erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

a kislány

2018. március 05. - gond/ol/a

A kislány
Homonnai fényképészmester 
diszletes műtermében
virágot tart a kezében
de csak úgy mellesleg lezseren
keresztben maga előtt
lelógatott kezében
gyönyörű a csipkés fehér ruha rajta,
de azt is természetesen hordja
göndör haját egy masni tartja
egybe jobb oldalt
de nem kiglancolt szinte kókadt
az arca gyönyörű, de nem mosolyog!
Nincs oda semmitől se
pedig még a cipője is
kisuvikszolva ragyog
benne a fehér zokni
is  ragyog bár
kissé legyűrődve
olyan természetes
ez a gyerek
olyan édes
ahogy mindent olyan
magától értetődőnek vesz
és olyan elszánt
és kissé dacos öntudos
ahogy áll és vár…
pedig még nem tudhatja
hogy évtizedek múlva
ő lesz az anyukám!

 

ama napsütötte sávunk

merem állítani, hogy Petri Györgyöt (koromnál- koránál fogva, u.i. egyidősek vagyunk/voltunk) és személyes affinitásból is, jóval előbb ismerem, illetve fedeztem fel magamnak, mint sokan mások
mostanság, akik úgy beszélnek róla, mintha.. pedig dehogyis

voltak kedvenc (korai) verseim tőle, mik megszólítottak,, a tárcámban kimásolva , saját betűimmel , mintegy sajátommá téve, őrizgettem, mint afféle mottókat, szentenciákat. Különösen a Magyarázatok M számra kötetből...(én is folytonmagyarázkodtam, magam előtt is . ), meg jó volt megerősítést kapni ezzel a mondattal pl. "minden bizonytalan" a saját bizonytalanságomra, közösen  megosztható bizonytalanságunkkal mintegy feloldani azt

ez a mostanság sokat idézett vers.. nem tartozott közéjük, de azt hiszem jóval később is irta, csak a vers történetének ideje korai "961...érettségim, egyetemi felvételem éve)

mindannyian el akartunk/akarunk jutni ama napsütötte sávig ( netán mindig is napsütésben* lenni!)
nem is szeretem azt a verset, pokoli , csak a szállóigévé lett utolsó mondata miatt (persze így élesebb a kontrasztja, a sötétből a világosra...)

de  amikor ilyet látok,




ilyen napsütötte sávokat

mindig rá gondolok, mert ama napsütötte sáv már tőle van

és akárhonnan is , de oda  el akarunk jutni, el kell jutni, oda akarunk eljutni...valamennyien

tegnap nem sikerült, mire kiértem (csigalassan szedem magamra a gönceim, és ebben  a hidegben , nem elég egy ruhát magunkra kapni), mire kiértem, eltűnt a napsütötte sáv


ma erősebb volt a napsütés,,korábban is keltem, és maradt belőle... szerencsére..nekem is


de túl hideg volt kint! semmi jó nem lehet egyszerre...

------


* tényleg egész véletlen az előbb egy régi írólap tasakban cetliket találtam, 1990-ból, lányom 6 éveskori aranymondásait, az egyiken ez állt (ha már a Napról van szó... itt is, már egy ideje) :

Egész nap, (sőt napok óta) esik az eső. Taxira várunk az eresz alatt.

  -Ugye , ha te Nap lennél, mindig sütnél? 


  

még egy régi téli emlék

még egy régi téli jeges-havas emlék ezúttal egy téli Visegrádról

van képem is hozzá, valahol...csak a szkennerem meg a fényképezőgépem is rossz
a vers megvan: kelt: Visegrád, 1963. márciusában (egy egyetemi kirándulás alkalmából, a befagyott Duna partról) 20éves vagyok.

Sok viz ( jégkönnycsepp is) lefolyt azóta...

CSODA A PARTON

A jégtáblák fehérek és hűvösek voltak.
Fázósan s gyáván összebújtak a havon.
A Duna ott illant mellettük szabadon,
De ők megdermedtek vakon, mint a holtak.

