni, régi hagyományos, ráérős módon, (nem is melegíti a fülem)....ha hívnak rokonok külföldről, mint tegnap az unokanővérem, (különösen mióta a skypom vacakol) , meg régi barát... mint ma este is

a mobilon beszéltem épp a lányommal mikor hallottam a másik szobából a telefoncsöngést, úgyhogy egy ideig a bal fülemen a mobillal a lányommal, a jobbon a vezetékesen a régi barátnőmmel beszélgettem..

 

tulajdonképpen épp a lányom miatt hívott,mert egész véletlenül hallotta a klubrádióban az interjút vele, meg egyúttal gratulált az artisjus dijához. mint büszkeségünknek... igen így :)


sokat-sokat beszélgettünk, pedig már évek óta nem...de mégis...

na majd ezután,,, mozgásban eléggé korlátozott ő is, de hát a beszélgetéshez nem kell utazni, mozdulni, legfeljebb csak át a másik szobába....


itt még , jó pár éve , sőt évtizede a gimi udvarán, két tanóra közti szünetben, vagy inkább lyukas órán? mint kollegák...a virágágyas peremén :)




előbb hívott a lányom , újra, jó éjszakát kívánni, s közben megint megszólalt a vezetékes, unokabátyám hivott, Kanadából - vele is nagyon rég beszéltem...

(mi most ez a vezetékes dömping? 

közéleti nagyapáim

újabban az apai nagyapám "kutatom" a Levéltárban (ill az Arcanum oldalain),  5 oldal, több mint 90 cikkely van róla, majd a végén (ha odáig eljutok) kronológiába rakom, rendszerezem, dolgos, hasznos élete fellelhető adatait .....

 

mindig találok valami egész újat. és meglepőt róla..  önmagában is, de kezdenek kibontakozni az összefüggések is az életútjában

 

a mai meglepetést az 1907 május 14-i Népszava egyik cikkében találtam:, ami már a dátum miatt is felkeltette külön érdeklődésem, hiszen ebben az évben született az apám, ekkor 3 hónapos és pár  napos , s lám az apukája a cikk szerint épp a radikális  polgárok gyűlésén  vesz részt., vasárnap d.e.  10 órakaor a Lövölde nagytermében ,ahol az általános, titkos választojog megvalósitásáért állnak ki, illetve létrehoznak egy bizottságot a megalapitandó Polgári Radikális Párt előkészitésére amibe a nagyapám Dr Gonda Jenő ügyvédet is beválasztják...

 

jut eszembe a makói múzumban egyszer az egyik tárlóban az anyai nagyapámról , Löwinger Miksáról derült ki hogy mit csinált , hol volt, amikor az anyukám két napos volt... 1908. junius 22-én. Hát hol máshol, mint iskolában vizsgán iskolaszéki elnökösködött


úgy látszik a két nagyapám nem csak a nagy bajuszukban hasonlitottak egymásra....





















hanem a közéletiségükben is (mert sokmindent csináltak ám a közért is...)

de azért jó apák is voltak (ezt nem hivatalos kutatásaimból tudom)

sajnos a nagyapaságot nem érték meg...)

sajnos egyik nagyapámat sem ismerhettem... személyesen

ezért is ilyen izgalmas sőt megrázó , ahogy "ismerkedem" velük hivatalos forrásanyagokból

*****

2013. jan. 22.
hol volt nagyapám anyukám 3 napos korában?

 a kérdésre a választ a múzeumunkban kaptam meg, az egyik tárlóban...

a magyar kultura napja alkalmából invitáltak a múzeumba, (20-án..., nem, nem  22-én) ez alkalomból "ingyen tárlatvezetésre" is, de nem mondhatom, hogy barátságos meleg fogadott volna.... szó szerint didergető hideg volt (semmi fűtés), és bár sokan voltunk, nem tudtuk felmelegíteni a termeket, és a (jóllehet közvetlenkedő)tárlatvezetést se melegebbé varázsolni, rám is szóltak -. látva a fényképezőgépet a kezemben -,  hogy nem szabad fotózni, ki is van irva... gondolom főleg az olajfestményeket féltették... Sisiről 2 is van a múzeumban, egyik Barabásé (de a másik, az ismeretlenebb festőtől talán még jobb, bár szinte ugyanolyan),... azért titokban csináltam , főleg a "tömegről"egy vakutlan gyorsfotót- igazán imponálónak és megörökitendő aktualitásnak tűnt ez az érdeklődés a "magyar kultúra" iránt...

