és kissé dacos öntudos
merem állítani, hogy Petri Györgyöt (koromnál- koránál fogva, u.i. egyidősek vagyunk/voltunk) és személyes affinitásból is, jóval előbb ismerem, illetve fedeztem fel magamnak, mint sokan mások
mostanság, akik úgy beszélnek róla, mintha.. pedig dehogyis
voltak kedvenc (korai) verseim tőle, mik megszólítottak,, a tárcámban kimásolva , saját betűimmel , mintegy sajátommá téve, őrizgettem, mint afféle mottókat, szentenciákat. Különösen a Magyarázatok M számra kötetből...(én is folytonmagyarázkodtam, magam előtt is . ), meg jó volt megerősítést kapni ezzel a mondattal pl. "minden bizonytalan" a saját bizonytalanságomra, közösen megosztható bizonytalanságunkkal mintegy feloldani azt
ez a mostanság sokat idézett vers.. nem tartozott közéjük, de azt hiszem jóval később is irta, csak a vers történetének ideje korai "961...érettségim, egyetemi felvételem éve)
mindannyian el akartunk/akarunk jutni ama napsütötte sávig ( netán mindig is napsütésben* lenni!)
nem is szeretem azt a verset, pokoli , csak a szállóigévé lett utolsó mondata miatt (persze így élesebb a kontrasztja, a sötétből a világosra...)
de amikor ilyet látok,
ilyen napsütötte sávokat
mindig rá gondolok, mert ama napsütötte sáv már tőle van
és akárhonnan is , de oda el akarunk jutni, el kell jutni, oda akarunk eljutni...valamennyien
tegnap nem sikerült, mire kiértem (csigalassan szedem magamra a gönceim, és ebben a hidegben , nem elég egy ruhát magunkra kapni), mire kiértem, eltűnt a napsütötte sáv
ma erősebb volt a napsütés,,korábban is keltem, és maradt belőle... szerencsére..nekem is
de túl hideg volt kint! semmi jó nem lehet egyszerre...
------
* tényleg egész véletlen az előbb egy régi írólap tasakban cetliket találtam, 1990-ból, lányom 6 éveskori aranymondásait, az egyiken ez állt (ha már a Napról van szó... itt is, már egy ideje) :
Egész nap, (sőt napok óta) esik az eső. Taxira várunk az eresz alatt.
-Ugye , ha te Nap lennél, mindig sütnél?
még egy régi téli jeges-havas emlék ezúttal egy téli Visegrádról
van képem is hozzá, valahol...csak a szkennerem meg a fényképezőgépem is rossz
a vers megvan: kelt: Visegrád, 1963. márciusában (egy egyetemi kirándulás alkalmából, a befagyott Duna partról) 20éves vagyok.
Sok viz ( jégkönnycsepp is) lefolyt azóta...
CSODA A PARTON
A jégtáblák fehérek és hűvösek voltak.
Fázósan s gyáván összebújtak a havon.
A Duna ott illant mellettük szabadon,
De ők megdermedtek vakon, mint a holtak.
Bús vakok voltak és süketek és bénák;
Nem látták a Szép csodálatát arcomon,
Nem hallották önfeledt, tiszta kacajom,
Összefagyva, sirva, dideregtek némán.
Sírtak. Mintha most is látnám jégkönnyüket,
Amint méltósággal a Dunába csordul,
De egy pillanatra fájón visszafordul,
Hogy búcsút intsen: "most örökre elmegyek"
Eltűnt. A Duna magába fogadta őt,
S együtt rohant vele a Nagy Tenger felé,
Kín, öröm és pihenés elé...
A Duna és ez a kis megolvadt jégkönny.
S a jégtáblák egyszerre csak látni kezdtek ,
Tudták, érezték, hogy ott vagyok a parton,
Nézték, amint fejem a kezemre hajtom,
És megsimogattak hűvös lehelettel.
Komor, fagyos bénaságuk felengedett,
Csalogattak láthatatlan tagjaikkal,
Mosolyogtak nedves, fagyos arcaikkal
Akárcsak egy mély álomból ébredt gyerek.
Rájuk mosolyogtam hát én is, cinkosan;
Titkunk közös és egyedül csak a miénk.
Mi tudjuk csak, hogy az imént csoda történt:
Cifra fátyla mögül kikacagott a Nap.
De ez a mosoly hamar arcomra fagyott,
Eszembe jutott, amit ők nem tudhatnak,
Hogy egy-két nap múlva csendben elolvadnak,
S csak egy emlék marad belőlük -
mit az idő még meghagyott
(Sokáig álltam ott a parton egymagam...
És gondolkodtam életről, halálról,
A boldog percek múlandóságáról,
S hogy az életben a halál is benne van.
A Nap fénysugarát megcsóválta fönt.
Talán azt hitte, sírok, szenvedek.
