...áldoznék én többet is...csak volna több alkalom
most úgy adódott hogy már reggel 9-kor lett volna egy koszorúzás a Pulitzer emlékműnél, ezt persze átaludtam (de ki akar már hajnalban koszorúzni:) (persze a Kecskeméti Ármin Baráti Társaságunk.::)
10 -re azért elkászálódtam a Weöres kiállításra, az Espersit házba...a szűk folyosón alig fértünk el a tárlóktól, és egy fél iskolától .... később köztük nézhettem a nagyon érdekes filmet Weöresről a mellékelt fotó szerint tátott szájjal
csak az gondolkodtatott el, hogy a valóban érdekes és informatív megnyitó s egy dokufilm megnézése után ripsz-ropsz hova tűnt mindenki... csak a tévéseket láttam, interjúvolták a film létrehozóját egyben a kiállítás kurátorát és a képzőművészt akit pasztellképekre ihletett Weöres...de én bizony kivártam a végét, és megnéztem , amit meg akartam (különösképp Weöres sk rajzait amiket még korábban a hatvani múzeum dolgozójának ajándékozott)
megtudtam, hogy éjjel alkotott, nappal aludt
de a legédesebb anekdota az volt ami Latortól ered, mikor Nobel-díjra terjesztették, megkérdezték tőle Stockholmban hogy bizonyára szereti a gyerekeket, aki olyan ragyogó gyerekverseket ír nekik, s ő azt válaszolta, dehogyis, utálom--.(állítólag ezzel vágta el magát a díjtól,,,node ez csak mese...
bár jellemző)
költészetéből nem sokat tudtunk meg,,, ellenben volt egy harangozó alkatrész , amit használtak a keresztelésekor.... ... nomeg pár sk rajz
délután vásárhelyiek kiálllitása volt a hagymaházban, általában magas színvonalú képei, szobrai egy kolleketivának
Roskó Gábor tartotta a megnyitást (munkáshacukában) és szokása szerint függetlenül a kiállítástól azaz távolról kapcsolódott csak, egy esszével (a zárógondolat találó volt: úgy kell megőrizni önállóságunkat, hogy integráns része legyünk egy közösségnek" (ha én ezt tudtam volna pályakezdésemkor!!!! kibékithetetlen ellentétnek tartottam a kettőt)
mi visszamentünk (autóval) a múzeumba, kalligrammákat néztünk laptopról,, meg vezetőnk Nóra érdekes betűs kompozicióit , meg beszélgettünk, az is kell néha!
én gyalogoltam vissza a Pulitzer emléktábláig , még ott voltak akik harmadikként koszorúztak, napközben a önkormányzat is,, így nem maradtam le Pulitzerről sem
