eltörök mindent
de most nem is én
fekszem a kisszobában
regényt olvasok
viharosat
de nyugalomban
s nagy csörömpölés
a konyhából
valami leesett
összetört
porcelán szilánkok
szerte a padlón
apró kék virágosak
anyám kedvenc
öblös bögréje volt
most darabokban
a konyhaszekrény tetején
gondolt egyet
s öngyilkos szándékkal
lezuhant
össze is törte magát
talán úgy gondolta
harminc év után
ideje gazdája után menni
***
nekem meg
egy emlékkel
kevesebb
maradt