"Boldog vagyok" - sóhajtottam - és elégedett
...A Nap egyre fényesebben tündökölt...
---
ma, 55 évvel később, 75 évesen, viszonylag hamarabb ültem az iróasztalom elé, és kitekintve az ablakon a szembelévő fa mögül a Napot, ugyanazt a Napot láttam, örültem neki, mint mindig, most is: (De azt hiszem, ő már nem ismert meg)
tegnap este a biciklit tolva elmentem bevásárolni a közeli áruházba, még esett is a hó, fölöttem is, és fehér volt előttem is szinte minden,,,alig mertem rálépni
ESZTÉTIKA TÉLEN
Összetaposták a havat
(Oda a tisztaság)
Egyszer már felengedett.
egyszer már megtörték
sárral befröcskölték
az emberek
Valamikor fehér volt
tiszta és szelid
Hó volt. Gyermeket
szánt csalogató
Most felnőtté lett
Megkérgesedett
Többé nem csillognak rá
vibráló szemek
Haszna sincs
Az emberek belebotlanak
nem tudják mi lakik
a piszkos hó alatt
gyűlölik mert szennyes
elavult s ő vár
új életet vagy feltámadást
tisztító vihart
A tisztaság szennyé lett
A vádégbe kiált
Mit tett az Ember
Csodából limlomot
derűből gyászt
tisztaságból mocskot
(Ő taposta rá a sárt)
Pedig csak érte élt a Tiszta
Szép volt és szelid
Tisztítani akart
S mocskos lett maga is
****
Mert az Eszmei Szép
csak magában él
S mig él - csak egy pillanat
Ami az imént szép volt
most piszkos jég, sár
később bosszantó csatak
Mert a Tiszta Szép
lábbal tiport hótengerében
elmerül az eszmei
De járni kell valahol
és nem az égben
hanem itt a földön, a havon
és ez is szép - hisz emberi
és akkor látom, hogy
Eszme és Valóság
nem is olyan távol áll
s a Tiszta Szép tisztíthat
s csak akkor tisztit igazán
ha járunk rajta, benne élünk
mint igazi részesek
s átérezzük létezését
ahogy csak lehet
S akkor a hó mi sár lett
s elhasznált kacat
még tisztán belénk költözik
s földön járva
lucsokban is
ott él mint Igazi Szép
egész tavaszig
-----
hm
1945 május vége vagy június eleje egy rét közepén egy tó, abban fürdünk (ez volt a felszabadulásunk Theresinből?), kapok egy tábla csokoládét is, egy orosz katonától
ezen a képen már itthon a Rózsadombon, anyu unokatestvérénel vagyok "felszabadulva":
1949? államosítás (iskolából jövök haza, idegen, morcos emberek vannak nálunk írják fel még a csillárt is, az előszobánkat ,kis szobánkat (ahol albérlőnk volt) el is veszik, befalazzák, ezzel a rendes főbejáratunkat is (később lent a konyhánkat is) anyu átrendezi a bútorokat... a szalongarniturát a befalazás elé rakja a belső szobából (a "szalonból") (amit lezárt és mondta, ne is beszéljek róla, mert azt is elvehetik)
1953 Sztálin halála - vigyázzban állunk, az általános iskolában, sírunk ....
1956 november eleje, tankok kísérnek a macskakövön iskolába menet, felverik az utca csöndjét
1961. április 12 Gagarin űrrepülése - rádión halljuk, anyu sír, miért, kérdem lelkesen, de ő csak sir, tán maga se tudja miért vagy nagyon is....
1961.május. a ballagáskor velem mondatják a beszédet a visszaállitott hősi emlékmű előtt, nem is ellenőrzi a kulturos tanár, megbizik bennem, pedig alig tudom összehozni, tele van javitgatásokkal a piszkozatom... de túlesek rajta hamar, röviden, csak azt nem értem később egy fotón, hogy miért néznek olyan feldúltan é s ellenségesen(?) rám szemben az iskolatársak(?).. (vagy utólag magyarázom be?)
1962 október Kubai rakéta válság - egyetemi kollégium, másodévesek vagyunk,. pánik, mindenki azt hiszi itt a világ vége, de legalább is háború lesz, szobatársam azon siránkozik, hogy még nem is volt igazán együtt a vőlegényével...
soha még nem vártam ennyire tavaszt
mindig is a reménytelen várakozásaim
voltak a legerősebbek
most is olyan reménytelennek tűnik
hogy lesz-e még tavasz
egyáltalán
ebből a sáros
ködös nyirkos
nem is igazán téli
mert semmilyen világból
felbomlott a rend
kint és bent
mire is várok?
ahogy rég megirtam
pont úgy
még mindig
s tán hiába:
"Valami felismerésnek kellene most jönni.
De még csönd üli meg agyamat
S szívemet teleharangozták a hamis ünnepek
Várok.