 

a tárlók előtt egy-két mondat hangzott el, nagy lépésekben, Makó történelmi korszakairól, de az is elég volt ahhoz, hogy  kicsit felborzolja a kedélyemet, s aztán egyre jobban... bizonyára az egyéni érzékenyégem is hozzájárult, de ördög tudja, azért nem hallgattam olyan nagyon szivesen, amikor a makói zsidóságról szó esett, és bár elismerték, hogy a hagymakereskedelemben elévülhetetlen érdemeik voltak, mégis állandóan éreztem valami olyan felhangot, a megkülönböztetését, ami bántó volt. Amikor a neológ és ortodox zsidók közti különbség ecsetelődött, úgy hangzott el a neológokról, hogy ők (egyébként itt zárójelben: mi is) , majdnem olyanok mint a magyarok, ugyebár szemben a pajeszos, kaftános (értsd: idegenszerű) zsidókkal,  Pulitzerrel büszkélkedhettünk egy következő tárlónál, (bár ők nem sokáig maradtak a városban), aztán Erdeinél elhangzott hogy hallhatunk, tudhatunk róla jót és rosszat is, de érdekes módon pl Horthyról semmi rossz nem hangzik el..., csak jóizű, anekdotázgatás a "tengernagy"ról, aki Galamb mérnökben (még egy makói hiresség, a Ford modell-lé),  felismerte, amikor látta, huszonvalahány év múlva, a régi szinténtengerészt.., meg azért is megemlitődött, mert jelen volt a Hősök szobra leleplezésénél, lám, ki is villan a fehér sapkája karimája a korabeli , s itt látható hiradó filmben, (milyen szerencse!meg hogy igyekezett minden szoborleplezésén jelen lenni) és bár egy tárlóban van a mellszobra József Attila képével,(hm...de hát igen, ez ugyanaz a kor)itt és most (az évekig makói) József Attiláról egy szó se hangzik el  (majd az Espersit házban - ahova közfelkiáltásra mégis csak átmegyünk-, bár ami ott elhangzott, vele kapcsolatban is, az is hagyott bennem rossz érzéseket...)
...de mielőtt átmentünk volna, rákérdeztem, mert emlékeztem, hogy jópár éve  találkoztam a nagyapám nevével egy tárló papirján, de most nem találtam a tárlót sem ott, ahol emlékeztem rá, a tárlatvezető ehhez nem tudott mit szólni, (de hát nem is az ő nagyapja..:)visszamentem hát a zsidósággal kapcsolatos tárlóhoz, és valóban ott, oldalt nehezen láhatóan de megtaláltam, amit kerestem (s még engedélyt is kértem a lefotózásához (sutyiban meg is kaptam a korábban rám szóló teremőrtől, psszt...de kösz a megértését)nos, ime... egy iskolaszéki jegyzőkönyv, amiben fel van sorolva hogy az iskolában az év végi vizsgákon mely FOTO1 iskolaszéki tagokat kérték fel a vizsgabizottságba, itt láttam meg nagyapám: Löwinger Miksa nevét, s kiváncsian megnéztem azt is, hogy vizsgáztatott, s mikor, igy tudtam meg, hogy 1908. junius 23-án, anyukám 3 napos korában hol is tartózkodott.  Hát biztos nem újszülött kislánya mellett, ezek szerint. (de hozott ő nagyobb áldozatot is... gyermekeivel a közért, iskoláért, amikor alapitotta a kereskedelmi iskolát, a következő tanévre épp középiskolás korba került gyerekét,anyu hugát nem a gimnáziumba iratta, mint korábban a többieket, hanem hogy ezzel is jó saját példát mutasson, az új, kereskedelmi iskolába (fájlalta is ezt humán, irodalmi érdeklődésű nagynéném egész életében... igaz, később hasznát vehette, mert főkönyvelő is lett.)