Bús vakok voltak és süketek és bénák;
Nem látták a Szép csodálatát arcomon,
Nem hallották önfeledt, tiszta kacajom,
Összefagyva, sirva, dideregtek némán.

Sírtak. Mintha most is látnám jégkönnyüket,
Amint méltósággal a Dunába csordul,
De egy pillanatra fájón visszafordul,
Hogy búcsút intsen: "most örökre elmegyek"

Eltűnt. A Duna magába fogadta őt,
S együtt rohant vele a Nagy Tenger felé,
Kín, öröm és pihenés elé...
A Duna és ez a kis megolvadt jégkönny.

S a jégtáblák egyszerre csak látni kezdtek ,
Tudták, érezték, hogy ott vagyok a parton,
Nézték, amint fejem a kezemre hajtom,
És megsimogattak hűvös lehelettel.

Komor, fagyos bénaságuk felengedett,
Csalogattak láthatatlan tagjaikkal,
Mosolyogtak nedves, fagyos arcaikkal
Akárcsak egy mély álomból ébredt gyerek.

Rájuk mosolyogtam hát én is, cinkosan;
Titkunk közös és egyedül csak a miénk.
Mi tudjuk csak, hogy az imént csoda történt:
Cifra fátyla mögül kikacagott a Nap.

De ez a mosoly hamar arcomra fagyott,
Eszembe jutott, amit ők nem tudhatnak,
Hogy egy-két nap múlva csendben elolvadnak,
S csak egy emlék marad belőlük -
                               mit az idő még meghagyott

(Sokáig álltam ott a parton egymagam...
És gondolkodtam életről, halálról,
A boldog percek múlandóságáról,
S hogy az életben a halál is benne van.

A Nap fénysugarát megcsóválta fönt.
Talán azt hitte, sírok, szenvedek.
"Boldog vagyok" - sóhajtottam - és elégedett
...A Nap egyre fényesebben tündökölt...

---

ma, 55 évvel később, 75 évesen, viszonylag hamarabb ültem az iróasztalom elé, és kitekintve az ablakon a szembelévő fa mögül a Napot, ugyanazt a Napot láttam, örültem neki, mint mindig, most is: (De azt hiszem, ő már nem ismert meg)

 

a hó változásai

 

  • olyan szép a friss fehér hó, tegnap pillanatok alatt lett fehér a táj, és mára is maradtak letaposatlan fehér, érintetlen foltok...


tegnap este a biciklit tolva elmentem bevásárolni a közeli áruházba, még esett is a hó, fölöttem is, és fehér volt előttem is szinte minden,,,alig mertem rálépni

eszembe jutott egy régi versem, 20 évesen írtam, s fő ihletője, indító élménye  az volt, hogy mikor hétvégén egyszer késő este jöttem haza az állomásról, az utcánkra befordulva, a buszról leszállás után, olyan szűzien, csillogott, szikrázott előttem a hó, hogy tényleg megtorpantam, hosszan álltam előtte, gyönyörködve benne, és egyben kétségbeesve, hogy ne kelljen belelépni...tönkretenni...ezt a tiszta szépséget

 

ez a kicsit kimódolt , teoretizáló, esztetizáló vers lett belőle. de az alapélmény megmaradt, csak én változtam, az affinitásom,,,azért, meg a hóból is kevesebb van mostanság...s a rátaposásokból, eltaposásokból jóval több


ESZTÉTIKA TÉLEN

Összetaposták a havat
(Oda a tisztaság)

Egyszer már felengedett.
egyszer már megtörték
sárral befröcskölték
az emberek

Valamikor fehér volt
tiszta és szelid
Hó volt. Gyermeket
szánt csalogató

Most felnőtté lett
Megkérgesedett
Többé nem csillognak rá
vibráló szemek

Haszna sincs
Az emberek belebotlanak
nem tudják mi lakik
a piszkos hó alatt
gyűlölik mert szennyes
elavult s ő vár
új életet vagy feltámadást
tisztító vihart

