anyuval egymás mellett a kertben
megyünk , megyünk
(a fotót különben férjem csinálta
de ez most mellékes is)
megyünk előre, mosolyogva
anyun pongyola, kezében van valami
mint mindig....
de főleg én vagyok ott a kezeügyében
mint mindig...
mindig együtt
elválaszthatatlan
még most is
túl a halálon
(mi talán nincs is)