az Espersit házban "borultam ki" igazán... a kommentároktól.. olyannyira, hogy  nem is szivesen mondom..., hogy s miért, mert még mindig nem higgadtam le teljesen, ahogy felidéződik

Espersit baráti társaságának tagjairól volt szó, még az elején, a kiállított fotók alapján, és mikor Fried Ármin került sorra, szinte csak az emlitődött meg róla, (tán még a neve se!)hogy ... 1944-es haláláról sejthető, hogy milyen származású volt. (sic) (egyébként botlató kő is jelzi a makói utcán, egykori lakása előtt a sorsát), az igazán felháboritó az a  megjegyzés is volt, hogy nem tudja szerette-e, ezt a zsidó fogorvost József Attila, dehát ha már Espersit  baráti köréhöz tartozott, akkor megemlitendő... (nos az én magyar tanárom még úgy tanitotta, hogy a makóiak úgy tudják -ták, hogy ő volt az, akiről szólnak ezek a József Attila-i sorok a  sajátmagáról irt József Attila cimű versben:"egy zsidó orvostól kapott kabátot"...(irtam is erről, meg is jelent az ÉS-ben) , ja és  egyébként, megjegyezte tárlatvezetőnk Fried Ármin fotója előtt is, nagykegyesen, hogy nemigen látszik "más"nak.. (egyáltalán, miért kell ilyen megkülönböztető megjegyzéseket tenni? ha nevét meg nem is? (hiszen valaki mellettem álló kérdezte épp tőlem, a látogatók közül,hogy mi a neve...  - aztán mikor a 3.terembe értünk, elhangzott, hogy ha már ennyi(!) szó esett eddig a zsidókról,(sic!), akkor Makai Emilt is megemliti ... (jut eszembe, akkor Weisz Emilionál (alias Vén Emilnél), aki szintén a körhöz tartozott, a Rudnay művészteleppel,- is meg kellett volna emliteni a zsidó származását, s később, a József Attila teremben   Makai Ödön gyámnál is(?), sőt az Etelkával közös fotónál Homonnai Nándor fotós esetében is... ha már...

Azt már meg se emlitem, hogy a folyosón (a félhomályban is láthatóan) a régi makói képeknél az elsőn a Horthy park aláirás diszelgett... (csak nehogy valakinek eszébe jusson a mostani Petőfi park nevet "visszakeresztelni"...

 De szerencsére láttam a zsinagógák képeit is. A lerombolt neológét is... (azt is nagyapa is alapitotta)

(egyébként a neológ zsinagóga eredeti fotója  a múzeumi tárlóban is megvan,  bekeretezve, ahol a nagyapa neve is azon az iskolaszéki jegyzőkönyvön... hogy mégis csak happy enddel zárjam a múzeumi látogatást felidéző -kissé (vagy nagyon?) szubjektiv soraim...,

aliz2. :: 2013. jan. 22. 2:24 :: 8 komment :: Címkék: bosszúság, MAKÓ, múlt, múzeum, történelem, zsidóság

lányom a rádióbézsben

"2018.02.12. Hétfő - 15.00-16.00 - Fekete-fehér - Marton Éva

"Amit a férfiak írnak, abban van vigasz.
A nők csak ezt olvassák.
Amit a nők írnak, abban nincsen.
Olvassák csak ezt a férfiak."
Gyerekkorától ír, rögzít.
Legutóbbi - Anna visszafordul - verseskötetéért Artisjus irodalmi Díjat kapott.
A Magvető Kiadó főszerkesztője.
Turi Tímea költővel beszélgetek férfiakról-nőkről. Irodalomról. Költészetről. Hétköznapi dolgokról."
levéltári (most épp) nagyapakutatásom félbehagyva rohantam haza, szokásos idő előtt, idóben, hogy a dédunokájával létesitett beszélgetést hallgathassam az online rádion ....hát büszke lehetne rá a dédapja is!!!!
meg az anyja.. ha nem lenne eleve nem büszke, merthogy a lánya se...
érdekes volt a beszélgetés... jó volt hallgatni, még ha sok újat számomra nem is mondott (az tán baj is lenne),de az ahogy... mindenképp, meghát a riporterek megközelítése mindig más és igy más választ is hoz  elő).
most hallom, hogy a hangtárban megvan, ideteszem (ahelyett, hogy tudósitanék róla):
(igaz, majdnem egy óra,a de a zenék is jók közte!)
http://www.radiobezs.hu/radiobezs/radiobezs.archivplayer.page?szam=http%3A%2F%2Fwww.radiobezs.hu%2Fradiobezs_files%2FArch%25C3%25ADvum%2F2018%2Fhetfo1500.mp3