A tisztaság szennyé lett
A vádégbe kiált

Mit tett az Ember
Csodából limlomot
derűből gyászt
tisztaságból mocskot
(Ő taposta rá a sárt)

Pedig csak érte élt a Tiszta
Szép volt és szelid

Tisztítani akart
S mocskos lett maga is

****

Mert az Eszmei Szép
csak magában él
S mig él - csak egy pillanat

Ami az imént szép volt
most piszkos jég, sár
később bosszantó csatak

Mert a Tiszta Szép
lábbal tiport hótengerében
elmerül az eszmei

De járni kell valahol
és nem az égben
hanem itt a földön, a havon
és ez is szép - hisz emberi

és akkor látom, hogy
Eszme és Valóság
nem is olyan távol áll

s a Tiszta Szép tisztíthat
s csak akkor tisztit igazán
ha járunk rajta, benne élünk
mint igazi részesek
s átérezzük létezését
ahogy csak lehet

S akkor a hó mi sár lett
s elhasznált kacat
még tisztán belénk költözik
s földön járva
lucsokban is
ott él mint Igazi Szép
egész tavaszig

-----

hm

 

mi a történelemben és bennünk a történelem

1944 június...háború, deportálás, bombázás - sínek mellett , gyors , rohanós menetben, én mindent alulról látok, szoknyák alját is, és felülről fülsiketítőn süvöltő ijesztő zajokat, és furcsa kis fekete hosszúkás tárgyakat csoportban lefelé zuhanni fölöttünk-mögöttünk, egy állomásépület felé tartunk... ... (remélem jól emlékszem, bár senki nem mesélt róla, de ez lehet első emlékem, és főleg "hang"képem, csak utólag döbbentem rá, hogy azok az apró süvítő micsodák az égből bombák lehettek...) (de mire lehet emlékezni másfél évesen?, arra ami a legerősebb...)


1945 május vége vagy június eleje egy rét közepén egy tó, abban fürdünk (ez volt a felszabadulásunk Theresinből?), kapok egy tábla csokoládét is, egy orosz katonától

ezen a képen már itthon a Rózsadombon, anyu unokatestvérénel vagyok "felszabadulva":


1949? államosítás (iskolából jövök haza, idegen, morcos emberek vannak nálunk írják fel még a csillárt is, az előszobánkat ,kis szobánkat (ahol albérlőnk volt) el is veszik, befalazzák, ezzel a rendes főbejáratunkat is (később lent a konyhánkat is) anyu átrendezi a bútorokat... a szalongarniturát a befalazás elé rakja a belső szobából (a "szalonból") (amit lezárt és mondta, ne is beszéljek róla, mert azt is elvehetik)

1953 Sztálin halála -  vigyázzban állunk, az általános iskolában, sírunk .... 


1956 október vége ....az ötágú vöröscsillagos  szovjet emlékműdöntésen nem vagyok ott, a gimi előtt,  az ált iskolánkban (ez már másik), a felügyelőtanár azt mondja, hogy ő azt se mondja, hogy menjünk, azt se hogy igen...én haza megyek: anyu félgyógyultan fekszik otthon, a szegedi klinikát , ahol feküdt, kiürítették..., közlöm vele az utcán felszedett röpiratból, hogy visszakapjuk a házunkat, csak mosolyog, nem is érdekli már...


1956 november  eleje, tankok kísérnek a macskakövön iskolába menet, felverik az utca csöndjét

1961. április 12 Gagarin űrrepülése - rádión halljuk, anyu sír, miért, kérdem lelkesen, de ő csak sir, tán maga se tudja miért vagy nagyon is....

1961.május. a ballagáskor velem mondatják a beszédet a visszaállitott hősi emlékmű előtt, nem is ellenőrzi a kulturos tanár, megbizik bennem, pedig alig tudom összehozni, tele van javitgatásokkal a piszkozatom... de túlesek rajta hamar, röviden, csak azt nem értem később egy fotón, hogy miért néznek olyan feldúltan é s ellenségesen(?) rám szemben az iskolatársak(?).. (vagy utólag magyarázom be?)




