telek
régi telekre gondolok
hullt a hó
s hónapokig azon jártunk
miután megfagyott
de rá nem léptünk
a frissen hullottra
mi szűzen csillogott
ez is elmúlt
most is tél van
eső esik
sarat taposok
*
évszakok - meg minden
a télnek hószaga volt
a tavasznak orgonáé
a nyárnak a maros
s az ősznek az iskoláé
most minden évszak
színtelen-szagtalan
de egyszerre érzem
az egészet
hogy milyen nagy dolog
az élet
s mily gyorsan
múlik el
minden,
*
mielőtt teljesen sötét lesz
a baj az hogy már a szemem se a régi
s a kezem se hogy leírhasson mindent
és különben is minek
hogy gyűljön a lom?
iroda-lom? minek-kinek?
csak magamnak pötyögtetek
ezen a számítógépen
míg rám nem esteledik,
és vége ennek a versnek is
mielőtt teljesen sötét lesz