legújabbkori meglepetések a múltból

most nagybátyámmal kapcsolatosak

előzménye a hangosfilm cikkelye volt  : http://www.hangosfilm.hu/filmenciklopedia/gonda-laszlo

nem olyan rég tehették, fel a googleon találtam...

különösen a  forrásjegyzéknek örültem meg

most ennek nyomán a Színházi Életben kutatgattam a Levéltárban

és elő is jött a három oldal:

Színházi Élet 1929/40. ♦ 
Színházi Élet 1932/11. ♦ 
Színházi Élet 1932/21.

igy. az új szinésznövendékek névsorában Gonda László neve is...
(Országos Szinészegyesület Szinészképző Iskolájában)
(egyébként ismerős név csak Ágai Irén volt rajta kivül számomra)


Az igazi meglepetés viszont ez az oldal volt ---egy Király Szinházi bemutatóról (Éjféli tangó)



olvasom a fotó alatt a szövegben a mondatot , amiben a Gonda László szerepel:

"A látványos táncokat Gonda László tanította be"

(a szereplők közt egyébként -ismert nevek-:  Latabár Kálmán, Rátkai Márton) (sokat mesélt róluk)

és aztán nézegetem a fotót, a táncosokat, kit hogy" tanított be" azon...? kicsit ismerősnek tűnt a mozdulat, lám  mindenki magát taníthatja kicsit?



aztán látom oldalt a szöveget a fotó mentén:




igen,itt saját magát (is) tanította be...

 




ez tehát ő lenne,ő 21 éves korában, pont annyi itt, mint én voltam 1964-ben,amikor felnőttként újra megismertem,  (csak saját szerepben)


lm:


de ezt  is megkoreografálta a svájci tó mellett, emlékszem is :)

...ja, és hogy ne maradjak adós a harmadik megtalált oldallal, bár ott csak Intim Pista intimpitáskodik
ezzel:

"Gonda László, a Király Szinház új táncos színésze, kitűnő pesti polgári családból származik, az apja ügyvéd volt."

egyébként róla is hasonlóképp találtam fotót, mármint digitálisan...

 

első két hónapom mögöttese

átnéztem a múzeumban a születésem korabeli makói újságot sajátkezűleg (a levéltár az nap zárva ill. nincs ügyfélfogadása), most igazi sárguló lapokat forgattam... persze az anyakönyvi hírekben a születésem adatait nem találtam meg, itt se, sőt feltűnően kevés volt az anyakönyvi hír, azon belül is inkább csak az elhalálozások, elvétve házasságra bejelentések, kötések... talán a 2 hónap alatt kétszer olvashattam anyakönyvi hírekben születésekről.


azt viszont döbbenettel olvashattam a lapokban, hogy milyen világba is születtem bele....

1943 január, február... milyen fellegek tornyosultak a babakocsim fölött, és egyre sötétebben


a háború -

üzenetek a frontról, frontra,versek



harcok egyelőre csak a távoli fronton, de már elkezdődik bent is valami...