1962 október  Kubai rakéta válság - egyetemi kollégium, másodévesek vagyunk,. pánik, mindenki azt hiszi itt a világ vége, de legalább is háború lesz, szobatársam azon siránkozik, hogy még nem  is volt igazán együtt a vőlegényével...

1968. június 6 Robert Kennedy megölése...gimis osztályommal kirándulás a szegedi füvészkertben vagy szarvasi arborétumban, mér nem is tudom, csak azt, hogy  ott halljuk döbbenten, a virágágyasok közt a hirt... - később kolleganőm felemlegeti, hogy azokban a napokban összefutva a gimifolyosón, rászóltam, hogy  "mit mosolyogsz, most ölték meg Kennedyt"


1968 augusztus 20- prágai bevonulás:  Bécsben vagyok  a nagybátyáméknál, aki reggel azzal ébreszt, hogy "kitört a 3.világháború" Mindenki odavan, félnek(?) Rizikós, hogy tudok hazautazni? de nem értik én miért vagyok oda, hiszen tudok oroszul... bennem a bizodalmuk:), nem is félek már, inkább szégyellem magam(?)   közvetítéseket hallgatunk-nézünk Prágából, a Vencel térről, szinte megállás nélkül (újra kezd viszolyogtatni a német nyelv hangzása, ez még 44-ben épülhetett belém - most látok életemben másodszor tankokat)

 

1970-es árvíz, kitelepítés Vásárhelyre, nő, gyerek nem maradhat a városban, Makón, a csordultig teli Maros partján...én egyszer visszaszökök, engedéllyel, az írásbeli érettségi dolgozatokért, amit a legfelső szekrénypolcra raktam,,,biztonságból, még mielőtt ripsz-ropsz evakuáltak bennünket...s abban se voltam biztos, hogy becsuktam-e az ablakot , redőnyt a sietségben, megkértem egy férfikollegám, ha felénk jár, tegye meg, hát épp most csapódik az általam előbb kitámasztott redőny rám, köszönöm...:)

 

1986 április 26 Csernobil . hajnalban Amerika hangján hallom a borzoló híreket a csernobili atomerőmű balesetről, széljárásról...ami erre is jöhet...,pánikba esem, hideg ráz vagy az ideg, lányom másfél éves pirospozsgás majd kicsattan,,,,


 azt se tudom mit csináljak, mit adjak enni majd neki, merjünk-e kint sétálni,úgy vásárlom a tejporokat az üzletben, még hosszú ideig, hogy a szavatossága ill gyártása minél régebbi legyen , de legalább is a baleset előtti......

1989 rendszerváltás...környékén :  kislányom székre állva parodizálja a parlamenti tudósításokat, politikusokat, karikaturákat gyárt az aktuális politikáról (Gorbacsovról is!) ..


 lásd Ex Symposion  "rendszerváltás gyerekszemmel" c. számában... s igy emlékszik vissza:(érdemes elolvasni)
http://exsymposion.hu/index.php?tbid=article_page__surfer&csa=load_article&rw_code=_3007

(én is benne vagyok ám: fontos szereplőként:

 "Anyukám feljegyzi az összes aranyköpésnek vélt mondatomat, így a politikai indíttatású szövegeimet is; az évek alatt, amíg nem tanulok meg írni, tucatnyi kockás füzet telik meg anyám kiolvashatatlan felnőttbetűivel. Szorgalmas titkárnő és valódi ügynök ő, gyerekkorom jelentéseit felnőttkoromra tartogatja. Néha már idegesít is, hogy ha hozzá beszélek, csak a görnyedt hátát látom, ahogy a füzetei fölé hajol, másrészt viszont ez adja is alám a lovat, mint Petőfi Sándor a csatában, egyre kevésbé kételkedek abban, hogy milyen fontos, amit mondok.


