erről-arról-amarról még
egy igaz ember
dr Ladányi György ügyvéd - a nagybátyám
most jövök haza a levéltárból, 21 cikkelyt találtam róla az ADT-n, a Makó és vidéke, meg a Makói népújságból, 45-47-ig, tehát a háború utáni évekből, egy csomó népbirósági pert, ahol mint védő szerepel, és szinte mindegyik pöre ügyfele felmentésével végződött!
ehhez vedd hozzá, hogy munkaszolgálatból jött, zsidó emberről van szó,
eszembe jut,, hogy van valaki a városban, aki nagyokat köszön nekem még mindig miután tisztáztuk, hogy a nagybátyám....az anyukájának mint az igazolóbizottsági tag(?) igazolást adott annak idején...
ez csak természetes
hajaj de nem természetes dolgokat éltünk meg
valószínű sok visszaélést is, és biztos vagyok benne, hogy a nagybátyám mindig az igazságot képviselte...
pl..Makó és vidéke, 1947. január 18
Maria Callas film
mondom az elég rossz ebéd után az étteremben a pincérnek mintegy önvigaszul, hogy megyek moziba, mit nézek, mondom Maria Callas életét, húzza az orrát, nem szereti az életrajzi filmeket, mert mindig hamisítanak, hatásvadászatból, hát itt aligha, mert ez dokumentumfilm, mondom
és tényleg: elejétől végéig Callast látjuk és halljuk is, leveleit olvassuk... ez mégse lehet hamisítás (legfeljebb önhamisitás, ami belefér a képbe)
már-már elviselhetetlen az őszintesége
élvezem csodás hangját, az áriákat, némelyeket teljes egészében (Bellini Norma, Bizet Carmen, Tosca imája...stb)
de tulajdonképpen a közjátékokról le is mondanék,még az áriákat követő percekről is, nem szeretem a rutinszerűen felvett mosolyát, mesterkéltnek érzem a megjelenéseit
sajnálom végül is a sorsa miatt....nem volt normális magánélete, mindent a karrierért áldozott nomeg azért a szerencsétlen kapcsolatért ami Onassishoz fűzte, de ilyen esetekre is azt szoktam mondani "Ő tudta..."
nem tudom... megint azt érzésem milyen óriási ára van annak a néhány örömteli percnek, amit művészetével okozott
de azért ,,, mégis, megérte! az énekművészete elévülhetetlen! Micsoda hang, micsoda erő és érzések benne... (már amíg egyáltalán birtokában lehetett a művészetének...)
apró mesék meg egy kis valóság
csak a kor miatt néztem meg a filmet, (45-47es újságokban, a Makói népujságban épp a napokban tanulmányoztam a levéltárban az anyagot, majd visszatérek erre is, személyes vonatkozások miatt nagybátyám népbirósági védő ügyeire), amit célba vett, a háború utáni közvetlen zavaros idők...
a műfaj tulajdonképpen taszított, thriller, de gondoltam, lenyelem, majd becsukom a szemem a kínos jelenetek alatt...nagyjából így is lett
nem tudom, mennyire volt hű, részleteiben talán mégse, de sokminden kiderült, aláhúzódott számomra a korból
szóval várják vissza a hozzátartozókat , s a főhős - kisstílű szélhámos - ezt nyergeli meg, kitalál mesét (tulajdonképpen mindig ugyanazt, ami a végén mintegy valósággá válik, a fagyos hómezőkön egy kunyhóban meglőtt anya mellett felsíró csecsemőt találnak, akit kórházba kell venni, s a kitalált bajtárs ezt teszi...s a végén a kvázi hőssé lett szélhámos valóban ezt is teszi....!)