buzdítás és(vagy inkább) uszítás



a polgármester Bécsy Bertalan január 17-én (6 napos vagyok)..A LÉLEKÉBRESZTŐ címmel ír vezércikket a lapba, Gömböst magasztalja és régi munkatársát (sajtófőnökét),. Antal István propagandaminisztert, akinek Makóra látogatását készíti elő, lelkesen, (lelkesen is fogadják majd... a "lélekébresztőt), akivel - mint kiderül- egyetemi éveikben ők is munkatársak voltak  az egyetemi ifjúság vezetésében..a "nemzeti gondolat" felélesztésében."a zsidóság bomlasztó szerepét nála senki se ismerte tökéletesebben a 20-as évek derekán"  írja, s lám most újra van küldetése, küldetésük :"élet-halál harcunkban, melyet önmagunkért de egyúttal az egész európai kultúráért vívunk meg..." "Ez a háború, melyet a zsidóságfonta acélhálóval szövetségben tartott bolseviki- plutokrata nemzetek ellen viselünk, valóban élet-halára szóló harc, melyet csak sikeresen szabad befejeznünk. E háborúban nincs megalkuvás, mint azt a zsidók sugallatától révült egyének hiszik" és ma jön Antal István -Tyrtaiosként, megmentőként . aki a külső a doni front hős tetteihez idomíttatja a belső front katonáit...és erőt ad arra, hogy a külső és belső ellenség minden ereje és ügyes fondorlata  lepattanjon Lelkünk edzett pajzsáról"  

(vajon én is, már 6 naposan fondorlatos belső ellenségnek számítottam a vezércikkiró polgármester szemében?....)

van a lapban Hitler beszéd ismertetése is és Göbbelsé is...:"  veszélyben a Nyugat. A rohamozó bolsevik hadosztályok mögött már látjuk a zsidó "likvidáló" parancsnokságokat, ezek mögött feltűnik a terror, anarchia...a  Nyugat 2000 éves munkája van veszélyben"..."A nemzetközi zsidóság tiltakozik...a veszélyt nem nevezhetjük többé veszélynek , ha a zsidóságból indul ki"  "A zsidóság a romlás démona...stb stb...Sok volt   még olvasni is, nemhogy újra  leírni

s a reagálást nem különben:
"...érthető a mi következetes zsidó politikánk. Mi a zsidóságban minden ország számára közeli veszélyt látunk"....


hogy tudhattunk ilyen ellenséges , felhergelt légkörben élni?!

és még "csak"16 hó múlva deportáltak bennünket anyámmal, igaz, apámat már jóval előbb is be-behívták munkaszolgálatra,...ami ugyancsak eufemisztikus kifejezés...mint az még inkább, hogy ahonnan nem tért vissza


volt a lapban egy munkaszolgálatosokat érintő rendelet is:


 

jut eszembe találtam egy iratot, pontosabban a levéltárból kaptam vissza ... a hadiárva csomagban ... egy kérvény, amiben anyám kérelmezte a gettóból, hogy meleg holmiért a lakásunkba mehessen, mert nem volt velünk s apámmal  se téli ruha, nem gondolhatta, hogy ilyen hosszú időre (vagy örökre?)  "lakoltatnak ki"üldöznek el)  bennünket(?) az otthonunkból - a kérvény hátoldalán az iktatás mellett az elintézés hiányának lakonikus indoklása: a zsidók időközbeni elvitele miatt a kérdés tárgytalanná vált

nos: 1944 júniustól --- télen át - 1945 júniusig "oda"voltunk...meleg holmink (s egyebünk) nélkül... apámat már 1944 októberében megölhették... neki már nem volt szüksége meleg holmira... már nem fázhatott....


hogy is tudtunk ilyen világban élni/halni! hogy?!

.......

és most mi is van?

(s mi lesz még...honnan uszulnak ránk új ordas eszmék?

vagy nem is olyan nagyon újak...

túl sok szó és kifejezés nagyon ismerősnek tűnt ebben a 75 éves lapban... ha némileg módosultan is

és ez döbbent meg leginkább)

régi lapokban

A Levéltárban kutattam tovább, még a korábbi kiírásaim alapján, és megint volt pár kellemes meglepetésem...


apámról egy zeneszerzési díjról szóló hirnél a Tolnai Világlapban (ötvenvalahány oldal) , megjelent a fotója, is előbb azt hittem, hogy egy teljesen új, bár hasonlított az indexképére, de aztán összehasonlítás után láttam, hogy ugyanaz, csak ez sötétebb tónusú ...