 1989. október 23: a köztársaság kikiáltása , a zászló kitűzése ---én angol átképzésen vagyok Szegeden, (mert ugye az orosz már nem kívánatos idegen nyelv) megszakítva az órát nézzük a tévén ahogy Szűrös Mátyás a parlament egy ablakán  kihelyezi a nemzeti színű lobogót, emelkedettséget akarok érezni, de valahogy nem megy, a látott kép nem elég nagyszabású hozzá, meg a helyzet se
és innen elég kusza minden ,azt hiszem abba is hagyom, még nem elég a rálátásom...a közelmúltra, a gyors váltásaira, változásaira...
és lehet, hogy már nem is lesz

(a múltat viszont egyre élesebben látom, ez is valami)

várakozásaim

soha még nem vártam ennyire tavaszt

mindig is a reménytelen várakozásaim
voltak a legerősebbek

most is olyan reménytelennek tűnik
hogy lesz-e még tavasz
egyáltalán
ebből a sáros
ködös nyirkos
nem is igazán téli
mert semmilyen világból

felbomlott a rend
kint és bent

mire is  várok?

ahogy rég megirtam
pont úgy
még mindig
s tán hiába:

"Valami felismerésnek kellene most jönni.

De még csönd üli meg agyamat
S szívemet teleharangozták a hamis ünnepek

Várok.
Csönd lesz tán szívemben is.

Szétnézek:
  eltűnő kezed int
  csukódó ajtók résein

Fülelek:
   halkuló dalt hurcol a szél:
   "Nem úgy van most mint volt rég..."

Álmodok:
   de már vaskemény tényeket
  magasló falakat, szétpergő éveket.

Gondolkodni még nem tudok.

Agyamban csönd ütött tanyát
s szívemből még nem költözött el a lárma

Várok

valami 
lehetetlen 
harmóniára"

------

most is
pont igy
még mindig

hiába

akiért...

nekem ő az egyik Szerelmes biciklista marad, 




meg József, aki Esztert meg akarja találni a popfesztiválon, 








 (bár láttam a Popfesztivál 40-ben is, a Vigben, ahogy visszanéznek önmagukra (Almási Évával-Eszterrel).
 
 
meg itt Makón Tamburásként... (ez a szerep, amit végigjátszott a Vigben, már a rosszulléte után is), és visszatért...nem akart szinpad nélkül élni...
 
meg... meg... megmarad emlékezetemben biztos... amig még én...de hát kortársak vagyunk/voltunk...s nem is kérdem kiért szól a harang...

szépitő hazugságok

kendőzések, sminkek, átalakitások...stb

 

mostanában a faceboookon mindenki megszépül,. egy szépítő program felhasználásával..mindenkiből filmsztárt eszkábálnak

 

 

 

persze, nem birtam  ki, hogy ne próbáljam ki, én is, több variációban is,egy már bejáratott tesztoldalon...

 

ki kell választani a fotóink közül egy elölnézetest, és azt a program gondjaiba bízni, s a végén kijön a... csalás, egy gyönyörű képmás

 

a te  képed alakitották át, látszólag semmiségekkel, mégis a végeredmény ideális és nem is te vagy, vagy mégis? ilyen is lehetnél? sminkkel,? több odafigyeléssel? lágyabb mosollyal?

 

tanulmányozom azt a hajszálnyi váltást, ami ilyen jelentős változást eredményez

 

 

 

de úgy látom, a szép végeredmények jobban hasonlitanak egymásra...mint az átalakitott alapképekre

 

a csúnyább kiinduló pontok különbözőbbek

 

lám, egy újabb variáció Tolsztoj Anna Kareninájának első mondatára?

 

minden csúnyaság különböző, de a szépség egyforma ?

 

unalmas!

 

maradjanak a ráncok, és az igazság!