Csönd lesz tán szívemben is.
Szétnézek:
eltűnő kezed int
csukódó ajtók résein
Fülelek:
halkuló dalt hurcol a szél:
"Nem úgy van most mint volt rég..."
Álmodok:
de már vaskemény tényeket
magasló falakat, szétpergő éveket.
Gondolkodni még nem tudok.
Agyamban csönd ütött tanyát
s szívemből még nem költözött el a lárma
Várok
valami
lehetetlen
harmóniára"
------
most is
pont igy
még mindig
hiába
kendőzések, sminkek, átalakitások...stb
mostanában a faceboookon mindenki megszépül,. egy szépítő program felhasználásával..mindenkiből filmsztárt eszkábálnak
persze, nem birtam ki, hogy ne próbáljam ki, én is, több variációban is,egy már bejáratott tesztoldalon...
ki kell választani a fotóink közül egy elölnézetest, és azt a program gondjaiba bízni, s a végén kijön a... csalás, egy gyönyörű képmás
a te képed alakitották át, látszólag semmiségekkel, mégis a végeredmény ideális és nem is te vagy, vagy mégis? ilyen is lehetnél? sminkkel,? több odafigyeléssel? lágyabb mosollyal?
tanulmányozom azt a hajszálnyi váltást, ami ilyen jelentős változást eredményez
de úgy látom, a szép végeredmények jobban hasonlitanak egymásra...mint az átalakitott alapképekre
a csúnyább kiinduló pontok különbözőbbek
lám, egy újabb variáció Tolsztoj Anna Kareninájának első mondatára?
minden csúnyaság különböző, de a szépség egyforma ?
unalmas!
maradjanak a ráncok, és az igazság!
(sose sminkelném magam, csak az és olyan tudok lenni aki és amilyen
de azért kár hogy nem vagyok ilyen szép , csak ezekkel a csaló trükkökkel..:(
(jelzem, kipróbáltam fiatalkori képpel is az átváltoztató programot, hát szinte semmit nem változtattak, ja igen, akkor még nem kellett volna - mondta is anyukám mindig - bár akkor még nem hittem - hogy a fiatalság önmagában is szép
)
.
(ha hiv egy ismeretlen kft, reklámozni valamit, vagy egy politikusi géphang., már azonnal leteszem...)
de ezen a régi szerkentyűn lehet jókat beszélgetni, régi hagyományos, ráérős módon, (nem is melegíti a fülem)....ha hívnak rokonok külföldről, mint tegnap az unokanővérem, (különösen mióta a skypom vacakol) , meg régi barát... mint ma este is
sokat-sokat beszélgettünk, pedig már évek óta nem...de mégis...
itt még , jó pár éve , sőt évtizede a gimi udvarán, két tanóra közti szünetben, vagy inkább lyukas órán? mint kollegák...a virágágyas peremén :)
előbb hívott a lányom , újra, jó éjszakát kívánni, s közben megint megszólalt a vezetékes, unokabátyám hivott, Kanadából - vele is nagyon rég beszéltem...
(mi most ez a vezetékes dömping?
úgy látszik a két nagyapám nem csak a nagy bajuszukban hasonlitottak egymásra....

hanem a közéletiségükben is (mert sokmindent csináltak ám a közért is...)
de azért jó apák is voltak (ezt nem hivatalos kutatásaimból tudom)
sajnos a nagyapaságot nem érték meg...)
sajnos egyik nagyapámat sem ismerhettem... személyesen
ezért is ilyen izgalmas sőt megrázó , ahogy "ismerkedem" velük hivatalos forrásanyagokból
*****
2013. jan. 22.
hol volt nagyapám anyukám 3 napos korában?
a kérdésre a választ a múzeumunkban kaptam meg, az egyik tárlóban...
az Espersit házban "borultam ki" igazán... a kommentároktól.. olyannyira, hogy nem is szivesen mondom..., hogy s miért, mert még mindig nem higgadtam le teljesen, ahogy felidéződik
Azt már meg se emlitem, hogy a folyosón (a félhomályban is láthatóan) a régi makói képeknél az elsőn a Horthy park aláirás diszelgett... (csak nehogy valakinek eszébe jusson a mostani Petőfi park nevet "visszakeresztelni"...
De szerencsére láttam a zsinagógák képeit is. A lerombolt neológét is... (azt is nagyapa is alapitotta)
(egyébként a neológ zsinagóga eredeti fotója a múzeumi tárlóban is megvan, bekeretezve, ahol a nagyapa neve is azon az iskolaszéki jegyzőkönyvön... hogy mégis csak happy enddel zárjam a múzeumi látogatást felidéző -kissé (vagy nagyon?) szubjektiv soraim...,
aliz2. :: 2013. jan. 22. 2:24 :: 8 komment :: Címkék: bosszúság, MAKÓ, múlt, múzeum, történelem, zsidóság