 

érdekes volt,hogy amikor a keresőben csak a vezetéknevet ütöttem be (Gonda), s előbb egy másik hír bukkant elő, ami viszont apukám öccséről (ő Gonda László)is szólt, illetve ,hogy épp aznap 1931. szeptember 20-án nyílt meg a Király-szinház, amiben egy főszerepet játszott (20 évesen)
ja, ez az Újság c lap volt , ahol viszont az apámmal is  kapcsolatos hír azt árulta el, hogy a győztes dalokat már fel is énekelték Berlinben
nos, ez meg azért érdekes, mert mindig elgondolkodtatott, hogy a nagyanyám miért is Berlinben végzett Zeneakadémiát, most meg itt róla egy helyen azt olvasom, hogy Budapesten és Bécsben..(ami csak közelebb van) nade apám díjazott dala révén mégis volt valami közük , Berlinhez is csalédban maradva (persze lehet, hogy nagyanyám  járt Berlinben is mert hosszabb tanulmányútra is utalnak az újságban... de már nem tudom senkivel tisztázni, csak a korabeli lapokat böngészni - s ez is valami, sőt több mint gondoltam...(Nem is tudtam, hogy férjhezemeneteléig milyen aktívan koncertezett, és később is milyen szakszerűen, módszereit át is adva)tanított, A demokrata nagyapámról is rengeteg , fontos és büszkeségre (és szomorúságra) adó okot megtudtam... ) (majd róluk még külön írok, amit egy-egy blogbejegyzés el tud bírni) - aztán lehet, hogy összerakom a gyülekező mozaikjaimat egy nagyobb egészbe...ahol minden összefügghet mindennel,, bár biztos maradnak hiányzó részletek...
a múlt útjai is részben kifürkészhetők...s részben kifürkészhetetlenek, de egyre kevésbé, ha felfedjük
még bolyongtam sokfelé... valahova csak eljutok talán, persze leginkább ide a jelenbe akarok visszakanyarodni - netán némi tapasztalatokkal gazdagodva és felhasználva azokat - ha lehet, ha tudom .- a jövőnek is..
de szerintem az embernek kötelessége is megismerni az őseit, mint ahogy a múltját is, meg önmagát is...és tovább is adni amit megtudott, az utódoknak .... 
és ezek a dolgok össze is függenek, idővel biztos...

 

legújabb Páger-díjasunk

megvan a 17.

még egy díjátadást se hagytam ki, polgármesterek jönnek-mennek, hagymaház-igazgatók jönnek-mennk, de a Páger-díj átadása kisebb változtatásokkal marad...a makói születésű nagy színész Páger Antal emlékezete, és a nyomában járó újabb nagy színészek kitüntetése marad... igy kell ennek lennie, a művészet halhatatlan, ne is beszéljünk most se másról

 

Gálffi remek szinész, remek ember, jó volt látni, ha rossz szemmel is meg kissé messziről, de élőben a szinpadon, sőt -mert Berstein nap volt a Bartók rádióban is, s Juhász Előd emlékidézései kisssé lelassitottak, majdnem elkéstem a dijatádasról, de épp mikor beértem az alulába, pár méterre tőlem  láttam meg a dij várományosát.,állt a Páger szobor mellett, interjút adhatott, vagy fotózhatták, hiszen sok kedves és remek fotót láttam később kettejükről...

 



a dijátadás menete mindig ugyanaz...ami változik az a színészek igazán színes és változó egyénisége és személyisége. hiszen az a munkaeszközük is. igaz , hogy Páger színészi nagysága kapcsán mindig az u.n. "eszköztelenséget" emelik ki , és ezt várják el kivánalomként a Páger díjjal kitüntetendő színészektől is, de -most is szó volt róla, épp ez az, ami titok, megtanulhatatlan, de akinek van, van. Gálffi el akarta tanulni tőle..de mondja, nem lehet... azt tanulta tőle, nem kell semmit csinálni... de a másikra figyelni, igen...(egyébként szerintem meg Gálffinak is megvan a maga színészi "titka")


én először a Kenguru c. filmben láttam sokakkal , 75, 76-ban, egy akkori korszerű figurát játszott...

most a dijatádás után is megnéztem egy filmben,(másodszor!) - az Utójátékben, ott egy "halottat", aki meg-megelenik a fiának, hogy segítse, segitsék egymást...