 

(sose sminkelném magam, csak az és olyan tudok lenni aki és amilyen

 

de azért kár hogy nem vagyok ilyen szép , csak ezekkel a csaló trükkökkel..:(

 

 

(jelzem, kipróbáltam fiatalkori képpel is az átváltoztató programot, hát szinte semmit nem változtattak, ja igen, akkor még nem kellett volna - mondta is anyukám mindig - bár akkor még nem hittem - hogy a fiatalság önmagában is szép

)

.

vezetékes telefonálások

rég van mobil telefonom, de nem mondtam le a vezetékest se, nincs is szándékomban

(ha hiv egy ismeretlen kft, reklámozni valamit, vagy egy politikusi géphang., már azonnal leteszem...)

de ezen a régi szerkentyűn lehet jókat beszélgetni, régi hagyományos, ráérős módon, (nem is melegíti a fülem)....ha hívnak rokonok külföldről, mint tegnap az unokanővérem, (különösen mióta a skypom vacakol) , meg régi barát... mint ma este is

a mobilon beszéltem épp a lányommal mikor hallottam a másik szobából a telefoncsöngést, úgyhogy egy ideig a bal fülemen a mobillal a lányommal, a jobbon a vezetékesen a régi barátnőmmel beszélgettem..

 

tulajdonképpen épp a lányom miatt hívott,mert egész véletlenül hallotta a klubrádióban az interjút vele, meg egyúttal gratulált az artisjus dijához. mint büszkeségünknek... igen így :)


sokat-sokat beszélgettünk, pedig már évek óta nem...de mégis...

na majd ezután,,, mozgásban eléggé korlátozott ő is, de hát a beszélgetéshez nem kell utazni, mozdulni, legfeljebb csak át a másik szobába....


itt még , jó pár éve , sőt évtizede a gimi udvarán, két tanóra közti szünetben, vagy inkább lyukas órán? mint kollegák...a virágágyas peremén :)




előbb hívott a lányom , újra, jó éjszakát kívánni, s közben megint megszólalt a vezetékes, unokabátyám hivott, Kanadából - vele is nagyon rég beszéltem...

(mi most ez a vezetékes dömping? 

közéleti nagyapáim

újabban az apai nagyapám "kutatom" a Levéltárban (ill az Arcanum oldalain),  5 oldal, több mint 90 cikkely van róla, majd a végén (ha odáig eljutok) kronológiába rakom, rendszerezem, dolgos, hasznos élete fellelhető adatait .....

 

mindig találok valami egész újat. és meglepőt róla..  önmagában is, de kezdenek kibontakozni az összefüggések is az életútjában

 

a mai meglepetést az 1907 május 14-i Népszava egyik cikkében találtam:, ami már a dátum miatt is felkeltette külön érdeklődésem, hiszen ebben az évben született az apám, ekkor 3 hónapos és pár  napos , s lám az apukája a cikk szerint épp a radikális  polgárok gyűlésén  vesz részt., vasárnap d.e.  10 órakaor a Lövölde nagytermében ,ahol az általános, titkos választojog megvalósitásáért állnak ki, illetve létrehoznak egy bizottságot a megalapitandó Polgári Radikális Párt előkészitésére amibe a nagyapám Dr Gonda Jenő ügyvédet is beválasztják...

 

jut eszembe a makói múzumban egyszer az egyik tárlóban az anyai nagyapámról , Löwinger Miksáról derült ki hogy mit csinált , hol volt, amikor az anyukám két napos volt... 1908. junius 22-én. Hát hol máshol, mint iskolában vizsgán iskolaszéki elnökösködött


úgy látszik a két nagyapám nem csak a nagy bajuszukban hasonlitottak egymásra....





















hanem a közéletiségükben is (mert sokmindent csináltak ám a közért is...)

de azért jó apák is voltak (ezt nem hivatalos kutatásaimból tudom)

sajnos a nagyapaságot nem érték meg...)

sajnos egyik nagyapámat sem ismerhettem... személyesen

ezért is ilyen izgalmas sőt megrázó , ahogy "ismerkedem" velük hivatalos forrásanyagokból

*****

2013. jan. 22.
hol volt nagyapám anyukám 3 napos korában?

