lányom verse a Népszava irodalmi mellékletében, , ezzel a képpel, hát nem birom ki, hogy ne rakjam ide is, annyira szép.....mint egy ima:
Mert máshogy öregednek, akik jól öregednek: kisimult az arcuk és rendezett a szívük. Az én szívemből, uram, fésületlen szálak tekeregnek arra, ahol nincs bocsánat. Máshogy öregednek, akik elutaznak. Én ezer éve állok a váróteremben, és elszalasztok minden pontos járatot. Pedig nem utazni és nem maradni szeretnék,
TURI TÍMEA VERSE
A győztesek között
Ha majd mindenki elmegy, és egyszer visszajön, és széles árnyak nyúlnak a színes ég alatt, és egymás mellé ülnek az egyként boldogok: hadd legyek én is egyszer a győztesek között. Ha felépítik egyszer a magukban biztosak betonból és fényből a bizonyosságszínházt, és tele lesz a színpad a különlegesekkel: hogy köztük legyek egyszer, add meg, uram, kérlek. Mert máshogy öregednek, akik jól öregednek: kisimult az arcuk és rendezett a szívük. Az én szívemből, uram, fésületlen szálak tekeregnek arra, ahol nincs bocsánat. Máshogy öregednek, akik elutaznak. Én ezer éve állok a váróteremben, és elszalasztok minden pontos járatot. Pedig nem utazni és nem maradni szeretnék,
hanem nem félni. Az egyként boldogok mondatuk hibátlan, karjuk szőrtelen. Legyőzi bánatát a fény a köd fölött: hadd legyek egyszer én a győztesek között. A másik ember pokol, mondják, de a másikban én mindig megnyugvást találtam, a győzelem a szívben lakik, nem a tájban; add, hogy jusson szelet nekem a tortában –
Ha majd mindenki itt lesz, és én is itt leszek, s fejgép ragyog köröttünk mint a glória, és úgy, mint akiknek nincs honnan lógnia, békét csak győztes köthet. Add, hogy az legyek.