láttam a Philemon és Baucis c. Makk Károly tévéfilmben, de abban a főszereplők Páger és Bulla Elma voltak...A színész édesapja, ki fiatal korában Páger és Bulla filmeket látott, ekkor kezdte először elhinni, hogy a fia tényleg igazi színész, hogy velük látta játszani.... emlékezett

Sajnálom, hogy nem láttam igazán színpadon. talán csak épp itt a hagymaház szinpadán egy karácsonyi ajándékelőadáson (közszolgálati nyugdijasoknak) egy kettős kamaradarabot Hernádi Judittal.. 


itt a beszélgetés után volt egy ráadás, miután mindenki elhagyta a színpadot... megállt a színpad bal szélén a lejárat előtt--- és némi várakozás után visszafordult... és középre állt

és elmondott egy verset

Téni bácsinak küldöm fölintett hátra, Páger kalapos képéhez-
de rólam szól, - tette hozzá:

Arany János: Sejtelem

 

 
Életem hatvanhatodik évébe’
Köt engem a jó Isten kévébe,
Betakarít régi rakott csűrébe,
Vet helyemre más gabonát cserébe.

 

És ahogy elmondta, elmondhatatlan, a harmadik sornál legyintve...

Ne, ne szóljon róla a vers! Még sok szerepben akarnám látni. Az Örkény színházban...

(de hát nekem még inkább lehetnének "sejtelmeim" életem 76. évében...)- rólam szólók - amik ezt megakadályozhatják...)


---itt látható. hallható az egész dijátadási ceremónia (a makói televízió felvette az egészet, láttam, pont előttem...)
a  meglepetés vers is ott van a legvégén, de az is érzékelhető, hogy a felvételt készítő operatőrt is meglepte...), váratlanul érte):




Timi irodalmi artisjus dija

a hirt az MTI már 25-én nyilvánosságra hozta (csak én itt - ritka módon -visszafogtam... magam...:)

"Turi Tímea Anna visszafordul című verseskötetéért kapja az elismerést. Az 1984-ben, Makón született költő 2008-ban, kommunikáció és magyar szakon szerzett diplomát a Szegedi Tudományegyetemen, majd ugyanitt volt az Irodalomtudományi Doktori Iskola hallgatója. 2012-től a Magvető Kiadó szerkesztője, 2017-től főszerkesztője. Az Anna visszafordul kötetet „fájdalmas, gyönyörű és megrázóan hétköznapi alanyi költészet”-ként jellemzi Grecsó Krisztián. Méltatásában hozzáteszi: „majdnem rezignált és majdnem kiábrándult, de mindenképpen bölcs és alázatos líra ez, a test árulásairól, a lélek esendőségéről, a házasság megcsontosodásáról, a kopott és tovább kopó dolgainkról, arról, hogy szeretni mekkora kockázat… Az Anna visszafordul érett költészet, egy fontos költő fontos kötete.” Turi Tímea 2012-ben Király István-díjban, 2016-ban Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjban részesült."


https://www.prae.hu/index.php?route=news%2Fnews&aid=32659 


a teljes laudáció (Grecsó Krisztiántól):


Turi Tímea: Anna visszafordul

Úgy nem kezdünk laudációt, hogy a költő fiatal és szép. Nem csak, mert nem píszí, de a díjazott kötet szempontjából lényegtelen is, elvileg, aztán mégis az a helyzet, hogy ez az „elvileg” csak részhalmaza a valóságnak, illetve a személyes valóság egyéni olvasatának, ennek a fájdalmas, gyönyörű, megrázóan hétköznapi alanyi költészetnek, amit Turi Tímea az új kötetében, az Anna visszafordulban csinál. Majdnem rezignált és majdnem kiábrándult, de mindenképpen bölcs és alázatos líra ez, a test árulásairól, a lélek esendőségéről, a házasság megcsontosodásáról, a kopott és tovább kopó dolgainkról, arról, hogy szeretni mekkora kockázat. Aztán megnézi az olvasó a költő portréját, nekem nem kellett, ismerem, és nem érti, hogy egy ifjú ember hogyan olvashatja ilyen rétegzetten az életet, hogyan lesett be a belső ruhatárba ennyire a korán. Hogy lehet bölcs és elfogadó, megértő és higgadt, és mégis kíméletlenül őszinte. Gyilkosan pontos jelzők, csontig ható „elemzések”, leírások, és bár ez összeférhetetlennek tűnik, egy kritikusan objektív, csontosan realista, mégis dalszerűen könnyed és érzéki versnyelv az övé. Portrék, mélynyomatok, látleletek a városról, az országról, és arról, milyen ezen a tájon feleségnek és anyának lenni. Az Anna visszafordul érett költészet, egy fontos költő fontos kötete.  