közben látunk egy falusi jelenetet ahol kivégeznek, felakasztanak valakit , mert az igazoló bizottság háborús bűnösnek találta... közben látjuk kévézik az ablakban a szovjet parancsnok
aztán hazakeveredik a háborúból a vadász, kinek feleségénél már megszokott szerelembe esett főhősünk, a vadász látszólag meg akar javulni...de egyből visszaesik és folytatja gonoszságait... holott hősünk menti meg "igazolja" holott nyilván nem kellett volna
kiderül hogy a vadász Szerbiában volt valami rézbányában(!) nem lehet nem gondolni Borra, ahol apám is meg Radnóti is, holott más helységnevek hangzanak el a filmben) keretlegényként szörnyű gaztetteket követ el, egy szerencsétlen volt munkaszolgálatos vallomása szerint, meg is ölte 28 éves fiát aki lemaradt a sorból gyengesége miatt, miközben Németországba gyalogoltak (ez tény), bele is 3 golyót eresztett, meg is mutatja,.... és tetvesnek hívta,,, hősünk vallomása miatt ezt nem hiszik el... a vallomástétel után megint kijön a vadász száján a tetves szó, később megöli az öregembert..ki követi, s a feleségével is rém brutálisan bánik, a kisfiát megsebesíti, hősünket megfenyegetve eltávolítaná...
de ekkor végez vele hősünk , viziójában magát látva meséje hőseként, aki viszi a kórházba... a fiút... így is lett
"akkor láttam utoljára" halljuk a nő szájából a vallomást a detektívnek (amivel ő zárta mindig a meséit) s homályosan látszanak hárma(a meggyógyult kisfiú is) s boldogan mennek a tömegbe ....
hát igen... mint a mesében
nagyban a kicsi
álom és való
eláztattak a felső szomszédok, már hatodszorra csurog a nem tudom milyen eredetű levük az előtér ajtaja fölött...most éjjel, meg tegnap reggel is szerencsére most tiszta víznek látszó, de már hullámzik az ajtó fája fent a terheléstől,,,, készülök felmenni szólni nekik, hogy vigyázzanak már jobban, de visszaaludtam...
álmomban viszont fel is megyek...nyitva van az ajtajuk
, az előtér tele van kis állatokkal (a valóságban is van kettő, az egyik egyszer meglátogatta a WC-met...egy éjszakát töltött ott...), megriasztanak az állatok, meg rengeteg gyerek is van, csak úgy hemzsegnek (na ezért van az a zaj alattuk mindig, gondolom, ami a valóságban is így van, bár csak két saját gyerekkel (őket most nem látni))
egy nő közben kijön, mintha háztartási alkalmazott lenne, valami van is a kezében amivel ügyködik, mondom, hogy szóljon K-nak, de csak mosolyog, és a fülebotját se mozgatja, amúgy senki se....
várok, csengetek is persze az ajtón, többször, semmi reagálás. K. zongorához ül a belső nagyszobában oda belátok, nagy hangon éekel is mellé, nagyon élénk, harsány, piros virágos a tapéta. A gyerekek össze-vissza rohangálnak. Eszembe jut, van K-nak valami nevéről elnevezett sulija? Semmi ilyen végzettsége nincs a valóságban, persze. Ez lenne az? De mitől is lehet ennyire népszerú (a gyerekek számát tekintve) ez a kelekótya "suli"?
egy kislány ül kint elég szomorkásan,..mintha szinésznő lenne, legalább is mondása szerint az szeretne lenni. Melléülök, beszélgetünk, elég meghitten, megértően,
kijön valahonnan egy férfi, odaszól unoka? Mondom nem, nekem fiúunokám van s kisebb is valamivel, elhalad, a biciklijét tolva, s panaszkodik valakinek, hogy rossz helyre kézbesítették a levelét....
---
a valóságban este sikerült beszélni K-val..::) (csöngettem, a kisfia nyitott ajtót, kérdeztem itthon-e az anyukája, s ráér-e, s szólt be neki, pár pillanat múlva jött is ki, de már előbb is kiszólt...aztán egy kis állat ki akart jönni az ajtón, de javasoltam az ajtóbecsukást inkább)
"én nem kedvelem a gyönyört"
Úgy fotóznék le egy virágzó ágat, hogy pont az út közepén állok
Jön is egy biciklis, megtorpanok
_Hát maga mit csinál?- kérdi
_Fotózok, Hogy megmaradjon ez a gyönyörűség...
