Nagy csalódást jelentett
Amennyire el voltam ragadtatva a könyvtől eleinte, majdnem a végéig, és így olvastam, hogy jaj csak nehogy idő előtt vége legyen, annyira csalódtam a befejezésben, mit igaz a végén, mohón, kapkodva és több fejezetet is egybeolvasva "végeztem ki", de ennek oka volt. A végére ahelyett hogy kigubancolódtak volna a szálak inkább összegubancolódtak, és még csak azt sem lehetett tudni, hogy mii lázálom s mi az éber valóság (több lázálom is volt u.i.) s ráadásul a főszál elveszett, a mellékszál pedig értelmetlen magyarázatot kapott ha kapott....azt hiszem a könyv erénye, hogy végig Vera nézőpontjáből láttatta az eseményeket, a végén a vesztét okozta... az írónak többet kellett volna tudni mint kis 11 éves szereplőjének, túl kellett volna látnia az ő nézőpontján...
azért summa summarum jó könyv volt (csak még bennem él a vége kuszasága - ami tegnap éjjeli élmény, mert nem tudtam letenni a könyvet azért, míg ki nem olvastam) vagy én olvastam volna rosszul:? Vagy van, amikor a valóság túltesz lázálmokon?
a szegediséget se értem, miért volt rá egyáltalán szükség és miért hangsúlyozzák, sőt ha földrajzilag utána nézek még az utak is összegabaklyodtak...
de a Hősök kapuja -- még ha a levegőben lóg is a kezdődő hóeséssel s a villamossal szép kép marad, jó hogy ez került a címlapra
...
furcsa ez , -lamentálok még -mert egész a végkifejletig (a mintha többször ismétlődő végéig) azt hittem, hogy életem egyik ha nem a legnagyobb regényét olvasom. ökonom volt, lendületes, drámai, érdekfeszitő...az is zseniálisnak tűnt, hogy kimozdithatatlanul a 10-11 éves kislány van a középpontban és csak annyit tudhatunk amennyit ő, az ő függő beszédében, hát a végére talán épp ebből lett korlát....
újra átolvastam nappali fénynél a végét, csak egy kicsit változott a véleményem pozitivabbra talán (mert nagyon akaram)
remélem végül is teljesen felébred Vera a lázálomból, mert bennünket kis bizonytalanságban hagyott..