Valuska fotója:


Az artisjus rövidfilmje :




....     a hir Makón, a szülővárosban:    

Délmagyar január 26-án:

"Az ország egyik legrangosabb irodalmi elismerését, az 

Artisjus Irodalmi Díjat február 1-jén adják oda a tegnap 

megnevezett alkotóknak.


...a szegedi egyetemen végzett Turi Tímea is megkapja az Artisjus-díjat az Anna visszafordul című verseskötetéért. A makói születésű költő jelenleg a Magvető Kiadó főszerkesztője "
 
http://www.delmagyar.hu/mako_hirek/artisjus-dijat_kap_turi_timea/2547209/

---

Makói Hiradó-ban interjú is:
Turi Tímea verseskötetéért kapja az Artisjus Irodalmi Díjat
A makói születésű költőnő a tavaly megjelent, Anna visszafordul című verses kötetéért veheti át február 1-jén az Artisjus Irodalmi Díjat a budapesti Music Centerben kezdődő ünnepségen. 
....
 Nagyon örültem neki, nagy megtiszteltetés ez a díj. Azon elismerések közé tartozik, amely szakmai kiválasztása miatt okoz örömöt az embernek – válaszolta Turi Tímea, amikor azt kérdeztük tőle, mit szól, hogy a költészet kategóriában Artisjus Irodalmi Díjat vehet át.
.....
A költőnő legutóbb 2012-ben kapott Király István-díjat. Azt mondta, hogy a két elismerés közt az a különbség, hogy míg a Király István-díj esősorban értekező munkáknak szokás odaítélni, s mely elismerés magándíj, melyet a Király István Alapítvány hozott létre, addig az Artisjus Díjat minden évben szépíróknak ítélik oda a jogvédő szervezet.
– A Magvető Kiadó Időmérték sorozatában tavaly áprilisban megjelent Anna visszafordul című verseskötetemért kaptam az elismerést. A kötetben különböző irodalmi, mitológiai, bibliai alakok történetét próbálom újra elmesélni – sajátosan női szempontból – jellemezte a kötetet. Arra a kérdésünkre, mit jelent neki, hogy Makóról származik azt mondta: – Mindenképpen sokat jelent számomra a makóiság, hiszen olyan útravaló, amit a szülőváros tud adni, amelyből az ember egész életében tud táplálkozni. Makón különösen erős volt mindig a művészeti képzés, tehát nagyon-nagyon sokat tanultam, amit a mai napig tudok hasznosítani – mondta.
Túri Tímea az akkori nevén Bartók Béla Általános Iskolába járt, melynek akkor Gilinger Katalinvolt az igazgatója. – Ő egy olyan közeget tudott teremteni, amiért a mai napig hálás vagyok. Olyan világos értékrendet adtak át már nagyon korán a gyerekeknek, amihez később is lehet igazodni – tette hozzá a költőnő.
Turi Tímea 1984-ben, Makón született. 2008-ban, kommunikáció és magyar szakon szerzett diplomát a Szegedi Tudományegyetemen. 2012-től a Magvető Kiadó szerkesztője, 2017 júliusa óta főszerkesztője. Művei: Jönnek az összes férfiak (Kalligram, 2012), A dolgok, amikről nem beszélünk (Magvető, 2014), Anna visszafordul (Magvető, 2017).
...https://makohirado.hu/2018/01/26/turi-timea-verseskoteteert-kapja-az-artisjus-irodalmi-dijat/#respond
*****
 
Makói Városi Televizió (február 2.)


****
süti beállítások módosítása
Mobil