s egy elfuserált élet(mű)? :)
már nem is tudom, mikori. de ez lett az utolsó próbálkozásom a Színháznál (a folyóiratnál)
arra még emlékszem, hogy át kellett volna írni egyszerűbbre, de azt hiszem még bonyolultabb lett(em) :)
most megtaláltam a legelső piszkozatát, amit rögtön az előadás megnézése után írhattam, (11-1-ig:) s megpróbálom letisztázni (az épp esedékes színházi világnap alkalmából, visszakanyarodni s tisztelegni a nagy színész Kálmán György előtt is- )
Álom és valóság -- avagy VII. Hadrián és Frederick William Rolfe
az ellentétek egysége - gondolatok egy előadás után (11-1)
"Egyedül üdvözítő módszer nincs" - A jó módszer - a változatosság; az autentikus (adekvát?) ami mindig alkalmazkodik az adott körülményekhez; A hogyan"-t mindig a"mit" és főleg"miért" kell hogy meghatározza
A "mit" legyen a téma, a "miért" legyen a mondanivaló - amik együttesen a tartalmat alkotják, a "hogyan" pedig minden műalkotás művészi mivoltának nem elhanyagolható oldala - a forma. S akkor képletünk tulajdonképpen leegyszerűsíthető az esztétika egyik alapkérdésére: tartalom és forma kapcsolatára, s megállapitottuk a már-már klisészerű törvényt: a tartalom és forma dialektikus egymást kölcsönösen kiegészítő és feltételező kapcsolatán túlmenőleg, a meghatározó a mindenkori tartalom
A felfedezésünk tehát korántsem új... de a VII Hadrián előadás alkalmas arra, hogy e már-már mereven alkalmazott szinte alapigazságként elfogadott tételt újra igazi tartalommal tölthessük meg és árnyaltabban értelmezzük.- U.i. a darab nem fejezhető ki egy tartalmi és egy formai sémával, és mégis s tálán épp ezért így alkot egységes egészet 1+1=3 ,az ellentétek alkotó egységét
két síkban történik a dráma - az egyik a tulajdonképpen keret, a valóság
a másik az álom
A valóság sikján ak főszereplője W. Rolfe
Az álomé VII. Hadrián
aki egy és ugyanaz a személy
Rolfe álmodja önmagát VII Hadriának, miközben nem feledkezik meg arról, hogy ő W.Rolfe (nevében sem és szokásokban sem)
de a színész, aki egyikük sem, hanem egy harmadik, élő ember, ki megteremti Rolfe-ot -Kálmán György - annak tulajdonképpen megálmodott VII Hadriánját - ő a soha el nem felejthető harmadik, az előadás tulajdonképpeni igazi hőse. Aki helyes mértékkel végig a tulajdonképpeni valóság talaján áll, és nem hagyja a nézőket sem elszakadni ettől a szférától, ami mellett hitet tesz. Jóllehet ez a hitvallás korántsem ilyen nyilvánvaló: összetett s kételyekből tevődik össze., de épp ezért hiteles.(ebben segít neki az író valóságérzéke is,amely jóllehet ábrázolja az álmot, de nem megfosztva valós alapjaitól, s egyben bemutatja tulajdonképpeni életképtelenségét., halálraitéltségét - VIi Hadrián halálával de Rolfe padlóra fekvő halált váró mozdulatával ezt aláhúzza, VII Hadrián égbe száll, s a cigaretta füstje is, amit még elszív, amije még maradt a kéziratától s kifosztott szegény Rolf-nak...
egy életforma csődje, egy tévedés elbukása válik nyilvánvalóvá itt -végérvényesen, s az idáig vezetőt a színészi alakítás bravúrja - álom és valóság ingoványos talaján egyensúlyoz, úgy hogy nem keveri össze ezt a két síkot, de szem előtt tartja azt s, hogy az álom a valóságból ered, méghozzá a valóságban adott hiányból, hogy tulajdonképpen az álomban valóra vált negatív valóság pozitívvá lesz, s ezt kell elfogadnunk igaz valóságnak, ezt fogadtatja el a színész, aki 3. alkotóvá válik (P R és Luke után)
mit tesz az ujraalkotó színész?
elhiteti az álmot , az tűnik valóságnak
hiszen VII Hadrián, mert aki álmodja: .Rolfe nem érzi jól magát és nem is találhatja meg önmagát R-ba (az albérlet nyomorgó lakójának mezében - az élőbb figura, hiába álomkép
a színészi játék finom árnyalatait, színes skáláját, s ezen belül a gazdag, meglepő és mégis szükséges váltásokat képtelenség elemezni, leírni, így elégedjünk meg újra a sémával, ami mégis több mint alapképletünk: a tartalom határozza meg a formát
t.. a kétsikú tartalom, tulajdonképpen 2 formában kap kifejezést
A "valóság" .R -ja értelmezésre szoruló!
Azt hiszem volt még folytatás , de nem itt, mert a füzetem betelt!
****
S a történet teljességéhez hozzátartozik, hogy a főszerkesztő felvetette, hogy irjak szerepelemzést a témáról. s mi sem lett volna nyilvánvalóbb ehhez felkeresni a színészt Kálmán. Györgyöt , interjúért, akiért épp (nem) mellesleg rajongtam, is, node mi sem állt távolabb félszegségémtől és balfácánságomtól..., ez mégcsak fel se merült bennem
(késő bánat, eb gondolat, de megmaradt egy szép színházi előadás, immár fakuló emléke, amit most mégis csak valamennyire visszaelevenitettem....)