 a kérdésre a választ a múzeumunkban kaptam meg, az egyik tárlóban...

a magyar kultura napja alkalmából invitáltak a múzeumba, (20-án..., nem, nem  22-én) ez alkalomból "ingyen tárlatvezetésre" is, de nem mondhatom, hogy barátságos meleg fogadott volna.... szó szerint didergető hideg volt (semmi fűtés), és bár sokan voltunk, nem tudtuk felmelegíteni a termeket, és a (jóllehet közvetlenkedő)tárlatvezetést se melegebbé varázsolni, rám is szóltak -. látva a fényképezőgépet a kezemben -,  hogy nem szabad fotózni, ki is van irva... gondolom főleg az olajfestményeket féltették... Sisiről 2 is van a múzeumban, egyik Barabásé (de a másik, az ismeretlenebb festőtől talán még jobb, bár szinte ugyanolyan),... azért titokban csináltam , főleg a "tömegről"egy vakutlan gyorsfotót- igazán imponálónak és megörökitendő aktualitásnak tűnt ez az érdeklődés a "magyar kultúra" iránt...

 

a tárlók előtt egy-két mondat hangzott el, nagy lépésekben, Makó történelmi korszakairól, de az is elég volt ahhoz, hogy  kicsit felborzolja a kedélyemet, s aztán egyre jobban... bizonyára az egyéni érzékenyégem is hozzájárult, de ördög tudja, azért nem hallgattam olyan nagyon szivesen, amikor a makói zsidóságról szó esett, és bár elismerték, hogy a hagymakereskedelemben elévülhetetlen érdemeik voltak, mégis állandóan éreztem valami olyan felhangot, a megkülönböztetését, ami bántó volt. Amikor a neológ és ortodox zsidók közti különbség ecsetelődött, úgy hangzott el a neológokról, hogy ők (egyébként itt zárójelben: mi is) , majdnem olyanok mint a magyarok, ugyebár szemben a pajeszos, kaftános (értsd: idegenszerű) zsidókkal,  Pulitzerrel büszkélkedhettünk egy következő tárlónál, (bár ők nem sokáig maradtak a városban), aztán Erdeinél elhangzott hogy hallhatunk, tudhatunk róla jót és rosszat is, de érdekes módon pl Horthyról semmi rossz nem hangzik el..., csak jóizű, anekdotázgatás a "tengernagy"ról, aki Galamb mérnökben (még egy makói hiresség, a Ford modell-lé),  felismerte, amikor látta, huszonvalahány év múlva, a régi szinténtengerészt.., meg azért is megemlitődött, mert jelen volt a Hősök szobra leleplezésénél, lám, ki is villan a fehér sapkája karimája a korabeli , s itt látható hiradó filmben, (milyen szerencse!meg hogy igyekezett minden szoborleplezésén jelen lenni) és bár egy tárlóban van a mellszobra József Attila képével,(hm...de hát igen, ez ugyanaz a kor)itt és most (az évekig makói) József Attiláról egy szó se hangzik el  (majd az Espersit házban - ahova közfelkiáltásra mégis csak átmegyünk-, bár ami ott elhangzott, vele kapcsolatban is, az is hagyott bennem rossz érzéseket...)
...de mielőtt átmentünk volna, rákérdeztem, mert emlékeztem, hogy jópár éve  találkoztam a nagyapám nevével egy tárló papirján, de most nem találtam a tárlót sem ott, ahol emlékeztem rá, a tárlatvezető ehhez nem tudott mit szólni, (de hát nem is az ő nagyapja..:)visszamentem hát a zsidósággal kapcsolatos tárlóhoz, és valóban ott, oldalt nehezen láhatóan de megtaláltam, amit kerestem (s még engedélyt is kértem a lefotózásához (sutyiban meg is kaptam a korábban rám szóló teremőrtől, psszt...de kösz a megértését)nos, ime... egy iskolaszéki jegyzőkönyv, amiben fel van sorolva hogy az iskolában az év végi vizsgákon mely FOTO1 iskolaszéki tagokat kérték fel a vizsgabizottságba, itt láttam meg nagyapám: Löwinger Miksa nevét, s kiváncsian megnéztem azt is, hogy vizsgáztatott, s mikor, igy tudtam meg, hogy 1908. junius 23-án, anyukám 3 napos korában hol is tartózkodott.  Hát biztos nem újszülött kislánya mellett, ezek szerint. (de hozott ő nagyobb áldozatot is... gyermekeivel a közért, iskoláért, amikor alapitotta a kereskedelmi iskolát, a következő tanévre épp középiskolás korba került gyerekét,anyu hugát nem a gimnáziumba iratta, mint korábban a többieket, hanem hogy ezzel is jó saját példát mutasson, az új, kereskedelmi iskolába (fájlalta is ezt humán, irodalmi érdeklődésű nagynéném egész életében... igaz, később hasznát vehette, mert főkönyvelő is lett.)