--Én nem kedvelem a gyönyört! - jelenti ki, miközben leszáll a bicikliről... -Virágok... Ilyenek nem....
Fejét csóválva megy be az épületbe, rá se nézve a virágokra, hiába mondom, próbálja meg....
Csak nézek utána, a leeresztett fényképezőgéppel,
Jelzem én se voltam régebben ennyire oda értük, de az már nagyon régen volt....És azért ennyire kategorikusan elutasító sohase lehettem...Legfeljebb nem vettem észre, hogy milyen gyönyörűek...de ez se igaz, gyerekkoromban is már odavoltam értük, csak lehet, hogy a munkás éveimben nem annyira, mert nem tudtam rájuk időt fordítani... mint ahogy sokminden másra sem.
Jön is egy biciklis, megtorpanok
_Hát maga mit csinál?- kérdi
_Fotózok, Hogy megmaradjon ez a gyönyörűség...
--Én nem kedvelem a gyönyört! - jelenti ki, miközben leszáll a bicikliről... -Virágok... Ilyenek nem....
Fejét csóválva megy be az épületbe, rá se nézve a virágokra, hiába mondom, próbálja meg....
Csak nézek utána, a leeresztett fényképezőgéppel,
Jelzem én se voltam régebben ennyire oda értük, de az már nagyon régen volt....És azért ennyire kategorikusan elutasító sohase lehettem...Legfeljebb nem vettem észre, hogy milyen gyönyörűek...de ez se igaz, gyerekkoromban is már odavoltam értük, csak lehet, hogy a munkás éveimben nem annyira, mert nem tudtam rájuk időt fordítani... mint ahogy sokminden másra sem.
noteszek
noteszomból:
apám egy ekkora noteszba írta matematikai logikai tanulmányának jegyzeteit
én meg tücsköt-bogarat hordok össze itt
vajon a lányom vagy unokám böngészgeti-e majd valamikor, mint én az övét....
vagy kihajíják a szemétbe....
(dehát annyi noteszom van telefirkálva, hogy másra nem is igen számíthatok )
nem köszöntünk el
nem köszönt el
s nem köszöntem el
nem is tudom megkapta-e
utolsó leveleimet
Ausztráliába
korábban panaszkodott
hogy hiába várta...
álmomban jártam ott
de azt mondták elröpült
egyszer visszajött
hallottam
a halál angyaláról beszélt
egyszer meg láttam is
de akkor még azt hiszem élt
táncolt fekete frakkban
csak úgy siklott
s nagymama (már halottan)
nézte, gyönyörködött
a fiában, benne
a fiában, benne
festményei előtt....
*
*
játszik velünk a lélek
azt mondják halhatatlan
hinni akarom
higgyem? nem higgyem?
megválaszolhatatlan
megválaszolhatatlan
márc 29 12,50
lányok és anyák
anyu valószínű olvashatta a kamaszkori naplómat, bár sose árulta el, sőt nem is beszélt róla, amiket onnan tudhatott, de sejteni lehetett...közvetve, cselekedeteiből is
nem haragszom érte, mindig csak jót akart, és segíteni
de a lányom, ha megtudná....
furán érzem magam lányom gyerek- és ifjúkori relikviái közt, amiket itt hagyott, elhagyott
de én vagyok mind között a legfőbb anakronizmus!
(mit csináljak, ha a lakás egyetlen kényelmes fekhelye lányom régi szobájában van?)
nem haragszom érte, mindig csak jót akart, és segíteni
de a lányom, ha megtudná....
ja, amúgy nem is olvasom. pedig mostanában mellette alszom...., a polc mellett, ahol van, -sok érvényét vesztő anakronisztikus dolog közt
furán érzem magam lányom gyerek- és ifjúkori relikviái közt, amiket itt hagyott, elhagyott
de én vagyok mind között a legfőbb anakronizmus!
(mit csináljak, ha a lakás egyetlen kényelmes fekhelye lányom régi szobájában van?)
