mikor rátalálok a levéltárban az arcanumon nagyanyám 22 éves képére egy címlapon, és megismerkedhetek zenei múltjával...
akkor este végre megtalálom (jól el volt téve egy nagyobb borítékban, amiben nagybátyám kéziratai), azt a gyászlevelet, amit 18 évesen kaptam, kaptunk nagymamám halálakor, és afféle szellemi végrendeletnek is tekinthető
bezárult és kinyílt egy kör
ezeknek a gondolatoknak tovább kell élni és vivődni lányom és unokám felé is!
idemásolom hát:
"Drága Julikám és Dusikám,
vártam, és remélem hogy most már túlvagy életed e nagy napján Julikám, hogy leérettségizel. vártam a nekem szivettépő, megrázó tényt közölni veletek, hogy drága, egyetlen anyám e hó 19-én este 10 óra fele elköltözött az édesanyjához, és apjához és Karcsihoz, kiket olyan forrón és hűen szeretett, mint ahogy csak és kizárólag ő tudott szeretni. Hűen, odaadóan és becsülettel, Életem egyik legnagyobb fájdalma lesz, amíg élek, hogy téged Julikám, nem tudtalak vele, amíg életben volt összehozni. Annak dacára, hogy úgyszólván baba voltál, mikor téged utoljára látott, talon énutánam téged szeretett a legjobban ezen a világon.Az ő drága Julikája, mondta minden alkalommal, amikor beszélgettünk.
Az én drága életem az embereknek "öreg" volt és "szép, hosszú életet élt meg:" Nekem fiatal volt, és elvesztése elbírhatatlanul tragikus.
Ő jó volt nemes volt becsületes és színtiszta. Ő jobb volt mindannyiuknál akik jók igyekeztünk lenni. Ő egy olyan világból maradt meg melyből csak a szépet és jót hordta magában.
Te Julika részben folytatódása vagy neki és ha nem is ismerted sajnos úgy ahogy unokáknak nagyanyjukat ismerni kell és illik, ha a kiszámíthatatlan élet nem is engedte, hogy mielőtt végleg elköltözött ebből a szomorú világból egy szebb világba, találkozzatok: hordd az emlékét mint valami szépet és nemeset lelkedben Julika.
A lélek nem hal meg ha a test folytatódásaiban tovább él és nekünk kettőnknek kik folytatódásai vagyunk még ezen a világon tovább kell hordjuk magunkban az ő szép nemes lelkét és imádkozzunk , hogy drága kis teste nyugodjék békében,
Ámen,
Tépő fájdalmamban reátok gondolok, szeretettel:
Laci és Kláritok
most már hármunknak, utánam, lányomnak, és az fiának , unokámnak...kell továbbhordani magunkban az ő szép, nemes lelkét (mégha nem is ismerhették személyesen) !
ezennel is átadom...
most már Laci bácsi emlékét is....:
(A kép hátoldalán nagymama irása:"Itt kettecskén sétálgatunk, és Rólatok beszélgetünk! Franciska nagymama Amsterdam, 1956. junius")