az Espersit házban "borultam ki" igazán... a kommentároktól.. olyannyira, hogy  nem is szivesen mondom..., hogy s miért, mert még mindig nem higgadtam le teljesen, ahogy felidéződik

Espersit baráti társaságának tagjairól volt szó, még az elején, a kiállított fotók alapján, és mikor Fried Ármin került sorra, szinte csak az emlitődött meg róla, (tán még a neve se!)hogy ... 1944-es haláláról sejthető, hogy milyen származású volt. (sic) (egyébként botlató kő is jelzi a makói utcán, egykori lakása előtt a sorsát), az igazán felháboritó az a  megjegyzés is volt, hogy nem tudja szerette-e, ezt a zsidó fogorvost József Attila, dehát ha már Espersit  baráti köréhöz tartozott, akkor megemlitendő... (nos az én magyar tanárom még úgy tanitotta, hogy a makóiak úgy tudják -ták, hogy ő volt az, akiről szólnak ezek a József Attila-i sorok a  sajátmagáról irt József Attila cimű versben:"egy zsidó orvostól kapott kabátot"...(irtam is erről, meg is jelent az ÉS-ben) , ja és  egyébként, megjegyezte tárlatvezetőnk Fried Ármin fotója előtt is, nagykegyesen, hogy nemigen látszik "más"nak.. (egyáltalán, miért kell ilyen megkülönböztető megjegyzéseket tenni? ha nevét meg nem is? (hiszen valaki mellettem álló kérdezte épp tőlem, a látogatók közül,hogy mi a neve...  - aztán mikor a 3.terembe értünk, elhangzott, hogy ha már ennyi(!) szó esett eddig a zsidókról,(sic!), akkor Makai Emilt is megemliti ... (jut eszembe, akkor Weisz Emilionál (alias Vén Emilnél), aki szintén a körhöz tartozott, a Rudnay művészteleppel,- is meg kellett volna emliteni a zsidó származását, s később, a József Attila teremben   Makai Ödön gyámnál is(?), sőt az Etelkával közös fotónál Homonnai Nándor fotós esetében is... ha már...

Azt már meg se emlitem, hogy a folyosón (a félhomályban is láthatóan) a régi makói képeknél az elsőn a Horthy park aláirás diszelgett... (csak nehogy valakinek eszébe jusson a mostani Petőfi park nevet "visszakeresztelni"...

 De szerencsére láttam a zsinagógák képeit is. A lerombolt neológét is... (azt is nagyapa is alapitotta)

(egyébként a neológ zsinagóga eredeti fotója  a múzeumi tárlóban is megvan,  bekeretezve, ahol a nagyapa neve is azon az iskolaszéki jegyzőkönyvön... hogy mégis csak happy enddel zárjam a múzeumi látogatást felidéző -kissé (vagy nagyon?) szubjektiv soraim...,

aliz2. :: 2013. jan. 22. 2:24 :: 8 komment :: Címkék: bosszúság, MAKÓ, múlt, múzeum, történelem, zsidóság

süti beállítások módosítása
Mobil