Ma megint kicsit jó volt zsidónak lenni? hülyén hangzik és az apropója nem is jó... holokauszt emléknap, csupa, könny,,csupa bánat, csupa gyász (órákat ültem a napon, a növekvő virágzó bokroktól az emléktáblához egész közel húzott padon, apám nevének közelében...aztán nem tudtam eldönteni, hogy a pollenallergiától vagy mástól folynak-e a könnyeim...)

a fehér kövek gyönyörűek benne, csak így maradjon, s csak megmaradjon...

másik örvendetes esemény volt a fesztiválzenekar koncertje... Schubert, Mozart és egy kis klezmer..

köszönjük

és a flodnit is utána

******

(no és a projektről még nem is beszéltem, ami szintén most indul... megjavitják az utat Jángorra, ls egy kis zsidó látogatóközpontot csinálnak a zsinagógában... bekapcsolódva a Kelet-Magyarországi  Magyar Zsidó Örökség Útjába... ennek kapcsán még a Mazsihisztől is itt voltak))

E.P. ma lenne 69 éves.

Nézegetem utolsó képeit.

Milyen gyönyörű.

A szó igazi értelmében nemes az arca

Mennyire kifinomodott, cizellált

Látszik rajta a szenvedés nyoma, de annak legyőzése, a rajta való felülkerekedés is.

Hogy tud másra is gondolni, Másokra!

(Emlékszem az utolsó könyvheti megnyitóbeszédére.Ott néhány nevet felsorolt, felhiva rájuk a figyelmet. Most részrehajlóként említem, lányomét is, pedig szerkesztőkét nem szokás: 

...."Mennyi munka van egy könyv mögött! Gépírók, korrektorok, tördelők, grafikusok, szerkesztők, főszerkesztők, kiadóvezetők, hol névtelen, hol nevesíthető, de mindenképp áldozatos munkája. Ritkán gondolunk rájuk a hétköznapokban, legyen ez hangsúlyosan az ő ünnepük is. És akkor a könyvek. Szívesen beszélnék egy könyv szagáról, a könyvszagról, a tapintásáról, vagyis a testéről, csak nem szívesen emlegetem a testet, mert mostanság mindig ugyanaz jut róla az eszembe, és nem terhelnék evvel senkit, miközben, úgy látom, majdnem mindenkit terhelek vele

elhagyjuk éveinket

elhagyjuk korunk

a kalandokat

a barátokat

egymást is

elhagyjuk

elhagyjuk a mezőt

hova kirándulni lehet

a hegyeket mert túl

magasan vannak

magunkat is

elhagyjuk olykor

hiába marasztalnak

elhagyjuk a múltat

régi házunk a kerttel

anyánk intő szavát

ha ébreszt a reggel

a valóra:

elhagytunk mindent

mi ideköthet

ehhez a régi tájhoz

nincs már mi ideláncol

elhagyunk mindent...

*****

menj másfele

utódaid után

őket ne hagyd el

túl korán

mikor megláttam a két üres széket mikrofonnal ellátva a színpadon, már sejtettem, hogy ...

de a lényeg jól lement minden...

a Makói Medáliák újabb, 2005. óta  már 15. kitüntetettel gazdagodott

most Vajna Ádámmal (első kötetesek , nem nagyon ismertek, tulajdonképpen a laudációk mutatják be őket, mely ezúttal is lányom tollából keletkezett, érdekes volt (Gerzanits Nikolett jól olvasta fel ,

itt elhangzott a díjazott egy verse is, egy gimnazista lány jóvoltából

és pluszként átadták Janáky.Mariann egyéni civil kezdeményezésére egy új díjat, Osváth Ernőről elnevezettet, a legjobb szerkesztőnek, ki ezúttal a Műút szerkesztője Jenei.László..

no és eztán következett, az, amiről legszívesebben nem is írnék, bár nagyon jelentős eseményként lett beharangozva és bizonyos szempontból az is

azért szép volt (s volt pár felejthetetlen jelenetsor, pl a színes forgók árulása, a Mama reminiszcencia a lepedőkkel....)

este keseredtem el igazán, 6 után, elkanyarodtam József Attila megkoszorúzott  szobra és a Szépség koldusa relief felé, hát szét voltak taposva, a kálák , még 8 óra se telt el, míg odatették...keréknyomot is láttam

igen a Szépség koldusán járhattak a barbárok...

...áldoznék én többet is...csak volna több alkalom

most úgy adódott hogy már reggel 9-kor lett volna egy koszorúzás a Pulitzer emlékműnél, ezt persze átaludtam (de ki akar már hajnalban koszorúzni:) (persze a Kecskeméti Ármin Baráti Társaságunk.::)

megtudtam, hogy éjjel alkotott, nappal aludt

de a legédesebb anekdota az volt ami Latortól ered, mikor Nobel-díjra terjesztették, megkérdezték tőle Stockholmban hogy bizonyára szereti a gyerekeket, aki olyan ragyogó gyerekverseket ír nekik, s ő azt válaszolta, dehogyis, utálom--.(állítólag ezzel vágta el magát a díjtól,,,node ez csak mese...

bár jellemző)

költészetéből nem sokat tudtunk meg,,, ellenben volt egy harangozó alkatrész , amit használtak a keresztelésekor.... ... nomeg pár sk rajz

délután vásárhelyiek kiálllitása volt a hagymaházban, általában magas színvonalú képei, szobrai egy kolleketivának

mi visszamentünk (autóval) a múzeumba, kalligrammákat néztünk laptopról,, meg vezetőnk Nóra érdekes betűs kompozicióit , meg beszélgettünk, az is kell néha!

én gyalogoltam vissza a Pulitzer emléktábláig , még ott voltak akik harmadikként koszorúztak, napközben a önkormányzat is,, így nem maradtam le Pulitzerről sem